„A személyes jelenlét, a személyes hozzáadott érték az, ami a holtpontról kimozdítja a dolgokat”

A Közéleti kávéház rendezvénysorozat második évfolyamát nyitotta meg 2025. október 21-én dr. Bodó Barna egyetemi tanár, a Szórvány Alapítvány elnöke, aki röviden bemutatta az esemény meghívottját, a temesvári származású dr. Kántor Zoltán szociológust, politológust, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet és Társadalomtudományi Kar Nemzetközi és Politikatudományi Intézet vezetőjét. A temesvári Magyar Ház Ambrózy Kávézójában sorra került, nagy érdeklődést kiváltott beszélgetés moderátora Tamás Péter, Magyarország temesvári tb. konzulja volt.

Dr. Kántor Zoltán a bevezetőben elmondta, hogy bár csak egy évre ment ki Magyarországra 1995-ben – miután Temesváron szociológusi diplomát szerzett, majd egy évig politológiát tanult a Közép-Európai Egyetemen –, a sors úgy hozta, hogy végleg ottmaradt és „szakmailag megtalálta a helyét”. Tudományos kutatóként a nacionalizmus, a nemzeti kisebbségek, a külhoni magyarság, Románia bel- és külpolitikája volt a területe, tanácsadóként részt vett a nemzetpolitikai stratégia kidolgozásában. Jelenleg a PPKE BTK Nemzetközi és Politikatudományi Intézet vezetője, egyetemi docens, politikatudományokat oktat Budapesten és meghívott előadóként Kolozsváron. 

Tamás Péter tb. konzul elsősorban arról faggatta dr. Kántor Zoltánt, hogy szerinte melyik lenne a nyerő stratégia az utóbbi évtizedekben alaposan megfogyatkozott temesvári és Temes megyei magyar közösség megmaradásának biztosításához, a negatív tendenciák megfordításához. Dr. Kántor Zoltán fokozottan odafigyel a szórványmagyarság, ezen belül a temesvári magyarság helyzetének alakulására, és elmondta, hogy szerinte a negatív folyamatok megállíthatók, és a legfontosabb területen, a magyar oktatásban ez talán már sikerült is.

Az izgalmas beszélgetés végén dr. Kántor Zoltán a Nyugati Jelennek nyilatkozott arról, hogy miért értékeli pozitív példaként a temesvári magyar közösség helyzetét és megmaradási esélyeit:

– Igyekszem követni a történéseket a Kárpát-medencében és külön figyelem a szórványt. Lehet, hogy elfogult is vagyok, de úgy látom, hogy itt, Temesváron több olyan szervezet, egyesület van, akik megfogalmaztak jó programokat, lelkes vezetők vannak, sikerült elérni, hogy magyar intézmények, magyar szervezetek legyenek és épületek, amelyek ezeknek otthont biztosítanak. Nagyon sok program van, amelyekre, ha sikerül a magyarság egy részét bevonzani, akkor itt van magyar élet. Alig több mint 3% körül van a magyarság Temesváron, és ennek ellenére van magyar élet. 

Egy szinte teljes intézményi struktúra megvan – magyar óvoda, magyar iskola, magyar színház, a Magyar Ház, magyar egyházak és templomok, magyar civil szervezetek. Itt voltam a Temesvári Magyar Napokon is, és láttam, hogy hány szervezet működik, sokról én nem is tudtam, de itt megmutatták magukat. Ezt kifejezetten pozitívan értékelem, sok másik településhez képest, ahol hasonló nagyságrendű a magyarság, még sincs ennyi program. A szórványban az embereknek sokkal innovatívabbnak kell lenni, mert nem magától adott, hogy az emberek részt vesznek a programokon. Proaktív emberek kellenek, akik megoldásokat találnak, ez tágabban az egész szórványra érvényes, nem csak Temesvárra, hogy itt küzdenek az emberek az identitásuk megtartásáért.

– Azt mondta, hogy kovász-emberek kellenek a magyar közösségeknek.

– Nagyon látszik az, hogy ahol van egy-két-három kovász-ember és ideális esetben egy kis csapat mögöttük, ott működnek a dolgok, akkor is, ha kevés a pénz vagy az ember. A személyes jelenlét, a személyes hozzáadott érték az, ami a holtpontról kimozdítja a dolgokat. Itt, Temesváron azt látom, hogy legalább tíz ilyen kovász-ember van, de öt egészen biztosan. 

– A legfontosabb a magyar identitás megőrzése, ennek érdekében mit lehet tenni? 

– Ez intézményektől függ, és itt a család a legfontosabb, hogy elviszi a magyar szülő a gyereket magyar rendezvényekre, hozzá szoktatja, illetve utána a magyar iskola. Az iskola a legfontosabb identitástermelő, mellette persze az egyház és később a kortárs csoport és a civil szervezetek. Fontos az, hogy a magyar intézményekben magyar szervezetek működjenek, ide kell bevonzani az embereket, és ha itt minőségi programokat kap, akkor erősödik a kötődés a magyarság irányába. Sokkal nehezebb ezt a szórványban megoldani, mint a tömbmagyarság esetében, ahol nem kell „magyar” napokat szervezni, csak egyszerűen falu- vagy városnapokat.

– Az identitásmegőrzés bástyáiról, magyar tengelyről beszélt az előadása során.

– Úgy látom, hogy Temesváron egy ilyen magyar tengelyről beszélhetünk, amelynek három bástyája van a Gyárvárostól a Józsefvárosig, a városközponton keresztül: az Új Ezredév Református Központ, ahol egyre több program van, itt van a Magyar Ház, amit nemrég szerzett vissza a magyarság a magyar állam támogatásával és a magyar iskola a Józsefvárosban, amely régóta egy ilyen központi bástya, az óvodán, iskolán keresztül a kollégiumig, a menzáig és ott van mellette az egyetemista szakkollégium. Ezek „magyar szigetek”, ahová jöhetnek a magyarok. Ehhez hozzá tenném a Magyar Színházat is, a diákszervezeteket vagy egy-egy csoportra fókuszáló szervezeteket, de a magyar médiát is ide sorolhatom akár a nyomtatott sajtóra gondolok, akár a rádióra, mert sokan azok közül, akik nem jönnek el a rendezvényekre, hallják, megtudják, hogy itt valamik történnek. 

– A számok ennek ellenére nem bíztatóak, láttuk a népszámlálási eredményeket, a korfa nem túl előnyös, a kivándorlás is jelentős – milyen jövőképe lehet a temesvári magyarságnak? 

– A csökkenő tendenciát mutató számok mellé kell tenni azt is, hogy az iskolai beiratkozás alig csökkent, szépen megoldotta a magyarság ezt a problémát. Hogy meddig, azt nem tudjuk, a korfa nem túl kedvező, látjuk, hogy ha a népszámlálási adatokat vesszük, a 0 és 4 évesek között Temes megyében 400 fiatal van, legfeljebb 450-460. Az iskolai számokban inkább a stagnálást látom, de ebben kőkemény munka van. Ha nem lenne a munka, egyértelmű csökkenés lenne az iskolában is. Így is van csökkenés, de lassult, és ez reménykeltő lehet a magyarság jövője szempontjából.

– Köszönöm a beszélgetést!