A Szűzanya gyermekeiként gondoskodik rólunk

Augusztus 20-án, kedden az arad-belvárosi római katolikus templomban 19 órától Szent István király tiszteletére megtartott ünnepélyes szentmisén p. Kalna Zsolt minorita atya az oltárra helyezett kenyeret megáldotta, megszentelte. Felvezető beszédében ft. és ns. Király Árpád főesperes-plébános, és ft. Sándor Balázs kórházlelkész társaságában Szent István király nemzetet megtartó munkáját méltatta, melynek során alkotmányba rögzítette a magyarság megmaradásának, boldogulásának a törvényeit. Trónörökös hiányában, halála előtt, országát a Szűzanya oltalmába ajánlotta. A szentmisén Szent István közbenjárásával imádkoztak Istenhez nemzetünk megmaradásáért, boldogulásáért.

Szent Istvánnak a fiához, Imre herceghez írt intelmeit Fekete Károly ismertette, a szentleckéből Back Mária olvasott fel, az evangéliumnak Szent Máté könyvéből ft. és ns. Király Árpád főesperes-plébános adott hangot. 

Szent István tartós alapokra építette országát

Ünnepi prédikációjában p. Kalna Zsolt visszaemlékezett a gyermekkorára, az 1970-es évekre, amikor a szülei hozzáfogtak a családi ház építéséhez, akkor hallotta, hogy a felnőttek emlegették a fundamentumnak a fontosságát. Megkérdezte az édesapját: miért kell a fundamentumba olyan sok vasat tenni? Az édesapja készséggel válaszolt: azért szükséges a sok beton és vas, hogy a ház alapja erős legyen, a lakóinak egész életükre biztonságos otthont jelenthessen. Az alap fontosságának a szemléltetésére Gyökösi Endrének a fiatal házasok számára írt könyvéről beszélt, amelynek az a lényege: már az elején be kell engedni Istent az életünkbe. „Fogadjátok el, hogy Isten gyermekei vagytok, és ha a krisztusi tanítás szerint rendezitek be a mindennapjaitokat, akkor az életetek sokkal boldogabb lesz, mint Isten nélkül. Amikor bajba kerültök, Ő mindig veletek lesz. Ha már az esküvőn megköszönitek egymást Istennek, Ő gondoskodni fog rólatok.” A közelmúltban találkozott miskolci barátaival, akiknél többször vendégeskedett, és amikor elvégezték a házi munkát, a szobában körbeültek, lekapcsolták a villanyt, megfogták egymás kezét, és imádkoztak. Ennek során mindenki elmondta: miért tud hálát adni Istennek, mi volt az, amit meg kellé köszönnie Istennek. Mielőtt befejezték volna, mindannyian imádkoztak a szeretteikért, felsorolva a neveiket is, ugyanakkor imádkoztak az eljövendőkért is, hátha Isten még megajándékoz valakivel…

Az imádkozási módszer arra tanította meg a résztvevőket, hogy egyetlen biztos pont van az életünkben, Isten. Szent István király is erre a stabil alapra építette országát, mert tudta: a ház egy családnak, a haza egy népnek az otthona. Mindkettőnek stabil alapokra kell épülnie, hogy a felnövő nemzedék tagjai biztonságban érezzék magukat. István az alapot megteremtette, megkoronázták, a pápa koronát küldött neki, amely a hatalmat jelképezi, de felelősséggel is jár. Koronázáskor az összes résztvevő térdre borult a megkoronázott személy előtt, előzőleg azonban Szent István Isten előtt, a mindenható király előtt borult térdre. Ha elolvassuk az Imre herceghez írt intelmeit, rájövünk, hogy jó tanácsokkal látta el fiát. 

Augusztus 20-án a „szent jobbot”, azaz Szent István jobb kezét is hordozzák a körmenetben. Az eltemetett szenteket bizonyos idő után kihantolják, hogy megnézzék, milyen testrésze maradt épen. „Szent Istvánnak a jobb keze, miközben Szent Antalnak, e templom védő szentjének a hangképző szervei maradtak épen. Bizonyára azért, mert a prédikációival megmentette az embereket. Visszatérve Szent Istvánra, az épen maradt jobb kezével simogatott, de ha szükség volt, akkor leverte a lázadókat. Beszélhetnénk történelmünk borzalmairól is, de most nem fogunk. Inkább beszéljünk a csíksomlyói búcsúról, ahol, nem tömeg, hanem sokadalom szokott összegyűlni. Nem csak a környékről és az országból, hanem az anyaországból és a világ minden tájáról eljönnek zarándokok a magyar keresztények nagy családjának találkozójára. 

Visszatérve Szent Istvánra, ő nemcsak életében gondoskodott országáról és nemzetéről, hanem azt a Szűzanya oltalmába ajánlotta. Azért tette, mert míg a hagyományos családokról az édesanya, úgy a magyarság nagy családjáról a Szűzanya gondoskodik. Ha hozzá fordulunk, ő meghallgat, és imáink közepette, jó tanácsokkal is ellát mindnyájunkat” – összegezhető p. Kalna Zsolt minorita atya Szent István-napi ünnepi prédikációja. A szertartás ünnepélyességét nagyban emelte Tankó László kántor-karnagy orgonajátéka, valamint az általa felkészített templomkórus pallérozott énekei.

A megemlékező szentmise végén a papok a Szent István országát a Szűzanya oltalmába ajánlja című festményhez járultak, ahol imádkoztak, áldást mondtak.

A szertartás a pápai himnusz, valamint nemzeti imánk közös megszólaltatásával, felemelő hangulatban zárult. Nagy kár, hogy talán a nagy melegre hivatkozva, sokan távol maradtak.