A kampány lement – a parlagfű maradt

Arad – Hazai információk szerint az ország nyugati részét napjainkra ellepte a parlagfű (iarba pârloagelor). Az információk arról nem szólnak, hogy miért csak a nyugati régiót kedveli, s egyáltalán mi állja útját a szél sodorta magvak szétszóródásának, terjedésének az ország keleti, déli vidékei felé?! Ennek csupán az lehet a magyarázata, hogy tőlünk keletre egyáltalán nincsenek tisztában a másfél méterre is megnövő gyom egészségkárosító hatásával.

Nálunk ma már szinte mindenki tudja, aki rádiót hallgat, újságot olvas, tévét néz, hogy az egyik legelterjedtebb allergén gyomnövény, amelynek közegészségügyi károsító hatása igen számottevő. Az allergiában szenvedő embereknek – számuk több millióra tehető – a fele parlagfű-allergiában szenved. Júliustól szeptemberig megkeserítik életüket a parlagfű pollenjének kellemetlen tünetei: szemviszketés, könnyezés, folyamatos tüsszögés, orrfújás – a szénanátha és az asztma tüneteire hasonlítanak. Az orvostudomány mai állása szerint az allergiás megbetegedéseket, így a parlagfű okozta szénanáthát, asztmát, ekcémát meggyógyítani nem lehet. A kezelések mindössze a tünetek csökkentését képesek elérni, az immunrendszer fokozott reakciókészségét kitörölni nem tudják.

Az Ambrosia artemisiifolia (ilyen szép hangzású tudományos neve van!) Észak-Amerikából került át kontinensünkre a század elején, s az első világháború idején kezdett el terjedni. Leggyakrabban utak és vasúti sínek mentén, megbolygatott talajú parlagon hagyott területeken (ipartelepek, lakótelepek környékén, elhanyagolt kertekben) fordul elő. De a legfrissebb jelek szerint nagyon kedveli a gondozatlan temetőket is (jó példa erre az aradi Felsőtemető, ahol a szőrös paréjjal versengve borítja be a ritkán látogatott sírokat, a sírok közötti utakat).

Mivel megyénkben is egyre nagyobb a parlagon hagyott, megműveletlen szántóföldek területe, nem kell gazdag fantáziával rendelkeznünk ahhoz, hogy elképzeljük a parlagfű térhódításának ütemét.

A szomszédos Magyarországon évek óta kongatják a parlagfű elleni küzdelem vészharangját. Helikopterekről ellenőrzik a szántóföldeket, súlyos pénzbírságokkal igyekeznek rákényszeríteni a parlagfűvel benőtt földek tulajdonosait a gyomnövényt irtására, szaporodásának megállítására. Az  önkormányzatok akcióterveiben is fontos helyet kapott ez a törekvés.

Hogy mi a helyzet itt nálunk? Az, hogy nincs helyzet! A parlagfű körüli néma csendet igen ritkán töri meg egy-egy helyi próbálkozás.

Nemrég olvastam egy temesvári honlapon a rövid hírt, amely arról szól, hogy a Temesvári Polgármesteri Hivatal pénzbírsággal fenyegeti azokat a földtulajdonosokat, adminisztrátorokat, akik nem gondoskodnak a birtokukban lévő területek megtisztításáról, az allergén gyomnövények (úgymint a parlagfű) kiirtásáról. A helyi tanács 2009-ben hozott 206-os határozata értelmében a magánszemélyek 500-tól 1000 lejig, a jogi személyek 1000 lejtől 2500 lejig terjedő összegű pénzbírsággal büntethetők. A Temes Megyei Tanács ilyen jellegű határozatáról nem szól a hír, pedig a parlagfű minden bizonnyal nem kíméli a megye megműveletlenül hagyott, gondozatlan szántóföldjeit sem.

Aradon ilyen tanácsi határozat nincs és nem is volt (és előreláthatóan jó ideig nem is lesz). A megye helységei önkormányzatainak figyelmét is következetesen elkerüli.

Az Arad Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság növény-egészségügyi  egységének vezetője, Ioan Martin mérnök érdeklődésünkre elmondta, hogy 2011. nyarán nagyobb szabású felvilágosító, információs, szakmai tanácsokkal, javaslatokkal kiegészített kampányt indítottak, azzal a céllal, hogy tudatosítsák az emberekben, az önkormányzati testületek tagjaiban a parlagfű egészségkárosító hatásait, e gyorsan terjedő gyomnövény irtásának közegészségügyi fontosságát. A kampány „lement”, és minden maradt a régiben. S ennek fő oka a pénzhiány. Nincs pénze a megyei mezőgazdasági igazgatóságnak (valamikor repülőgépről irtották a gyomnövényeket, jó eredménnyel), egyre kevesebb a pénze az önkormányzatoknak… Az igazgatóság növényegészségügyi egységének nincs jogalapja pénzbírságot kiróni. Az önkormányzatoknak lenne, ha ilyen értelmű határozatot hoznának. De mert senki sem noszogatja őket – régi jó szokás szerint felülről –, senki sem mozdul.

Mert igaz, hogy több millió ember életét keseríti meg a parlagfű pollenje okozta allergia, de belehalni még senki sem halt bele. Akkor meg nincs is olyan nagy veszély! Nem igaz?!