„A világ attól lesz jobb, ha minden generáció mellé teszi, amiben erős”

Az utolsó májusi napon elballagott egy újabb végzős generáció, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum 47 tizenkettedikes diákja. A hagyományos rituálé évről évre ugyanaz: az ünneplőbe öltözött diákok batyuval, jelképes vándorbottal és egy-egy szál virággal a kezükben, énekelve végigjárják az alma matert, majd a következő diákgenerációk díszsorfala előtt felvonulnak az iskolaudvaron, és elkezdődhet a ballagási ünnepség.

A világ nagyon megváltozott, de a ballagási szertartás ugyanaz, és ez így van jól, mert szükségünk van biztos pontokra az életünkben. A ballagó diákokat, szülőket, rokonokat dr. Erdei Ildikó igazgató köszöntötte, arra a kérdésre keresve a választ, hogy vajon mire volt elég az iskolában eltöltött 12 (vagy kevesebb) év, hiszen ennek a generációnak bőven kijutott a pandémiás világból és az online oktatásból. „Tudtunk-e olyat tenni a batyuba, amire ma szükség van? – kérdezte dr. Erdei Ildikó. – Milyen is lehetett nektek, Z generációs diákoknak végigülni az órákat, amelyeket mi Y, vagy inkább X-esek megterveztünk, megszerveztünk legjobb tudásunk szerint, és szerettük volna bebizonyítani nektek, hogy erre igenis szükség van. Ma is azt mondom, hogy amit csinálunk, arra igenis szükség van, de ez más, mint amibe ti belenőttetek, amit csináltok, ami számotokra kedves, hiszen ma egy kattintásnyira van egy dopamin-löket, nehéz a figyelmet lekötni és lassú készségeket fejleszteni. (...) Mi az iskolában megpróbáltunk valós élményeket nyújtani. (...) Úgy gondolom, hogy a világ attól lesz jobb, ha minden generáció mellé teszi, amiben erős.”

Dr. Erdei Ildikó megköszönte az osztályfőnököknek, Virginás Tar Judithnak (XII. MB), dr. Tasi Margitnak (XII. TT.) és Szilveszter Ibolyának (XII. KG.), az iskola munkaközösségének, hogy nekik is köszönhetően ma itt állhat ünneplőben a 47 végzős diák. „Arra kérem a közösség tagjait, hogy fogadjunk be végzős diákjainkat nemzeti közösségünk felnőtteinek sorába, támogassuk őket abban, hogy értékalkotó magyar emberek lehessenek. Az ő jövőjük a közös jövőnk záloga is” – mondta befejezésül dr. Erdei Ildikó, aki útravalóul Kalkuttai Szent Teréz Az élet himnusza című írásának gondolatait nyújtotta át a végzős diákoknak. 

A következőkben az iskola volt diákja, Marossy Boglárka magyartanár osztotta meg ünnepi gondolatait a hallgatósággal, majd a XII. MB. osztály nevében Berta Evelyn-Boglárka, a XII. TT. osztály nevében Major Barna, a XII. KG. osztály nevében pedig Grexa Erzsébet elvenítette fel az utóbbi négy esztendő emlékezetes pillanatait. A XI. osztályosok nevében Csata Dorottya búcsúzott a „nagyoktól”, akikre, mint bevallotta, „felnézett”, mert ők voltak számára a „Nagy testvér”...A búcsúbeszédek után az iskola kulcsának jelképes átadása következett.

Nt. Herman Mostert Rebekka református lelkipásztor és ft. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános lelki útravalót helyeztek a végzős diákok batyujába, és Isten áldását kérték az élet kapuján belépő fiatalok életére. „Sok jóakaratú ember próbálta a lelki tarisznyátokba a legjobbakat beletenni – mondta ft. Szilvágyi Zsolt –, csak arra kérlek, hogy induláskor ne dobáljatok ki olyan dolgokat a tarisznyátokból, amelyeknek most még nem értitek az értelmét.”

A ballagási ünnepséget Zabos Noémi az Édesanyám rózsafája című népdal előadásával és a Marasztalók diákzenekar a Lehetetlen bakancslista című dalukkal színesítették. A Himnusz közös eléneklése után eljött a virágcsokrok, a jókívánságok átadásának az ideje.