Mélyen szántó lelki délután volt március 23-án Majláthfalván. Előbb bűnbánati igeliturgia keretén belül a kedves hívek lehetőséget kaptak arra, hogy, húsvét szent ünnepére készülve, elvégezhessék szentgyónásukat. Két paptestvérem állt rendelkezésükre: Kocsik Zoltán, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Líceum spirituálisa, illetve Mirciov Sebastian, vingai plébános úr. A spirituális atyával érkeztek a fiatalok is, a Gerhardinum diákjai, akik közül hatan Majláthfalviak, s akikre nagyon büszkék vagyunk. A bűnbánati igeliturgia után ifjúsági szentmise következett, amely egyre jobban előkészített bennünket a délután csúcspontját képező Passióra. A szentmise énekei, melyeket négy gitáros és egy kisdobos kísért, mintegy bevezettek a szenvedéstörténet hangulatába. Ezután tanúi lehettünk annak, ami a jelenlevők többségének megható lelki élményt jelentett, a Krisztus Urunk jeruzsálemi nagyhetét, virágvasárnaptól nagycsütörtökön át, nagypéntekig, a golgotai áldozatot is magába foglaló előadásra. Nem színdarab volt: valami sokkal súlyosabb. Érezni lehetett a cselekedetekben, énekekben, szünetekben, gesztusokban, szimbólumokban a történet fájdalmát, lélekbe markolását. Hihetetlen volt megfigyelni, mennyire le tudtak kötni bennünket és megnyitni az Úr szenvedése számára a szereplők és az énekesek. Ezúton szeretnék köszönetet mondani nekik. Nem hallgathatom el azt sem, hogy mint majláthfaviak arra is büszkék lehetünk, hogy a szöveget egy falunkból származó tizenegyedikes diák, Sós Timothy szerkesztette, aki ugyanakkor osztálytársával, Dumitresc Misuval, a temesvár-gyárvárosi kántor fiával együtt a hozzátartozó zene összeállítója is. Köszönetet mondok a spirituálisnak, valamint a Gerhardinum Líceum vezetőségének a kiszállás megszervezéséért, de nem utolsó sorban a majláthfalviaknak, akik láthatóan nemcsak nézői, hanem döbbent, nyitott lélekkel a padokban meghatva figyelő, résztvevői is voltak Krisztus szenvedés-történetének.
Kép és szöveg:
Miklos Csaba majláthfalvi plébános
Hozzászólások