A legnehezebb humán szolgáltatás a gyermekvédelem

A Maros-parti gyermekparkra néző impozáns, de valljuk be, igencsak leromlott állagú saroképület a tizenhat évvel ezelőtt megalakult Arad Megyei Szociális Asszisztencia és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (DGASPC) székhelye. 

Amely tavaly ősszel valódi építőteleppé alakult át egy igen értékes, közel két és fél millió lej értékű pályázatnak köszönhetően. A szociális infrastruktúra javítását célzó POR projektet a főigazgatóság pályázta és nyerte meg.

A nagyszabású felújítással, javítással járó kellemetlenségek igencsak megnehezítik az intézményben folyó ügyfélfogadási munkát, hisz hol ezt a folyosót, hol azt a lépcsőházat, hol egy újabb ajtót kell lezárni, de a tudat, hogy minden egy jó ügy érdekében történik, könnyebbé teszi a helyzetet. Dr. Juhász Edit, a főigazgatóság vezérigazgatója, akivel sikerült időpontot egyeztetnünk egy rövid beszélgetésre, bizakodó.

– Meddig tartanak még a munkálatok?

– A tervek szerint a munkát idén be kell fejezni! El kell mondanom, hogy a pályázat a tetőtér beépítésére is lehetőséget ad. Ott kap helyet egy ülésterem és a multifunkcionális tanácsadói és nevelési központ. De természetesen ezzel a projekttel párhuzamosan más pályázatok megvalósítása is folyamatban van. Az elmúlt években testvérintézményekkel, civil szervezetekkel kiépített gyümölcsöző partnerkapcsolatokkal igyekeztünk erősíteni helyzetünket, számos pályázatot írtunk és nyertünk, valamennyi a gyermekvédelmi infrastruktúra korszerűsítését, a szociális munka javítását, a szakemberképzést és továbbképzést célozta.

– Információink szerint törekvéseik szép sikerrel jártak. Évek óta az aradi gyermekjogvédő főigazgatóságot az ország legeredményesebb, dinamikus, a feladatokat rugalmasan kezelő igazgatóságai között tartják számon. Elmondhatják, hogy 2012-vel is jó évet zártak, pontról pontra sikerült teljesíteniük a kitűzött célokat.

– Intézményünk eredményei mögött nagyon komoly csapatmunka rejlik. Pedig a többi igazgatósághoz hasonlóan mi is kevés pénzzel gazdálkodhatunk, s a szakemberhiány sem újdonság. A teendőink viszont változatlanul sokrétűek, sőt szaporodnak.  Megyei szinten biztosítanunk kell a gyermekvédelemben, a hátrányos helyzetű személyek, nehéz sorsú felnőttek támogatásában, felkarolásában alkalmazott szociális politikák és stratégiák gyakorlatba ültetését, össze kell hangolnunk a szükségleteket (ezeket pontosan meg kell határoznunk minden területen!) a lehetőségekkel, meg kell találnunk a leghatékonyabb módokat a legsürgősebb tennivalók megvalósítására. És mindezt úgy, hogy minél jobban lerövidítsük a bürokratikus utakat, eljárásokat, számításba véve az utunkba kerülő akadályokat is. Törekvéseinket az intézmény és a velünk együttműködő önkormányzatok (városi és községi polgármesteri hivatalok) anyagi, emberi lehetőségeihez igazítottuk. Tudtuk, mit vállalunk, s azt teljesítettük is!

– Nem mondunk újdonságot azzal, hogy, a gyermekvédelem az egyik legnehezebb humán szolgáltatás. Önök nap mint nap megtapasztalhatják munkájukban…

– Ez valóban így van. Nem beszélve arról, hogy a gyermekvédelem szerteágazó ellátórendszere – az alapellátástól az utógondozói ellátásig – sokoldalúan képzett, a pedagógiában, pszichológiában jártas szakembereket igényel. A szakintézmény, az önkormányzatok és a civilszervezetek összefogása, együttműködése nélkül elképzelhetetlen eredményeket elérni. Pedig, még egyszer hangsúlyozom, a tennivalók száma és sokrétűsége nem csökkent.

– Néhány éve volt egy országos szakemberképző és -továbbképző program, amelyben Önök is részt vettek…

– Ennek megszervezésére és lebonyolítására akkor 137 473 lejt kaptunk az ANPCD-től, 15 280 lej volt az igazgatóság hozzájárulása. A három szakaszban lebonyolított program keretében nemcsak intézményünk dolgozóinak továbbképzésére került sor, hanem a megye polgármesteri hivatalaiban szociális asszisztensként tevékenykedő köztisztviselők felkészítésére is. Ez sokat segített a további munkánkban. Jó kis gárda alakult ki. Az igazgatóság keretében tavaly megalakult az önkormányzatok szociális tevékenységét irányító osztály Viorel Enache vezetésével. Ide futnak össze a szociális asszisztencia, a gyermekjogvédelem stratégiájának szálai: az igazgatóság által kidolgozott legsürgősebb teendők továbbítása az önkormányzatok felé, s onnan a visszajelzés: mit, hogyan tudnak a gyakorlatba ültetni a helyi viszonyok, lehetőségek arányában, hol van szükség segítségre… Ilyen téren kitűnő az együttműködésünk a nagylaki, pécskai, borossebesi, kisiratosi, világosi, borosjenői önkormányzatokkal.

– Kérem, mondjon néhány szót a folyamatban lévő pályázatokról is.

– Mint említettem is, a megpályázott és megnyert projektek többsége az infrastruktúrakorszerűsítését, fejlesztését és a szakemberképzést célozta meg: tevékenységünk gyenge pontjait. Így sikerült pénzt szereznünk az Udrea utcai krízisközpont bővítésére és rehabilitálására; a megyei tanács segítségével a pécskai idősgondozó infrastruktúrájának javítására, de a példákat sorolhatnám még néhány percig… Egyet bizton állíthatok: a pályázatírásról, külső pénzalapok megszerzéséről nem mondunk le, s arról sem, hogy erősítsük, bővítsük együttműködésünket a szociális téren tevékenykedő intézményekkel, civilszervezetekkel. Tapasztalataink bizonyítják: ha komolyan állunk a feladatokhoz, az eredmények is előbb-utóbb mutatkozni fognak.