A tulajdonjog darabjai I. (Dezmembrămintele dreptului de proprietate)

A tulajdonjog az a jogi intézmény mely a tulajdonost arra jogosítja, hogy a birtoklási, használati és rendelkezési jogot kizárólag saját maga, saját erejéből, egyéni érdekből, mások háborgatása nélkül gyakorolhassa vagyontárgya felett. A tulajdonos az említett jogokat köteles a hatályban lévő jogi normák és törvények tiszteletben tartásával gyakorolni.   

Tehát, a tulajdonjog tartalmát a birtoklási (dreptul de posesie), a használati (dreptul de folosinţă), valamint a rendelkezési jog (dreptul de dispoziţie) alkotja.  Általában, ezen jogokat, egy személy, a tulajdonos gyakorolja vagyontárgya felett.

A tulajdonjog darabjairól akkor beszélünk, amikor a birtoklási, használati és rendelkezési jogot, a tulajdonoson kívül más személy is gyakorolja a vagyontárgy felett. (pl. egy magántulajdonban lévő ház esetén a tulajdonos megtartja magának az ingatlan feletti rendelkezés jogát, tehát azt a jogot mely a ház eladására felhatalmazza, de ugyanakkor az illető házat nem a tulajdonos, hanem egy másik személy használja és birtokolja.) Ez által a tulajdonjog nem szűnik meg, csak a tartalmát alkotó rendelkezési, birtoklási és használati jog gyakorlása a tulajdonoson kívül más személyt is feljogosít.

Tulajdonjog darabjai a következő intézmények: a haszonélvezeti jog (dreptul de uzufruct), a használati jog (dreptul de uz), a lakásjog (dreptul de abitaţie), a szolgalmi jog (dreptul de servitute), a felülépítményi jog (dreptul de superficie) . 

Említésre méltó, hogy a tulajdonjog darabjait kizárólag magántulajdonban lévő vagyontárgy képezhet, a törvény tiltja a köztulajdonban lévő (állami vagy közigazgatási területi egységek tulajdona = dreptul de proprietate publică)  vagyontárgyak tulajdonának feldarabolását.

A haszonélvezeti jog (dreptul de uzufruct) I. rész

A haszonélvezeti jog létesítése a vagyontárgy felett arra jogosítja fel a haszonélvezőt (uzufructuar), hogy a más tulajdonában lévő vagyontárgyat ő birtokolja és használja. A haszonélvező kötelessége a vagyontárgy állagának megőrzése (nem alakíthat, nem változtathat a vagyontárgyon, nem tulajdoníthatja el azt = obligaţia de a le conserva substanţa bunului), valamint annak visszaszolgáltatása a haszonélvezeti jog megszűnése esetén. Tehát, ilyen esetben a tualjdonos csak a rendelkezési jog gyakorlásat élvezheti tulajdona felett, és ezért nevezték el jogilag puszta tulajdonosnak (nud proprietar). (Pl.: ha egy házra haszonélvezeti jogot létesítenek, az illető házban már nem a tulajdonos lakik, nem ő használja, hanem a haszonélvező). A haszonélvező, az a személy akinek a javára létesítették a haszonélvezeti jogot nem válik tulajdonossá, nem rendelkezhet a vagyontárgy felett ( nem adhatja el), ezen jog gyakorlása csak a tulajdonost illeti meg, de a használati és birtoklási jogot kizárólag a haszonélvező gyakorolja. A puszta tulajdonosnak csak a vagyontárgy feletti rendelkezési jog gyakorlása marad, melyet szabadon gyakorolhat. Ezen jog gyakorlása viszont nem érintheti és nem korlátozhatja a haszonélvező jogait. Tehát, a puszta tulajdonos bármikor eltulajdoníthatja a haszonélvezeti jogban lévő vagyontárgyat, de az új tulajdonosnak kötelessége tiszteletben tartani a haszonélvezeti jogot, így ő sem birtokolhatja és használhatja tulajdonát. A haszonélvezeti jog esetén úgy a puszta tulajdonos, mint más személyek is csak a haszonélvező beleegyezésével használhatják a vagyontárgyat.

A haszonélvezeti jog szerződés (convenţie, contract) vagy végrendelet (testament) útján jöhet létre, ingatlanra és ingóra egyaránt létesíthető. Mivel a haszonélvező kötelessége a vagyontárgy állagának megőrzése, a haszonélvezeti jog tárgya általában elhasználhatatlan vagyontárgy (bunuri nefungibile, neconsumptibile, pl. egy ház vagy autó). Ugyanakkor, semmi sem akadályozza a tulajdonost, hogy elhasználható (bunuri fungibile, consumptibile, pl. pénzösszeg) vagyontárgyakra létesítsen haszonélvezeti jogot. Ez utóbbi esetben, a haszonélvező rendelkezhet az elhasználható vagyontárgy felett, tehát nem csak birtokolja, ugyanakkor a haszonélvezeti jog megszűnése esetén kötelessége, ugyanolyan minőségű, mennyiségű vagy egyenértékű vagyontárgyat visszaszolgáltatni a tulajdonosnak.

A szerződés útján létrejött haszonélvezeti jog lehet közvetlen vagy közvetett. A már említett közvetlen haszonélvezeti jog eredménye, hogy a tulajdonos a birtoklási és használati jogot más személyre, a haszonélvezőre ruházza át, önmagának megtartja a rendelkezési jogot, és így puszta tulajdonossá válik. (constituirea directă a dreptului de uzufruct).

A haszonélvezeti jog, létrejöhet, úgy is, hogy a tulajdonos eltulajdonítja a vagyontárgyat (eladhatja egy másik személynek), azzal a feltétellel, hogy az adás-vételi szerződés megkötése után, ő (tehát a volt tulajdonos) lesz a haszonélvező, és a vagyontárgy új tulajdonosa puszta tulajdonossá válik. Ez a közvetett haszonélvezeti jog létesítése (constituirea indirectă a dreptului de uzufruct).

Az ingatlanra létesített haszonélvezeti jog, csak közjegyző által hitelesített szerződés (act autentic) útján jöhet létre.

A haszonélvező lehet magánszemély vagy jogi személy (pl. intézmények, egyesületek).

Magánszemély esetében a vagyontárgy fölé létrehozhatnak élethossziglani haszonélvezeti jogot is, melynek értelmében a haszonélvező személy élete végéig használhatja és birtokolhatja a vagyontárgyat (uzufruct viager). 

Abban az esetben, hogyha a haszonélvező jogi személy, a haszonélvezeti jog nem haladhatja meg a 30 évet. 

Király Andrea ügyvéd