A pedagógusok tudásuk legjavát adják – minden változás dacára

Az idei nyár sok bizonytalanságot és feszültséget hozott a tanügyben. Az oktatási rendszerre nehezedő megszorítások, a jogszabályi változások és a nyári hónapokban is folyamatosan tornyosuló feladatok különösen nagy terhet rónak a pedagógusokra és az iskolavezetőkre. 

A bizonytalan helyzet ellenére a Csiky Gergely Főgimnázium tantestülete továbbra is arra készül, hogy diákjainak biztos hátteret, minőségi oktatást és biztonságot nyújtson. Az iskola mindennapjairól, az új tanévet meghatározó kihívásokról és a kisebbségi oktatás jövőjéről az intézmény igazgatóját, Spier Tündét kérdeztük.

– Egy ilyen nyár milyen hatással van egy iskolaigazgatóra? Tudott egyáltalán pihenni, lazítani ezekben a körülményekben?

– Ez a nyár nem a lazításról szólt. Lehet, hogy nem kellett naponta reggeltől késő délutánig bent lennem az iskolában, mint iskolaidőben, de szinte naponta voltak megoldandó feladatok, és augusztusban, amikorra terveztem a pihenést, már olyan zavaros volt a helyzet, hogy nem volt bátorságom elutazni. Ilyen körülmények között igyekeztem legalább itthon olyan tevékenységeket beiktatni, amelyekre iskolaidőben alig jut időm: olvasás, nagy séták, biciklizés.

– Hogyan látja a 141/2025-ös törvény révén bevezetett változtatásokat? Ön szerint ezek mennyire igazságosak, mennyire indokoltak – különösen egy szórványban működő magyar tannyelvű iskolában?

– Sem az igazságosságra, sem az indokoltságra nem fogok tudni jó választ adni. Biztos, hogy ezekkel a megszorításokkal valamennyi pénzt spóroltak rajtunk, de ezeknek a lépéseknek rövid és hosszú távú negatív következményei lesznek. Rövid távon a pedagógusok fáradtsága rá fogja nyomni a bélyegét a munkájukra. Hosszú távon pedig a fiatalokat elrettenti ettől a pályától. Van olyan tantárgy, amelynél már évek óta tanárhiány van. Ezek után még kevésbé lesz vonzó a tanári pálya.

Aki nincs a rendszerben, vagy nincs közeli rokona vagy ismerőse, aki tanár, nem látja, hogy a heti 18 óra effektív tanítás, hány óra háttérmunkát jelent. Akármilyen tapasztalt pedagógusról van szó, nem mehet be úgy órára, hogy ne készüljön. A napjainkban elterjedt digitalizáció pedig megköveteli azt, hogy új- és újabb módszereket tanuljunk meg. A tanári feladatok nagy részének túlságosan bürokratikus jellege eddig is nehézzé tette ezt a pályát. De elviseljük a papírmunka terhét, mert szeretünk a diákokkal foglalkozni. Az órák számának növelése viszont olyan terhet tesz a pedagógusok vállára, amelyet vagy elvisel, fáradtabban és frusztráltabban, vagy feladja. 

Amiről keveset esett szó az iskola vezetőségének is megemelték a heti óraszámát. Eddig egy igazgató 4-et, aligazgató 6 órát kellett tartson. Most ezt 10, illetve 12 órára emelték fel. Beleszámítva az ezekre az órákra való felkészülést, dolgozatok javítását, az igazgatói munkára alig marad idő. Eddig sem fért bele a munkánk a heti 40 órába.

– A törvény nemcsak a tanárokat, hanem közvetetten a diákokat is érinti. Milyen hatással lehet mindez az oktatás színvonalára? Lát-e veszélyt a kisebbségi oktatás stabilitásában?

– A pedagógus hozzáállásától nagyban függ az, hogy a megszorítások következményeiből mennyit fog a diák megérezni. Valamennyit biztos. 

