A tulajdoni kereset (Acţiunea în revendicare)

Tulajdoni kereset útján a felperes (reclamant – az a személy, aki perel), kéri a bíróságot, hogy ismerje el tulajdonát egy olyan vagyontárgy felett, mely egy másik személy birtokában (posesie) található. 

Ez utóbbit a per alatt, alperesnek (pârât – az a személy, akit perelnek) nevezzük. Tehát a tulajdoni keresetet abban az esetben nyújtják be, amikor egy vagyontárgy birtoklója nem a tulajdonos, hanem egy másik személy az (pl. X tulajdonosnak tartja magát, de a vagyontárgyat Y használja). A tulajdonos ezen kereset útján próbálja visszaszerezni birtokát.

Mivel, a tulajdoni kereset célja, a felperes tulajdonjogának elismerése egy olyan vagyontárgy felett, mely egy másik személy birtokában található, a felperesnek tulajdonosnak kell lennie, tulajdonát bizonyítania kell a birtoklóval szemben. Az alperes csak az a személy lehet, akinek az illető vagyontárgy a birtokában áll.

A tulajdoni kereset vonatkozik mind ingatlanokra, mind ingó javakra. 

I. Az ingatlan tulajdoni kereset (Acţiunea în revendicare imobiliară)

Az ingatlan tulajdoni kereset elévülhetetlen (imprescriptibil), mely azt jelenti, hogy a tulajdonos időtartamtól függetlenül, bármikor visszakövetelheti (revendică) ingatlanát a birtoklótól. Ennek magyarázata, hogy a tulajdonjog önmagában elévülhetetlen, nem szűnik meg azzal, hogy a tulajdonos nem gyakorolja ezen jogát a vagyontárgy felett. A tulajdoni keresetet egyedül az elbirtoklás (uzucapiunea) útján lehet megállítani.

Az ingatlan tulajdoni kereset elévülhetetlensége egy kivételt ismer. Abban az esetben, ha az ingatlant, mely nem a tulajdonos, hanem egy másik személy birtokában volt elárverezték (imobilul a fost vândut la licitaţie publică), az odaítélési okirat (actul de adjudecare – az az irat, mely az elárverezés után, az árverési vevő – adjudecatar – tulajdonát bizonyítja) telekkönyvi bejegyzésétől számítódóan három év után az ingatlan tulajdoni kereset elévül. Ez azt jelenti, hogy az ingatlan tulajdonosa ez idő elteltével már nem nyújthatja be a birtokló ellen a keresetet, és az ingatlan az árverési vevő (adjudecatar) tulajdonában marad.  

A felperes miután benyújtotta a keresetet, köteles a bíróság előtt az ingatlan feletti tulajdonjogát bebizonyítani. Ebben az esetben, a tulajdonjog bizonyítása a joggyakorlatban (practica judecătorească), kőkemény feladatnak bizonyul. A per alatt, a felperes komoly nehézségekbe ütközhet, melyet egyrészt az iratok hiánya, amivel az ingatlan feletti tulajdonát tudná igazolni – ez főleg azért, mert régen a felek között létre jött ezen megegyezések nem öntöttek írott formát – másrészt a meglévő iratok ingatlanról szóló pontatlan leírása okozhatja. Ilyen értelemben, az ingatlan feletti tulajdonjog bizonyításának nehézsége abból adódik, hogy sok esetben a tulajdonos nem birtokol írott jogcímet (titlul scris), mellyel tulajdonát bizonyítaná, esetleg ezen iratok hiánytalanok, vagy formai hibák miatt érvénytelenek.

A bizonyítás nehézsége miatt a joggyakorlat a felperes javára a tulajdonjog vélelmét tűzte ki alapelvül (prezumţia de proprietate). Ez azt jelenti, hogy a felperest a per alatt tulajdonosnak vélik, abban az esetben, ha tulajdonjogát bejegyezték az ingatlan telekkönyvi kivonatába. Tehát, egész egyszerűen, a felperes elég, ha az ingatlan feletti tulajdonjogának bizonyításaként felmutatja az ingatlan telekkönyvi kivonatát (extras CF), melyben őt jegyezték be tulajdonosként.

Mindezek láttán az alperesnek, ki kell zökkennie hanyag passzivitásából, és a bíróság előtt ugyanúgy köteles azt a jogcímet felmutatni, mely alapján ő birtokolja az ingatlant.

          A két jogcímet összehasonlítva a bíróság az alábbiak alapján dönt:

          a) abban az esetben, ha mindkét fél felmutat egy-egy címet, mely ugyanattól az elődtől származik (autor – az a személy, aki az ingatlan előző tulajdonosa volt), a bíróság azon fél kérését engedi át, aki előbb jegyeztette be az ingatlant a telekkönyvi kivonatba;

          b) hogyha olyan jogcímről van szó, mely örökösödésből (succesiune), kényszereladásból (vânzare silită), közérdekű kisajátításból (exproprire pentru cauză de utilitate publică)származik, ilyen jogcímeket nem kell telekkönyvi bejegyzés alá vetni, és a tárgyalás alatt nyert ügye annak a félnek lesz, akinek jogcíme az imént említett esetekből származik;

          c) hogyha mindkét félnek a jogcíme a b) pontnál említett esetekből adódott, a bíróság összevetve ezen címeket az alábbi döntést hozza:

– nyert ügye annak a félnek lesz, akinek jogcíme a legrégebbi keltezést viseli. 

E szabály alól egy kivétel létezik: örökösödés esetén, a végrendelet (testament) útján örökölt ingatlan. Hogyha a rendelkező (az a személy, aki végrendeletet hagy maga után – testator, dispunător) több végrendeletet ír (testamente succesive), melyben ugyanazt az ingatlant különböző személyre hagyja, az ingatlan feletti tulajdont az nyeri el, aki a legutolsó végrendelet örököse. Ebben az esetben az a végrendelet érvényes, mely a legkorábbi keltezést viseli. A legutolsó végrendelet megsemmisíti az előtte kiadottakat.  

Király Andrea ügyvéd