A középkori kultúra kibontakozása Magyarországon is a keresztény vallás és egyház helyzetével, sorsával kapcsolódott össze.
István államalapító tevékenysége elválaszthatatlanul összefonódott egyházépítő munkájával. Mint annyi más vonatkozásban, e téren is apja által megkezdett úton haladt, kétségtelen, határozottabb léptekkel.
1. Előzmények és első térítők
A kereszténység ismert vallás volt a X. század végének magyarsága körében. Már a honfoglalást megelőzően érintkezésbe kerültek különböző monoteista vallásokkal. A kazár birodalomban egy-egy alkalommal a szláv apostolok Cirill és Metód is megfordultak a pogány magyarok között.
A kereszténységgel való intenzívebb kapcsolatok kialakulása azonban csak a honfoglalást követően került sor. A Kárpát-medencében talált főként szláv néptöredékek a kereszténységet követték, úgyszintén a kalandozó hadjáratok idején, nyugatról behurcolt foglyok is. A magyarság és a kereszténység viszonyának megváltozása Bulcsú és Gyula megkeresztelkedésével indult el. Gyula államában megindult a görög rítusú egyházszervezet kiépítése.
2. Róma vagy Bizánc
Géza elhatározását politikai szempontok befolyásolták, nem a hitbéli meggyőződés. A II. Ottó és Theophanu bizánci hercegnő közötti házasság meggyőzte Gézát a kereszténység felvételének szükségességéről. A két birodalom között kialakult szövetség a pogány magyarok ellen is irányult. Tudatába lehetett annak, hogy Gyula példájának követése esetében Bizánc szemében legfeljebb a második lehet. A latin kereszténység elfogadása viszont elsőséget biztosított számára, hasznos politikai következményeivel együtt.
A kérdés már csak az volt, hogy a latin vagy a görög rítus szerint történjék-e, azaz Róma vagy Bizánc. Géza végül is Róma mellett döntött. A német birodalommal való kapcsolatfelvétellel egy időben, 972-ben I. Ottó császár támogatásával egy püspökké szentelt Sankt Gallen-i szerzetes, Bruno érkezett Géza államába. Megkeresztelkedett maga Géza és jó néhány előkelő híve is. A német püspökök között már egyházi vita iskibontakozott, annak eldöntésére, hogy melyiküket illeti meg a még meg nem született magyar egyház feletti fennhatóság. Ez a körülmény ismételten kiemeli annak fontosságát, hogy később Istvánnak sikerült elérnie az önálló magyar egyházszervezet kiépítését.
3. A püspökségek felállítása. A bencések szerepe
A kereszténység magyarországi meggyökeresedése a nyugati egyház X.-XI. századi általános megújulásának, illetve a bencés-reformmozgalomnak a keretében valósult meg. A térítésben és egyházszervezésben a bencéseknek volt a legnagyobb szerepük: valamennyien a reformirány képviselői voltak, akár Németországból, Csehországból, Itáliából vagy Franciaországból érkeztek.
A magyarországi püspökségek felállítása még István megkoronázása előtt megindult. Példáját követve még utódai is hozzájárultak az egyházszervezet teljes kiépítéséhez. Szent István tíz püspökség megszervezését határozta el (Esztergom, Győr, Veszprém, Pécs, Vác, Eger, Kalocsa, Csanád, Várad, Gyulafehérvár).
Szent László idején a bihari püspökség Váradra tette át székhelyét, s új egyházmegyék is létesültek. A XI–XII. század fordulójának évtizedeiben Zágrábban és Nyitrán jött létre püspökség. A XIII. század folyamán megszervezték a szerémi és a boszniai püspökségeket.
4. Az egyház a magyar társadalomban
A püspökségek megszervezése létrehozta a magyar egyházszervezet kereteit. A plébániahálózat kezdeteiről, az egyház gazdasági alapjáról tanúskodik I. István I. törvényének a templomba járást előíró cikkelye, valamint a II. törvény azon rendelkezése, hogy minden tíz falu építtessen közös templomot. Az egyházról részben birtokok és népek adományozásával gondoskodott, de az egyház gazdaságának igazi forrása a tizedszedés volt.
Arad megye legrégibb plébániája, Mikelaka a Maros folyó közvetlen közelében terült el, és már 1135-től egyházi oklevelek említik mint helységet Hytalaka, vagy Itelaka néven.
A püspökségek és plébániák mellett további egyházi intézmények alakultak ki. Megjelentek Magyarországon a nyugati szerzetesség képviselői, a bencések. Legjelentősebb monostoruk „Pannónia szent hegyén”, a mai Pannonhalmán magaslott, mely építését Géza kezdeményezte.
