„A szobor egy időkapszula. Egy alkotás annál értékesebb, minél több időt foglal magába”

A temesvári Közéleti Kávéház rendezvénysorozat áprilisi vendége volt Kocsis Rudolf szobrászművész, restaurátor, a temesvári Nyugati Egyetem Művészeti Karának professzora. A dr. Bodó Barna által moderált kávéházi beszélgetés során egy sokoldalú, kísérletező kedvű alkotóművészt ismertünk meg, akinek tevékenysége a művészeti alkotások létrehozásától a műemlékek megmentésén, helyreállításán keresztül a fiatal művészek képzéséig terjed.

Kocsis Rudolf az Arad megyei Kisjenőn (valójában Szapáryligeten) született, művészeti tanulmányait az Aradi Művészeti Líceumban és a Jászvásári George Enescu Képzőművészeti Akadémián végezte, ahol szobrászat-restaurálás szakon szerzett diplomát. Szobrászművészként és restaurátorként egyaránt jelentős sikereket ért el, köztéri szobrai közül kiemelkednek Szántay Lajos, Salacz Gyula, Pecsovszky József, Fábián Gábor szobrai (Arad), Aurel Cosma mellszobra (Temesvár), a Metamorfózis (Gyergyóremete), Pietá (Szapáryliget) vagy a nagylaki templom emlékműve, amely a nagylaki szlovák közösséghez való kötődését is jelzi, ahonnan édesapja származik. „A szobor egy időkapszula. A szobor hordozza az időt. Az idő minden alkotásban benne van, annál értékesebb az alkotás, minél több időt foglal magába” – mondta a beszélgetés során Kocsis Rudolf, akinek műtermi alkotásai nemcsak az időt, de a tájegység jegyeit is magukban hordozzák. Ilyen például a giccs újrahasznosítása sorozat (falvédők kifestése, nippek összetörése és a darabok beépítése szobrokba). 

A restaurátori munkái közül kiemelkedik az aradi Szabadság-szobor helyreállítása és a szintén aradi Szentháromság-szobor restaurálása. Mindkettőt Sándor István műépítésszel közösen valósították meg. A Szabadság-szobor restaurálása négy évig tartott, a legnagyobb kihívás a 84 darabból álló (ebből 83 megvolt) emlékmű talapzatának az összerakása volt, amelynek több tonnás darabjait ólomágyba rögzített vaskapcsokkal kellett összefogni. „Ezt a technológiát a delphi templomnál alkalmazták először az ókori görögök, hogy ellenálljon a földrengésnek” – mondta Kocsis Rudolf, aki azt is elmondta: a talapzaton tágulási rések is voltak, amiről a korabeli beszámolókból értesült. Amikor a talapzat már háromnegyed részben elkészült, a politika is beleszólt a munkába, és a restaurált talapzatot 45 fokos szögben el kellett fordítani… „Óriási volumenű munka volt, sokat kellett improvizáljak, rekonstruáljak először fejben, majd később beigazolódott, hogy jól gondolkodtam, csak később tudtam megnézni a delphi restaurálást és Athént” – mondta Kocsis Rudolf, aki ma már szakképzett restaurátor, és ennek alapján vállalta el a Búsuló Arad márványszobor restaurálását, amely tavaly készült el.

Kocsis Rudolf a Nyugati Jelennek elmondta: köztéri alkotásai közül Szántay Lajos, Arad egykori főépítészének bronzszobrát emelné ki, amely 220 cm magas, talapzat nélküli szobor és az aradi Kultúrpalota lépcsőin áll, de valójában a Kultúrpalota a szobornak a talapzata. „Szántay Lajos szobra a Műépítészek Egyesületének a mostani szignóját viseli, ehhez külön engedélyt kértem az egyesülettől” – tette hozzá Kocsis Rudolf. A sokoldalú szobrászművész 1999 óta a temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti Karán tanít, ahol nagy elődeihez, Jecza Péterhez és Szakáts Bélához hasonlóan professzori titulust szerzett. „A tanítás mindig fontos volt a számomra, a szüleim pedagógusok voltak, édesapám iskolaigazgató volt, mindig szerettem tanítani és ez adott egy bizonyos stabilitást. Az Aradi Művészeti Líceumban is tanítottam, ahol a saját témáimat mindig bevittem, és megmutattam a diákjaimnak, ez a mai napig így van.” A művész elmondta, hogy egyetemi tanárként is sokkal jobban szereti a falusi életet, az Arad megyei Mondorlakon él, ahol a műterme alatt borospincét hozott létre és a szobrászattal párhuzamosan borászattal is foglalkozik. „Közel lakom a hegyaljai borvidékhez, onnan vásárolok szőlőt, és abból készítem a boraimat – nyilatkozta lapunknak Kocsis Rudolf. – A borászatban is kísérletezem, mint a szobrászatban. Kuriózum a Mokra-hegyről, Arad borvidékén az egyetlen vulkanikus helyről származó királyleányka szőlőből készített borom, amelyet amforában érlelek és szenzációs ízű a vulkanikus talajnak köszönhetően”. A szőlőtermesztés és a borászat iránti szenvedélye egy aradi kiállításon (Kisugárzás, 2018) is tükröződött, ahol borral készült szépiarajzokat és borral patinázott szobrokat állított ki. A művész jelenleg az aszalt gyümölcsöket, pl. aszalt körték felületét megjelenítő kisplasztikákkal kísérletezik, amelyek bronzba öntve öltenek testet, illetve a Vitis/Szőlő sorozaton dolgozik, amely a borászati technológia maradványainak képzőművészeti hasznosítását valósítja meg háromdimenziós kompozíciók létrehozásával.

Kocsis Rudolf szobrászművész-restaurátor, a Közéleti Kávéház áprilisi vendége

Dr. Bodó Barna beszélget Kocsis Rudolf szobrászművész professzorral

Az aradi Szabadság-szobor, amelynek restaurálásán négy évig dolgozott a művész

(Pataki-fotók)