50 éve szűnt meg a Borossebes–Menyháza kisvasút!

Gr. Wenckheim Frigyes a borossebesi uradalom 14. tulajdonosa 1892-től nagyarányú fejlesztésbe kezdett az uradalom szinte valamennyi területén.  

A grófi család fő tartózkodási helye ugyan az ókígyósi, Ybl Miklós által tervezett  kastély volt, borossebesi tartózkodásuk alkalmával az 1814-ben Waldstein által építtetett udvarházukban laktak, mit a helybeliek kastélynak emlegettek.

Az ipari, mezőgazdasági és erdészeti fejlesztésekkel kapcsolatban szükségessé vált a Borossebest Menyházával összekötő keskenyvágányú vasút kiépítése. 1893-ban saját költségén gr. Wenckheim megépíttette a kisvasút nyompályáját.  Az üzemeltetést az ACSEV által biztosított személyzet végezte.

A kb. húsz km-es vasúti pályaszakaszon kezdetben két gőzmozdony üzemelt, melyeket egy Bécshez közeli kisvárosban gyártottak le. A két mozdony, név szerint Pál és László, a család tagjairól kapta a nevét. Évekkel később a mozdonyparkot kibővítettek a Kriszta nevű harmadik mozdonnyal, ami már az aradi vagongyárban került legyártásra.

A kisvasút ipari igénybevétele mellett mód nyílt a környékbeli falvak lakosságának Borossebesbe utazni, vagy onnan tovább, átszállással Arad vagy Brád irányába. Az aradi úri közönség is könnyűszerrel elérhette a gyógyvizeiről és klímájáról híres Menyháza-fürdőt. Egy szerelvényben három osztály volt. Az első osztályon 120, míg a harmadikon 60 fillér volt a menetjegy ára egy 1916-os táblázat szerint.

A menetidő kb. másfél óra lehetett.

Gyerekkoromban, 1961-ben én is utaztam a kisvasúton Menyháza-fürdőre, a vontatás már nem gőzmozdonnyal történt. Ekkor még nem gondoltam, hogy ez volt az első és egyúttal az utolsó utazásom a déznai völgyben, mivel a következő évben a kisvasút működése (69 év után) megszűnt. Ha még napjainkban is üzemelne a kisvasút, nagyszerű idegenforgalmi lehetőségek bontakozhatnának ki. Sajnos, arra a sorsra jutott, mint a többi ipari létesítmény a vasgyár, a kőzúzó, melyek ipartörténeti múzeumok lehettek volna régi gépparkjukkal, de hát a cél éppen ellenkező volt, mindent sorsára hagyni, megsemmisíteni, ami a régmúlt időkre emlékeztetne.

Kiss László