A válság áldozatai

Szomorú adatokat hozott nyilvánosságra nemrég a Le Republica olasz napilap azokról a romániai gyermekekről, akiknek szülei külföldön dolgoznak. 

Az újság értesülései szerint Romániában több száz ezer gyermek várja haza külföldön dolgozó szüleit; a kiskorúak zöme különféle depressziós tünetekben szenved, egy részük hajlamos az öngyilkosságra.

A jelenség nem új – gondolhatják sokan –, a szakemberek azonban figyelmeztetnek: a dolgok rossz irányba haladnak, a szülők hosszú időre nyúló távolléte maradandó lelki sérüléseket okozhat a gyermekek törékeny lelkében. A statisztikák pedig azt mutatják: a jelenlegi hazai katasztrofális életkörülmények miatt újabb kivándorlási hullámnak nézünk elibe, ami azt jelenti, hogy még több gyermeket fosztanak meg a meleg családi légkörtől.

 

Az Arad Megyei Gyermekvédelmi és Szociális Főigazgatóság (DGASPC) szakembereitől megtudtuk: Arad megyében mintegy 950 gyermeknek dolgozik kint egyik vagy mindkét szülője. A gyermekek között vannak egészen kicsik (alig egyévesek) – az ő esetükben általában az apuka megy ki dolgozni – és középiskolások is. Szerencsére azonban egyiket sem kellett állami gondozásba helyezni. Legtöbbjük (40%) a nagyszülőknél lakik, 20-20%-ban az itthon maradt másik szülő, egy rokon, illetve egy közeli ismerős vigyáz a gyermekre.

Magdalena Budiu gyámhatósági felügyelő a Nyugati Jelennek elmondta: idén kicsit megijedtek, amikor látták, hogy hány szülő készül külföldre munkát vállalni. A 2006/219-es rendelet értelmében a szülőknek kiutazás előtt kötelességük a lakhelyükhöz tartozó polgármesteri hivatalnál jelenteni, hogy milyen országba készülnek, és ki fog a gyermekre (gyermekekre) vigyázni a távollétükben. Ezzel kapcsolatban egy űrlapot kell kitölteniük. Ezt azonban nem mindenki veszi figyelembe. – A legnagyobb problémánk, hogy sok szülő nem tesz eleget ennek a kötelezettséget, és nem jelenti be a távozását. Fogják magukat, és elmennek. A gyermekre meg vigyáz, aki tud. Nagyszülők, szomszédok, rokonok stb. Előfordult, hogy a helybeliektől vagy az iskolából tudtuk meg, hogy gyermeknek hónapok óta külföldön dolgoznak a szülei – nyilatkozta a gyermekvédelmi szakember, aki szerint az önkormányzatok szociális referenseinek a kötelessége nyilvántartást vezetni az itthon hagyott gyermekekről. A referensek negyedévenként tájékoztatják a gyermekvédelmieket a helyzetről, illetve minden olyan esetben, amikor a gyermek biztonsága, szellemi-fizikai-lelki fejlődése veszélyeztetett. Szerencsére idén egyetlen külföldön dolgozó szülő sem mondott le gyermekéről – más megyében ilyen is előfordult –, de a kiskorúakra vigyázó felnőttek sem hagyták magára a gyermeket. Legalábbis a gyermekvédők erről nem értesültek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az ellenőrzések során nem találkoztak problémákkal. – Az egyik esetben a gyermeket az édesanyja a szomszédra bízta. Egy idő után a szomszéd felkeresett bennünket, hogy nem vállalhatja tovább a gyermeket, mivel az anyja nem küldött pénzt külföldről. Végül sikerült meggyőznünk, hogy a gyermek érdekében gondolja meg magát – mondta Budiu.

Gyakran előfordul, hogy a szülők által küldött pénzt a gyerekek veszik fel, ami a szakemberek szerint nem mindig célravezető, mivel egy gyermek még nem ismeri kellőképp a pénz értékét.   

A megyei gyermekvédelmi igazgatóság három évvel ezelőtt elindított (Magdalena Budiu által koordinált) programja a külföldön dolgozó szülők gyermekeinek az elhagyását, illetve a sérülését hivatott megakadályozni. A program keretén belül megszervezett találkozókra iskolaigazgatókat, papokat, orvosokat, rendőröket és általában olyan személyeket hívtak meg, akik egy adott településen belül népszerűsíthetik a kampány lényegét. A program lebonyolításában részt vett Rodica Crainic aligazgató, illetve Sorin Macavei, a fiatalkorú bűnözéssel foglalkozó iroda főnöke is.

A találkozókon az önkormányzatok rendkívüli szerepére is felhívták a figyelmet, ugyanakkor elbeszélgettek a gyermekekre vigyázó felnőttekkel is. – A szülőnek fel kell készítenie a gyermekét a távozásra. Meg kell magyaráznia neki a döntését, és közösen kell megtalálniuk a lehető legjobb megoldást. A gyermek ideiglenes gyámját körültekintően kell megválasztani, hisz ő vállal majd felelősséget a kiskorú fejlődéséért, biztonságáért. A gyermeket nem szabad olyan személynél elhelyezni, akiben nem bízik meg, vagy akihez valamilyen negatív élményt társít – mondta az igazgatóság munkatársa.

Raáb Judit pszichológus szerint az elszakadás mindenképp nyomot hagy a gyermek életében, hisz nem lesz könnyű alkalmazkodni az új család szabályaihoz. Másrészt az értékrend is megváltozik, ami miatt a gyermek nevelése gyakran kicsúszhat a nevelők kezéből. – Sok esetben a gyermeknek talán el sem magyarázzák, hogy miért kényszerül ebbe a megváltozott helyzetbe, vagy hogy meddig fog ez tartani. Nem készítik fel arra, ami következik. (…) A gyermek kezelhetetlenné válik, lázadó, agresszív vagy ellenkezőleg, visszahúzódó, csendes, szomorú, befelé forduló lesz. Természetesen, a lelki egyensúly felborulásának szemmel látható kihatásai vannak a gyermek közvetlen életterére. Megváltozhat a felnőttekhez való hozzáállása, felüti fejét a bizalmatlanság, a dacosság. Másként alakulhatnak a saját korcsoportján belüli kapcsolatai és ez, nagy valószínűséggel, az iskolai teljesítményében is tükröződik. A motiváció csökken, és a tanulás, mint feladat megoldási gyakorlat, nehézkessé válik – nyilatkozta a Nyugati Jelennek a pszichológus, hangsúlyozva: ha végképp elkerülhetetlen a család együtttartása, a pótnevelőknek biztosítaniuk kell a gyermek számára elengedhetetlen, kiegyensúlyozott, tisztán átlátható szabályokkal és határokkal rendelkező, ugyanakkor szeretetteljes, biztonságot nyújtó hátteret.