A Maros és a Fehér-Körös völgyét tanulmányozták

Nem valószínű, hogy olvasóink közül sokan emlékeznének egy tavaly február eleji cikkünkre, amelyben egy újabb román–magyar, konkrétan a Vasile Goldiş Nyugati Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem közti, európai uniós támogatottságú együttműködés beindulásáról számoltunk be. 

Nos, a mindig jól jövő pénzen kívül az EU-s projekteknek van még egy nagy előnyük: centre pontosan el kell azzal számolni, mire is költötték el a kapott összeget.

Ha nem is a könyvelőségi beszámolóra, de mégis egy bizonyos zárszámadásra került sor az elmúlt hét végén Szegeden, ahol az Aurel Ardelean vezette Goldiş-küldöttség részvételével tartottak egy konferenciát, amelyen összefoglalták, hogy a két partner mire jutott azoknak a célkitűzéseknek a valóra váltásában, amelyeket a projekt elindulásakor magukra vállaltak.

Emlékeztetőül: a két egyetem az Európai Unió Európai Regionális Fejlesztési Alapja által támogatott, a 2007–2013-as periódusra szóló Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében pályázott meg sikerrel egy 176 ezer eurós közös projektet, amely az élőhely- és az ökorendszer felbecsülését irányozta elő a Maros és a Fehér-Körös völgyében. A 18 hónapon át zajló közös munka a két országban – Arad, Csongrád és Békés megyében – számos települést is érintő két folyó élővilágát, környezetét, gazdasági-kulturális lehetőségeit kívánta feltárni, azzal a céllal, hogy a döntéshozók kezébe a legjobb választási lehetőségeket tegyék le mind gazdasági, mind természetvédelmi szempontból, elsősorban az ott élők minél jobb életminősége érdekében.

A konferencián azokat a konkrétumokat mutatták be, amelyeket az immár több mint egy év alatt elértek, eleve tudatában lévén annak, hogy a rendelkezésre álló összeg csak egy kezdeti felmérésre elegendő. A legelső lépés annak a két-két helyszínnek a kijelölése volt, ahova a kutatásokat összpontosították. Ezek végül a Maros völgyében Magyarcsanád (Magyarország) és a Bezdini-tó, a Fehér-Körös völgyében Gyula (Magyarország) és Gyulavarsánd környéke lettek.

Csak a romániai helyszíneknél maradva, Aurel Ardelean elmondta: a Bezdini-tó környékén több mint 460 növény-, míg Gyulavarsánd környékén több mint 100 gerinctelen állatfajt azonosítottak, ugyanakkor számos beszélgetést folytattak Gyulavarsánd, Munár és Németszentpéter lakosaival – a projektben meghatározott célok elérése érdekében.

A tapasztaltakat, a következtetéseket egy közös monográfiában összesítik a projekt záró akkordjaként, amelyet eljuttatnak a helybeli és a megyei döntéshozókhoz is.

Amint azt jeleztük: mindezt csak kezdetnek szánták, a megkezdett programot újabb pályázattal/pályázatokkal folytatni kívánják.