Ami a diákokat viszont közvetlenül érinti, az az ösztöndíjrendszer megváltoztatása. Lehet arról vitatkozni, hogy jó-e ha a gyerek azért tanul, hogy nagyobb jegyei legyenek, és kapjon ösztöndíjat. De a belső motivációt, mint a kíváncsiság, érdeklődés, a külső motiváció – pl. az ösztöndíj – kiegészítheti.  Ezek a megszorítások ugyanolyan kellemetlenül érintik a kisebbségi oktatást, mint az egész romániai oktatási rendszert. Viszont ez az a terület, amelyben a következményeket nem „holnap”, hanem nagyon sokára fogjuk érezni, amikor már lehet késő vagy nagyon nehéz lesz rajta javítani.

– Időközben elkezdődött a tanév is, de nem a megszokott keretek között. Bár az iskola udvarán fogadták a diákokat, de nem tartották meg a hagyományos tanévnyitót. Hogyan tovább? Lesznek tanórák? Az iskola pedagógusai részt vesznek a szakszervezeti akciókban?

– A hagyományos tanévnyitó bojkottálásával kollégáink szerették volna jelezni, hogy nem értenek egyet ezekkel a megszorításokkal. Viszont keddtől elkezdjük a tanítást. Bár az elején még zökkenőkkel, mert a változtatások miatt utolsó utáni pillanatra maradtak bizonyos lépések, amelyek az órák elosztását illeti. Az a lehetőség, hogy a pedagógusok bemenjenek az osztályba, és csak a címeket adják le, senkinek nem volt az ínyére. Ha majd határozottabb akciók lesznek, akkor visszatérünk ezeknek a megbeszélésére, és a kollégák majd döntenek. 

– Térjünk át az iskola hétköznapi életére. Milyen változások/változtatások történtek a nyáron? 

– Nagy mozgások voltak a kisegítő személyzet terén, egy része a törvény miatt, ami megtiltja a nyugdíjasok alkalmazását. Így két dadus cserélődött. A kapusi posztra sajnos a tanfelügyelőség nem adott engedélyt. Így lehetetlen helyzetbe kerültünk, az iskola és a bentlakásban levő kapusi feladatokat egy embernek kellene ellátnia. Ugyanakkor egy takarítói és a karbantartói állásra szervezünk vizsgát. Igyekeztünk a vakációban megejteni a változások miatt szükséges lépéseket, de sajnos mindent nem sikerült megoldani szeptember elejéig. 
Ami a javításokat és a felújítási munkákat illeti, sok változás nincs: az augusztus végére beígért befejezés ismét elcsúszott. A tanítási folyamatot csak kis mértékben zavarják azok a munkálatok, amelyek még hátravannak: a kémialabor környékén a lépcsőház megemelése a második emeletig, egy szellőzőablak beiktatása a főlépcső fölött, az udvaron a tűzvédelmi medence befejezése.

A munkálatok késése miatt a hátsó udvarban levő konténereket még nem használhatjuk ebédlőnek.

 

– S ha már a változásoknál tartunk, mit tartana szükségesnek, hogy a szóban forgó törvény valóban az oktatás javát szolgálja?

– Őszintén, ezek a lépések csak még nagyobb sebet ejtenek az eddig sem túl rózsás tanügyi rendszeren. A beharangozott és elkezdett változásokkal (tananyag átgondolása, a diákok terheltségének lazítása) most teljesen leálltak. 

– Az új tanév kezdetén mit üzen a diákoknak, a szülőknek és a tantestületnek ebben a nehéz időszakban?

– Minden változás ellenére a pedagógusok nagy szeretettel várják a diákokat. Igyekezni fogunk, hogy ezekből a megszorításokból a gyerekek minél kevesebbet érezzenek meg. Biztos vagyok benne, hogy kollégáink tudásuk és képességük legjavát fogják adni, hiszen ezért választották ezt a hivatást.