A kulturális élet újraszervezését az iskolának kellene felvállalni

Az elmúlt héten többször is meghirdettük: vasárnap feketegyarmati és zerindi olvasóinkkal szeretnénk találkozni. A találkozó helyszínét, időpontját természetesen egyeztettük a község vezetőségével is.

Nos, mi vasárnap a megjelölt időpontban, 15 órakor ott is voltunk a feketegyarmati iskola zárt ajtaja előtt. Rövidesen két helybeli, Kajtor Margit és fia, Kajtor Attila csatlakozott hozzánk. Jó ideig várakoztunk, hátha a község vezetői közül valakinek csak eszébe jut a megbeszélt találkozó. Telefonon próbáltuk elérni a polgármestert vagy alpolgármestert, sikertelenül. Nem válaszoltak a hívásokra.

A Kajtor család két tagjának problémáit, panaszát végül is ott, az utcán hallgattuk meg és jegyeztük fel. Közben észrevettük, hogy a közeli bár elé kirakott asztalok egyike mellett ott üldögélt barátaival Borsos Vilmos zerindi tanító, „civilben” feketegyarmati lakos. Ő is észrevehetett bennünket, de ennek semmi jelét nem adta, egészen addig, hogy félórás toporgás, kulcskeresés után tovább indultunk Zerindre. Amikor autónk elhaladt a bár előtt, „kedvesen” utánunk integetett, mi vissza! Tudjuk, senkit nem lehet kötelezni, hogy részt vegyen bármilyen közösségi találkozón (különösen, ha semmi mondanivalója sincs azzal a településsel kapcsolatban, ahol él), de mint pedagógustól annyit elvártuk volna, hogy odajöjjön hozzánk, megkérdezze, mi járatban vagyunk. Egy integetésre tellett tőle csupán!

Csalódott hangulatunk Zerinden végül is feloldódott. Bár Simándi Sándor polgármester és Komlósi Róbert alpolgármester ezúttal is hiányzott, s telefonon sem sikerült beszélni velük. A község vezetőségét Szabó János RMDSZ-es helyi tanácsos képviselte, ő szerezte meg a találkozó színhelyéül meghirdetett képtár kulcsát is.

Néhány perc alatt valóban családias hangulatú beszélgetés alakult ki. Jó volt hallani, hogy a teremben összegyűlt maroknyi ember mennyire szívén viseli a község gondjait, problémáit, milyen büszke az elért eredményekre. Egyet értettek Csáki Barna nyugalmazott tanár, volt iskolaigazgató véleményével, mi szerint kétség nem fér hozzá, hogy a jelenlegi vezetés javára van a községnek. – Kevés település dicsekedhet olyan infrastruktúrával, mint Zerind. Ki van építve a vízvezeték-és csatornahálózat, bevezették a földgázt. A községháza előtt nagyon szép parkot létesítettek, korszerűsítik a piacot. Rendbe hozták a középületeket (polgármesteri hivatalt, iskolát, óvodát.  Dicséretes, hogy ezeknek a közművesítési munkáknak a java részét a polgármester és csapata kormányzati pénzek sikeres megpályázásával valósította meg.

Viszont sokkal többet kellene foglalkozni a gondokkal, problémákkal, mert ilyenekben Zerinden sincs hiány.

Pallagi Margit gyógyszerész a közérdekű kulturális és egészségügyi jellegű gondokra hívta fel a figyelmet. Mióta meghalt a község orvosa, hetente csak három alkalommal és csak délelőttönként van rendelés az orvosi rendelőben (Kisjenőből jön egy doktornő). Ez kihat a gyógyszertár működésére is. Az önkormányzatnak kellene mielőbb lépnie ebben az ügyben, hisz a lakosságról, a lakosság egészségéről van szó. (Szabó János tanácsos elmondta, hogy az április 28-i tanácsülésen egészségügyi problémák is terítékre kerülnek.) Nem szabad hagyni, hogy ilyen fontos intézmény leépüljön, netán megszűnjön, mint ahogy megszűnt a CEC-fiók, amelynek hiányát bizony megérzik az emberek. Minden, ami megszűnik, a falu, a község leépüléséhez vezet. Így van ez a kulturális élettel is. A községnek van egy szép, a nyolc éve működő Pro Zerind egyesület folyamatos anyagi támogatásának jóvoltából igen jól felszerelt konyhával is rendelkező kultúrháza, ahol lakodalmakat, keresztelőket is lehet rendezni, nemcsak előadásokat. (Jelenleg javában készülnek a május 9-i Nótaestre.) Csak éppen ember nincs, aki igazgatná ezt az intézményt, felelne az anyagi javakért. Állítólag lenne egy félnormás igazgatói állás, de egyelőre betölteni sem lehet és a megfelelő ember is hiányzik.

Fazekas József nyugalmazott tanár, Csáki Barna, Szénási Ferenc egyetértettek abban, hogy újra kellene indítani a hajdan igen pezsgő kulturális életet Zerinden (a XIX. század végén már olvasókör működött itt, néhány évtizede citerazenekar, tánccsoport stb.), s ezt az újraindítást, a szervezést az iskolának, a pedagógusoknak kellene felvállalniuk, hiszen a kultúrára való igényt már az iskola padjaiban kell belenevelni a gyerekekbe. Sajnálatos jelenség, hogy a helyi értelmiség csak kis hányada kapcsolódik be a kulturális életbe, ritkán látni őket a különböző rendezvényeken. Ebben a témában kemény vitába keveredtek Albert István iskolaigazgatóval, aki szerint az emberek fáradtak a napi munka után, a pedagógusok túlterheltek, nehéz kultúrmunkát is végezni. Vannak jól sikerült iskolai előadások karácsonykor, március 15-én, évzáráskor… De ennél sokkal többre lenne igény és szükség.

Szénási Ferenc javasolta, hogy az önkormányzat legalább hat hónaponként szervezzen falugyűlést, persze olyan időpontban, hogy minél többen elmehessenek és elmondhassák véleményüket, ötleteiket. A tanácsüléseken hozott helyi határozatokról pedig szórólapokon tájékoztassák a lakosságot. Mert igaz, hogy ezeken a tanácsüléseken bárki részt vehet, de az emberek többsége idegenkedik attól, hogy beüljön egy-egy többórás ülésre, s az ideje sem engedi. Tehát az önkormányzatnak kellene nyitottabbnak, kommunikatívabbnak lennie.  

Szép kultúrház, gazdag könyvtár, messze földön híres, évről évre gazdagodó, gyarapodó képtár, hagyományos festőtábor, életképes iskola – ez mind Zerind. Csak jobban kellene gazdálkodni velük.