Pannonhalmát további monostorok követték. Bizonyosan István alapítása a zalavári, pécsváradi és a bakonybéli apátság. A káptalanok közül a székesfehérvárit kétségtelenül István hozta létre. A Szűz Mária tiszteletére szentelt társaskáptalan kiemelkedő jelentőségű volt az egész középkorban. Maga István, később számos utóda ennek bazilikájában temetkezett el, itt koronázták a királyokat, s a káptalan őrizte a királyi ház kincseit.
Az Árpádok – Géza és István a latin rítusú kereszténység mellett kötelezték el magukat s országukat. Ennek ellenére a bizánci görögkeleti egyház is jelen volt Magyarországon. Görög szertartást követő bazilika volt a veszprémvölgyi apácák kolostora. A XI–XII. századi királyok orosz vagy bizánci házassága révén élő kapcsolatot tartottak a bizánci kultúrával.
A pogányság sem enyészett el azonnal és maradéktalanul. Figyelemre méltó, hogy még az Árpádok között is találunk a XI. század közepén a régi hithez ragaszkodó személyt. István unokatestvérének, Vazulnak a fia, Levente pogánynak maradva halt meg. Taksony egyik fia, Géza a latin kereszténység híve volt, miközben a pogány isteneknek is áldozott. Géza felesége Sarolt és Taksony másik fia, Mihály a görög rítust követte. Mihály fiai közül Vazul apjához hasonlóan ortodox lehetett. Szár László pedig ősei hitén maradt.
Az uralkodó család vallási megosztottsága még inkább jellemző volt az ország népére. Ennek ellenére nem kétséges, hogy a kereszténység latin irányzata a XI. század elején gyökeret vert Magyarországon. Bár a térítés munkáját idegen papok és szerzetesek kezdték meg, de már István uralkodása idején feltűnik az első hazai származású főpap, Mór pécsi püspök személyében. Elődje, Bonipert német vagy francia eredetű lehetett.
5. Egyházi intézmények: az aradi prépostság és káptalan
A magyar középkori királyság megalakulása után kialakultak a középkori állami és egyházi intézmények: egyházközösségek (ecclesiae), apátságok, kolostorok, prépostságok, káptalanok, mint oklevél kiadó és hitelesítő helyek. Az ország keleti részének legfontosabb hitelesítő helyei, váradi, aradi, gyulafehérvári káptalanok és a kolozsmonostori konvent volt.
A mai Aradtól 4-5 km-re, Glogovác (ma Vladimirescu) határában ma is láthatók az egykori aradi prépostság és káptalan bazilikájának impozáns romjai. Egyébként magát a templomot már 1131-ben II. (Vak) Béla (1131–1141) király idejében említik az oklevelek, mint Szent Mártonról elnevezett székesegyházat. A prépostság már 1156-ban megvolt, míg a káptalan 1177-ben jelenik meg. Adománylevelét III. Béla (1172–1196) adta ki, amikor elkezdték a hiteles helyek létesítését, majd II. András (1205–1235) alatt hivatalos gyakorlattá vált. Az1156-os oklevélben már szerepel Primogenitus aradi prépost aláírása.
Márki Sándor megállapítása szerint az aradi prépostságot II. Béla nem szerzetesek, hanem világi papok részére alapította, így tehát társaskáptalannak (capitulum collegiatum), nem pedig monostornak szánta.
Az aradi káptalan a legkorábbi magyar oklevélkiadó és hitelesítő helyek közé tartozott, első ismert okiratát 1229-ben, idén 787 éve adták ki. A Szent Márton-bazilikát 1224-ben II. András francia származású felesége, Jolántha királynő jelenlétében szentelték fel. Virágkorában az aradi káptalanban mintegy 40 pap tevékenykedett egy időben. Az aradi préposti tisztet több magyar kancellár és alkancellár viselte.
1552-ben a török elfoglalja a várost, a bazilika leég, oklevelei nagyrészt elpusztultak, egy részét sikerül megmenteni, és Gyulafehérvárra szállítatni.
Az egyház jelenléte élénk és állandó kapcsolatot biztosított az európai szellemi élet műhelyeivel. Az egyházi személyek fontos szerepet játszottak nyugat-európai intézmények, szokások és minták közvetítésében: mezőgazdasági technikák és kultúrák meghonosításában, jogi normák megismertetésében.
Az egyházi intézmények mellett alakultak ki az írásbeliség és az írott kultúra műhelyei is.
Az egyház és a magyar társadalom kapcsolatát kezdettől fogva kölcsönösség jellemezte. A királyok és alattvalóik gazdaggá tették az egyházat, miközben az egyház – szellemi és anyagi javak tekintetében – maga is sokban gazdagította az országot.
KOMÁDI SÁNDOR
Hozzászólások