A béke kenyere jegyében

Idén nagykorúvá vált a Kárpát-medencei rendezvénynek szánt szarvasi (Magyarország) aratónap: betöltötte 18. évét, és jónéhány esztendeje valóban Kárpát-medencei találkozóvá nőtte ki magát. Idén, a szombati találkozón – számos anyaországi és felvidéki (szlovákiai) csapat mellett – a Vajdaságot Csóka, Zenta, Muzsaly, Kárpátalját Császlós, Romániát pedig Szentegyháza (Szarvas testvértelepülése), valamint az Arad megyei Tornya és a Temes megyei Ótelek képviselte.

Az aratónap műsorán – amelyet évek óta egy kiváló és lelkes népművelő, Závoda Ferenc szervez – hagyományos (kaszával történő), aratás, kézi cséplés, lónyomtatásos cséplés, cséplőgéppel történő cséplés szerepel. Nem azért, mert vissza szeretnének térni rá, a hagyomány jegyében, hanem mert sokan a fiatalabb és középnemzedékből már nem láthattak ilyesmit, s ha modern aratócséplőgépet, kombájnt látnak a határban, azt hihetnék, hogy ez mindig így volt. Pedig a kenyérgabona aratása ugyan mindig örömteljes esemény volt a földművelő számára, de egyben nagyon nehéz dologidő is. Ma már egyre kevesebben vannak (idősebb) férfiak, akik még hozzáértően suhintanának a kézi kaszával, nők, akik a markot, azaz a levágott rendet szednék, kötnék kévébe, és még kevesebben, akik élőben láttak valaha kézi vagy lónyomtatású cséplést.

A szarvasi aratónap ezért amolyan élő (természetesen szórakoztató) múzeumi bemutatóvá, látványossággá vált, amelyen mind a több országból érkezett versenyzők, mind a bámészkodók, csak a népünnepély kedvéért idelátogatók jól érzik magukat. Az előbbiek persze azután, hogy az aratás (amit azért nem visznek túlzásba) után kissé kifújták fáradtságukat. Mert következik (vagy közben folyik) a főzés, az aratóételek elkészítése (idén csak szárnyasból lehetett ételeket készíteni), a zsűrizés, közben a „szomszédolás”, az ismerkedés, beszélgetés más tájak, más országok magyarjaival, esetleg egy-egy pohárka az otthoniból az új ismeretségre, barátságra, gyakran e-mail és telefonszámcsere…

De hogy a mieinkre térjünk: a rendezvényen először jelenvolt, öt ótelekiből álló csapat szakmai díjat kapott, a többedszer, ezúttal 11 fős csapattal résztvevő tornyaiak (a Pro Pir Kult Egyesület) a zsűri legértékesebb, a jókedvért, megjelenésért, sátorért és ízekért, tehát (ezt magam fogalmazom így) a legjobb összbenyomásért odaítélt díjjal térhetett haza. (A vándorserleget, mivel immáron harmadszorra nyerte el, a Kondorosi csárda vihette el.)

Kíváncsi-e a kedves olvasó, mit főztek a tornyaiak aratóebéd címén? Csirkebecsinált levest és zöldbabfőzeléket, rántott csirkével. Desszertként kemencében sült diós-mákos pitét (amit, kemence nem lévén a helyszínen, már otthon megsütöttek). A kemence, meg egy hagyományos tanya makettjét azonban elvitték, bemutatták, mint ahogy a hagyományos kenyérdagasztó teknőt, meg a Pécskai (Marinela Petran által képviselt) Polgármesteri Hivatal által felajánlott pécskai kenyereket is, amelyeket a díjkiosztáskor három garabolyban (vesszőkosárban) adtak át a rendezvény szervezőinek és a helyi polgármesternek.

***

Jövőtől, hangzott el Szarvason a főrendező Závoda Ferenctől, kicsit vált az immár nagykorúvá vált szarvasi aratónap, amelyen már idén is részt vettek a berlini és budapesti pékek „nagykövetei”.

A berlini fal lerombolása után, mondják, rozsot ültettek a fal egyes szakaszainak helyén. (Ott a búza nehezebben terem meg.) Nos, a jövő évtől kezdődően, szimbolikusan, a Béke kenyere lesz a szarvasi rendezvény középpontjában, s azon jelen lesznek 12 országból a Béke kenyerének „nagykövetei”.