Adalék a gyoroki lakodalmashoz

Szombaton délben a Gyorok-telepi gazdateremben megtartott magyar lakodalmas előadás láttán újra megtapasztalhattuk: Gyorokon pislákol valami, de más, magyarlakta településekhez képest – ahol a falu apraja-nagyja jelen van a rendezvényeken – itt a nemtörődömség, az érdektelenség a jellemző. 

Dicséretre méltó Cristi Mária hozzáállása, amiért foglalkozik a gyerekekkel, és az, hogy a gyerekek is, románok, magyarok, nagy lelkesedéssel vesznek részt a műsorokon, de mindez nem elég. A szombati műsoron, szervezés és rendezés tekintetében, még nagyon sok volt a kivetnivaló. Éppen ezért Cristi Máriának elkelne a támogatás, az útmutatás, amit viszont neki nem szabadna rossz néven vennie, hanem meg kellene szívlelnie. A kritikának építő jellege van, abból csak tanulni lehet, az a műsor színvonalát emelheti. Mert csak egy alaposan kidolgozott, aprólékos koreográfiával eltervezett műsorral lehet arcpirulás nélkül színpadra lépni. Sajnos, a szombati lakodalmas nem ilyen volt. Annak a gyoroki hagyományokhoz nem volt köze: a nagyvőfélyt játszó Bota Róbert nem mondani, de olvasni sem tudta a rigmusokat. Ennek láttán Cristi Mária kikapta kezéből a papírt, hogy maga olvassa fel az elmondandó szöveget. A szervezetlenségre jellemző, hogy szünetben a gyermekek falatoztak, miközben a nézők nem tudták elképzelni, miért nem folytatódik az előadás, aminek a végére is úgy jutottak, hogy rákérdeztek: van-e még folytatás. A nézők a rengeteg baki láttán röstelkedve pillantottak egymásra, szerettek volna mihamarabb túl lenni az egészen. Igaz ugyan, hogy kevés gyorokit érdekelt az előadás, de félő, hogy az rátett még egy lapáttal a kultúra terén megmutatkozó széthúzás, a felek közötti makacsság táplálására, ami a pislákoló láng kialvásához vezethet.