A közvetlen kereset (Acţiunea directă)

A közvetlen kereset a törvény által biztosított lehetőség, mely által a hitelező személy (creditor – az a személy akinek egy másik tartozik), közvetlen módon, saját adósának (debitor – az a személy, aki a hitelezőnek tartozik) az adósától (debitorul debitorului – a hitelező adósának tartozik) követelheti a tartozást.

Tehát, A (a hitelező személy), akinek B tartozik egy bizonyos pénzösszeggel, de a tartozott összeget B képtelen A-nak kifizetni, mivel C, aki B-nek az adósa, nem hajlandó leróni B-vel szembeni tartozását. Ezért, A, mint B hitelezője, a közvetlen kereset útján jogosult egyenesen C-től, azaz B adósától, visszaszerezni a tartozást. Igaz ugyan, hogy A és C között semmiféle  jogügylet nem létezik (raport juridic), mely arra jogosítaná A-t, hogy C-től követelje B tartozását, de mivel B fizetésképtelensége (insolvabilitate), C   tartozásából fakad, ezért az egyszerűség elve alapján A-nak jogában áll C-től követelni a tartozott összeget. Ebben az esetben, C egyenesen A-nak fizet, így B tartozása letudódik. Ami B és C jogviszonyát illeti, abban az esetben, ha C tartozása fedi B-jét, a kettőjük között kialakult jogviszony megszűnik, mivel C, B helyett fizetett A-nak. Viszont, hogyha C egy nagyobb összeggel tartozott B-nek, mint B A-nak, a maradék tartozást C köteles B-nek vissza fizetni.

A fent említett intézmény gyakorlása, a vállalkozási szerződés, a megbízói szerződés, az albérleti szerződés, valamint biztosítási szerződés esetén a legalkalmasabb.

A vállalkozási szerződés (contract de antrepriză) értelmében, a vállalkozó (antreprenor), úgy kötelezi el magát megrendelőjével (beneficiar) szemben, hogy saját felelősségére elvégez egy bizonyos munkát. A munkálatok elvégzéséért a megrendelő köteles a vállalkozónak az általa kért összeget kifizetni, mivel a megrendelt munkálatokat egy bizonyos összeg fejében végzik el.

A vállalkozó a megrendelt munkát nem saját maga végzi el, hanem erre a célra fizetett alkalmazottjai. Hogyha a megrendelő nem fizeti ki a vállalkozó által kért összeget a munkálatok fejében, valószínű, hogy a vállalkozó fizetésképtelenné válik alkalmazottjaival szemben. A közvetlen kereset útján, az alkalmazottak egyenesen a megrendelőtől követelhetik fizetésüket. Lényegtelenné válik, hogy a vállalkozási szerződés, a vállalkozó és a megrendelő között jött létre, mely alapján a megrendelő a vállalkozónak köteles fizetni. Ugyanakkor, az sem számít, hogy a vállalkozó és az alkalmazottak közötti viszonyt egy másik szerződés taglalja, melyben többek között az áll, hogy az alkalmazottak munkáját a vállalkozónak kell megfizetni, melyhez elméletileg a megrendelőnek semmi köze nem lenne. Mindezen alapvető szabályok azért válnak lényegtelenné, mert az adott esetben, a megrendelő nem volt hajlandó vállalkozójának kifizetni a megrendelt munkálatokat, és ebből adódóan, a vállalkozó is képtelen alkalmazottait fizetni. Viszont az alkalmazottak közvetlen keresetet indíthatnak a megrendelő ellen, melynek tárgya saját fizetésük követelése.

A megbízói szerződés (contract de mandat) arról árulkodik, hogy egy személy egy másik személyt azzal bíz meg, hogy különböző jogügyleteket (acte juridice, pl. egy szerződés megkötése) hozzon létre az ő nevében. Azt a személyt, aki felkéri a másik személyt, hogy nevében jogügyleteket létesítsen, megbízónak (mandant), míg a másikat megbízottnak (mandatar) nevezzük.

Abban az esetben, hogyha a megbízott valamilyen oknál fogva képtelen lesz megbízását teljesíteni, a megbízó jóváhagyásával felhatalmazhat egy harmadik személyt a megbízás teljesítésére. Hogyha a harmadik személy nem a megbízás alapján jár el, hanem másként cselekszik, a közvetlen kereset elindításával a megbízó a harmadik személyt vonja felelősségre a történtekért.

A megbízási szerződés, a megbízó és a megbízott között jött létre, alapjába véve csak rájuk lenne érvényes. De a harmadik személy, akit a megbízott felhatalmazott, köteles az említett megbízási szerződés alapján cselekedni. Ő ugyan nem számít szerződési félnek, mivel a megbízási szerződés nem közte és a megbízó között jött létre, a megbízó nem a harmadik személyt, hanem a megbízottat terhelte a feladatok elvégzésével. Mégis, a harmadik személy felhatalmazását követően, a megbízó egyenesen ez utóbbitól követelheti a szerződésben leírtak elvetését.

Az albérleti szerződés (contract de sublocaţiune) az a szerződés, mely által a főbérlő (locatar principal – az a személy, aki maga is bérel), az általa bérelt tárgyat vagy helységet, külön bérbe adja valakinek, hogyha a bérbeadó (locator – akitől a főbérlő bérel) ezt nem tiltotta meg neki. A személyt, aki a főbérlőtől bérel albérlőnek (sublocatar) nevezzük. A bérleti szerződés (contract de locaţiune), mely által a főbérlő bérel, közte és a bérbeadó között jött létre, elméletileg az ott leírt feltételek csak rájuk vonatkoznak. Ugyanakkor az albérleti szerződés kizárólag csak a főbérlőt és az albérlőt kötelezi. De kiindulva abból, hogyha az albérlő nem fizeti a bért főbérlőjének, ez utóbbi sem képes fizetni a bérbeadónak. Ezért a bérbeadó, a közvetlen kereset útján, az albérlőtől követelheti a bért.  

Hasonló helyzet áll fenn a biztosítási szerződés (contract de asigurare) esetében is. A biztosítási szerződés a biztosító (asigurător) és a biztosított személy között jön létre, és arra kötelezi a biztosítót, hogy a kockázatos helyzet beálltával (riscul asigurat – melyért a szerződés létrejött) egy bizonyos összeget fizessen. A biztosító fizethet a biztosítottnak vagy akár a kockázatos helyzet által károsított személynek. A károsított fél a közvetlen kereset útján követelheti a kár megfizetését a biztosítótól. 

A közvetlen kereset nem minden esetben, hanem csak a törvény által előírt helyzetekben alkalmazható. A fent említett szerződések a legalkalmasabbak az említett jogi intézmény gyakorlására.

Király Andrea ügyvéd