„A gimi, gimi ilyen volt…”

Milyen? Nos, beszédünkkel, szóhasználatunkkal elárulhatjuk… Hiszen mi még tanulók vagyunk, reméljük egyetemisták, diákok leszünk, beszédünkről szokták mondani,  hogy szegényes, néha durva, fésületlen,  mások azonban értékelik a fiatalok szókincsének színességét, szóalkotásának ötletességét, játékosságát, képszerűségét….

Édes anyanyelvünk – mamanyelv – gazdag szókészletéből azokat a szavakat válogatjuk ki,  amelyek pajkosak, tréfásak, néha gúnyosak, néha sértőek – köszi, csoki, diri, csini, infó, sulája – szeretjük a meghökkentő szóösszetételeket is, a tanulás nekünk nagytankolás, a kerékpár drótkecske, a jó tanuló agytröszt, észgyár, a cipőnk pataborító, a magas ember  zsiráfgondozó… Néha  fölcseréljük a neveket is, így lesz  a szem – bogyó, a fej – dinnye, a fül – parabola,  a haj –toll…  Szavakat is kölcsönzünk:  lóvé,  dohány,  amit a  muttertől  vagy  fatertől kunyerálunk,  tarhálunk,  cigit   vásárolunk,  hogy a  csajok  előtt  felvágjunk, menők legyünk… De van, aki  melóval keresi meg a gubát, s esetleg bringára  gyűjt…

Az iskolában, a suliban? A csajok meg a srácok kolostorba járnak, lélekharang, diákőrangyal, verkli jelzi, hogy órára – englis, fizi, biosz, törcsi, igeórára – kell menni, édes mamanyelvet kell, tanulni, esetleg óbégatóra, zeneórára vár a tanci, a nyanya, a rabőr, klóranyó… aki természetesen – tuti – feleltet is – földrengés – s esetleg elégtelen osztályzatot – dacit, fát… – ad…

Érdekes lenne lerajzolni azt az alakot, akinek a feje dinnye, fűrészporraktár, kókusz, a haja szalma, a szeme radar, az orra ormány, a szája levesfúvó, a keze pata, a hasa demizson, a lába csülök… Az ilyen alak ruházata sem lehet más, mint bolonding, rabruha, a sapkája  tetűborító, a nadrágja  szuperrongy…

Kolozsvári Grandpièrre Emil (Kolozsváron is élt, oktatott) fogalmazott így: „Tömör gyönyör ilyen kifejezéseket hallani…” (Herder árnyékában, Magvető, Bp. 1979, 125.)

S ne feledkezzünk meg a számítógép és a telefon felkínálta szavakról, kifejezésekről, meg az ikonokról, jelekről, emojikról, amelyekkel „beszélgetünk”, üzengetünk, csetelünk…

„Minden nyelvi tény megítélésében mérlegelésre van szükség. A szellemes, leleményes szóalkotások használatát a maguk helyén, a tanulóközösségen belül nem kell hibáztatnunk. Természetszerűleg ott is óvni kell őket a túlzásoktól. A feladat a nyelvi igényesség megkövetelése, annak tudatosítása,  hol,  mikor,  kivel,   hogyan kell  beszélni…” – tanácsolja Murádin  László. (Ha nyelvtan nyögtan… Diákévkönyv, 1997, 226.)

Lassan egy új, azóta született szavak, szókapcsolatok, betűkombinációk, különös ikonok, nevető-síró-szomorú-vidám stb. fejek, emojik, szövegek stb. keresése, kutatása kezdődhet, azzal a céllal, hogy szótárba foglaljuk őket. Kár lenne nem leírni, rögzíteni, nem elmenteni egy újabb szótárba… hogy a virtuális világból könyvbe mentsük el – az utókor számára. Akciónkat támogatja a Domus Hungarica Alapítvány, a Nyelvünk és Kultúránk folyóirat, dr. Balázs Géza az ELTE professzora és az Anyanyelvápolók Szövetsége…

Kérjük, azokat, akik ezt a cikket olvassák, jelenlegi diákok, hajdaniak, emlékezve diákkorukra, köznyelvi szavak diáknyelvi változatát, szinonimáját, szókapcsolatokat, szövegeket keressenek, írjanak le és küldjék el!  Kérjük minden adatközlő nevét, életkorát, (volt) iskolája nevét, természetesen tanáruk nevével együtt a szójegyzék végére odaírni! Az adatközlők nevét, iskolájukat, a segítő kolléga nevét is a készülő szótár mellékletében közölni fogjuk, mint ahogyan a Diáknyelv-ben is közöltük…

A diáksódert kérjük az alábbi címre küldeni:

Dr. Málnási Ferenc, Liceul Teoretic Brassai Sámuel, Bd. 21. DEC.  nr. 7., Cluj-Napoca / Kolozsvár 400 105; vagy csatolni a malnasi100@gmail.com e-mail címre.