A magyarszováti unitárius templom legújabb leletei

Magyarszovát (Suatu, Kolozs megye) nemcsak unitárius berkekben ismert, hiszen műemlék temploma mellett a néptáncmozgalom által ma is elevenen élő néphagyományai, illetve növényrezervátuma tette ismertté. Most azonban a néptánc rajongói és a növényvilág kedvelői mellett a művészettörténészek és régészek figyelme irányul újból a településre, egészen pontosan annak templomára. A felújítási, alap-megerősítési munkálatok során igen értékes leletek kerültek elő, amelyek gazdagítják a templom építészettörténeti adatait. Ilyen különlegesen értékes darab például az a feliratos boltzáró kő, amelyen a Magyar Királyság sávos címere is látható. A kő gót betűkkel faragott latin nyelvű felirata: „Arma Regni Hungariae”, azaz: „A Magyar Királyság címere”.

A templom különleges értékeire már Kelemen Lajos és Entz Géza is felhívta a figyelmet. A magyarszováti patrónus Suky család 1311-es birtokelosztásának határleírása említi a családi templomot. Ez az istenháza feltehetően azonos a ma látható magyarszováti templom előzményével, amely mai formáját a XV. század során megvalósított nagy léptékű átalakítás nyomán kapta. Az Alsó- és Felsőszovát határán, egy dombtetőn álló, támpillérekkel erősített épületet ekkor a Suky család igényes kőfaragványokkal díszített boltozattal és belső falfestményekkel látta el. A hajó négy levéldíszes boltozatindító konzolját a Suky család két ágának címerei, a boltozatok záróköveit Zsigmond-kori állami címerek, a pápai címer és a család nagy méretű, egykor festett címerei tették reprezentatívvá. Egyes bordaindító konzolokat kis méretű, szenteket ábrázoló szobrok díszítettek, ahogy a diadalív szobortartó konzolján is egy egészalakos szentábrázolást képzelhetünk el. Ma is látható a hat mérműves ablak és a két faragott bejárati kő ajtókeret. A hajó belső falfelületeit freskók díszítették, ebből sajnos csak három töredék maradt fenn. Nagy kár, hogy a centrális szerkesztésű, igen ritka utolsó ítélet-ábrázolás 1925-ben egy javítás során elpusztult.

A templom utolsó nagy átalakítása Suky László nevéhez köthető. 1790-ben a talajmozgások miatt feltehetően már akkor károsodott boltozatot lebontották, helyette síkmennyezet készült. A boltozat és a szintén ekkor lebontott sekrestye köveiből építették fel a déli és nyugati portikuszt. A déli bejárat fölé ekkor került az egyik boltzáró kő, mely a Suky címert ábrázolta. A pápai címert és a kettős keresztes állami címert ábrázoló darab a templom közelében levő temetőben hányódott, amíg a közelmúltban a portikuszba be nem vitték. Helyreállításuk a templomban látható egyéb faragott kőrészletekkel együtt 2013-ban, a Teleki László Alapítvány támogatásával valósult meg.

A szerkezeti helyreállítás megkezdését több éves kutatás és tervezés, majd engedélyeztetési folyamat előzte meg, melyet szintén a Teleki László Alapítvány támogatott. A Magyar Unitárius Egyház építészeti és műemléki tanácsadója, Furu Árpád vezetésével, az UNICONS Kft. csapata lebonyolította, jelenleg is zajló munkálatok a templom alapjainak megerősítését szolgálják. A Tirt Georgiana (Progir SRL) által tervezett szerkezeti beavatkozást Weisz Attila művészettörténész és Csók Zsolt régész munkája egészíti ki. Az alap-megerősítés során beazonosítják az egykori boltozat faragott elemeit, bordáit, konzolköveit, záróköveit. Az értékesebb, egyedi darabokat helyükről kiemelik. Így bukkant fel a feliratos boltzáró kő is, amelyen a sávos állami címer látható.

A közeljövőben további középkori részletek kiemelésére lehet számítani, miközben megvalósul az alapok külső megerősítése, valamint az északi hajófal javítása.

A munkálatot a Román Kormány Nemzeti Örökségi Hivatal Műemléki Bélyeg pályázata, valamint a Magyar Kormány Rómer Flóris Programja támogatja, amelynek lebonyolítója a Teleki László Alapítvány.