Mottó: „A szabad ember az, aki a környezetéből ki tudja emelni a bennük szunnyadó teljességet, ha úgy tetszik: az istenit. Én tehát nem akkor vagyok szabad, ha azt teszem, amit akarok, hanem akkor, ha a tulajdonomban lévő hatalmas márványtömbből – aminek legtökéletesebb formája a benne szunnyadó Vénusz-szobor – kibontom a szépséges testet, a tökélyt. Ehhez idő kell, tudás, tehetség, szándék, tapasztalat és szorgalom. És még valami:el kell tudnom szakadni az anyagias szempontoktól. Nem mérlegelhetem, hogy mennyivel több pénzt keresnék, ha a márványtömböt vékony lapokra szeletelném, és eladnám járóburkolatnak.
A nagybetűs borkultúra csak ott születhet meg, ahol megkapaszkodhat a régi görögök szabadságfogalma, ahol az életöröm találkozhat az alkotás teljességével.”(Alkonyi László)
„A végén csattan az ostor” – e népi mondás juthat az eszünkbe annak kapcsán, hogy Schmak András, a Tulipán könyvesbolt és borozó tulajdonosa Alkonyi Lászlót, a legjelentősebb magyar borszakírót hívta meg az év utolsó kóstolójának megtartására.
Alkonyi, aki Tokajról eddig három könyvet jelentetett meg (ezek közül az egyiket, mely Tokaj – A szabadság bor címet viseli, Michael Broadbent a borszakírás doyenje beválogatta a tíz valaha írt legjobb borkönyv közé) borkészítésre adta a fejét Tállyán. Az Aradon bemutatott borok, melyek közül egy volt saját termelésű, mind Tállyáról származtak, volt közöttük olyan is, mely egy tállyai összefogás közös boraként látta meg a napvilágot, de a fő iránycsapást a dűlőszelektált, a termőhely egyediségéről szóló borok képezték. Alkonyi előadását a közösségépítés gondolata hatotta át, a boron túl előszeretettel feszegette az Isten–ember–közösség háromszög dilemmáit, célként jelölve meg, hogy a magyar nemzet minél több alkotó, értelmes egzisztenciát teremtsen a Kárpát-medencében, szerinte ez egyben a magyar nemzet versenyképességének, közösségkénti megmaradásának is feltétele.
Felidézte Cambridge-ben tett látogatását, melynek kapcsán fogalmazódott meg benne az a gondolat, hogy nem elég az, hogy a magyar borászatnak vannak hősei, sztárjai, egy olyan kultúrát, egy olyan rendszert kell teremteni, mely felemeli a tehetségeseket, s mely rendszer szerencsésebb sorsú országok szerencsésebb sorsú borvidékein, mint például Burgundiában már kiépült. Burgundiában, mely a világ azon borvidéke, „amit nem a business emelt fel, hanem a hit”. Ebben az irányban jó lépés lenne a Bél Mátyás által megírt tokaji dűlőklasszifikációjára építeni, mely a világ első dűlőklasszifikációja. A dűlő megadhatja sok kis pincészetnek az arculatát, mindenkinek meglehet a maga „kis királysága” hiszen minden dűlő külön világ, külön egyediség. Ahogy Alkonyi mondta: „Minél szűkebb a lokalizáció, annál nagyobb fokú az egyediség”. A dűlő pedig lényegében a lokalizáció alapegysége, akkor is, ha mint Alkonyi írja a Vigyázz, kész, rajt, bor című könyvében, megeshet, hogy „Egy dűlőn belül két-három, egymástól elválasztható, szélsőséges esetben különböző erősségű terroir is felfedezhető”.
Ahhoz, hogy a dűlők üzenetét megértsük, közösségi értékrenden alapuló konszenzusos művelési kultúrára van szükség: „A terroirjelleg tehát annál inkább érzékelhető, minél erősebb, minél pontosabb a termelők között az egyetértés a borkészítés szabályait illetően. Ha ebben a közmegegyezésben – nevezzük termesztési kultúrának – ott rejlik az emberi szellem zsenije és a természettel összhangba kerülő emberi lélek, akkor megszülethet a borban a terroir. A hit nyelvére lefordítva: ha az ember felnő ahhoz, hogy a létező adottságokban felismerje, és abból bor formájában kiemelje az isteni teljességet, akkor a borok alkalmassá válnak arra, hogy tükrözzék a teremtés szépségét, a terroirt. A közösség pedig a szükséges közeg, amely látva, értékelve és elfogadva a teljesítményt egy ember „hókuszpókuszát” közmegyegyezésen nyugvó értékké emeli. Ha egy közösség nem ismeri el a teljesítményt, az értéket – függetlenül attól, hogy butaságból, féltékenységből vagy személyi kultuszból teszi – messzebb kerül az önmegvalósítástól, mintha nem is találkozott volna vele” – írja Alkonyi az imént idézett könyv Dűlőúton című írásában.
E szemléletmód és termelői kultúra kialakítására Tokaj a legalkalmasabb borvidék a Kárpát-medencében, egyrészt történelmi hagyományainál, másrészt a világon egyedülálló földrajzi, éghajlati és geológia adottságainál fogva. E gondolat megértéséhez közelebb kerülhettek azok, akik meghallgatták Alkony László előadását és megkóstolták az általa összeválogatott borokat.
Aki nemcsak utólag szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen 0257/282-020-as telefononszámon vagy a schmak@araditulipan.euemailcímen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi nyitottak minden érdeklődő számára.
Dorozsmai Endre
Hozzászólások