Aggódó autótulajdonosok és szülők figyelmébe!

Egy-két éve azért vágtak ki tövig teljesen egészséges fákat a Praporgescu utcán, hogy vihar esetén rá ne dőljenek az alattuk parkoló autókra. Ugyanis a kárt a polgármesteri hivatalnak kellett volna megtéríteni.

Szerény véleményem szerint nem kell mindenkinek autóval közlekedni. Ha már elfelejtették volna, lehet gyalog, biciklivel, görkorcsolyával, sőt rollerral is. Ebben az esetben nem keletkezne annyi kipufogógáz, ami nagyon káros az egészségre. Főleg a gyermekekére, mert ők, kicsik lévén, közelebb vannak a kipufogócsőhöz.

S azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy novemberben nem szoktak fákat csonkítani, még ha szép az idő, akkor sem, csak koratavasszal, akkor is mértékkel, nem ilyen csúf, vandál módon. Aki kiadta erre az engedélyt a polgármesteri hivatalban, anélkül, hogy előzőleg szakemberrel konzultált volna, üljön vissza az iskolapadba, főleg a természetrajzórákat látogassa, s akkor megtudja a következőket: „A FÖLD tüdejét a zöldövezet alkotja, főleg a fák lombkoronái, míg a gyökerek megkötik a talajt, így nem lesznek árvizek, omlások!”

Nálunk azonban az a „módi”, hogy kiírtunk mindent, bebetonozunk mindent, majd természeti katasztrófák esetére biztosításokat köttetünk a lakossággal, ami persze egyáltalán nem vonatkozik a lakás biztonságára, csak az emberi butaság, felelőtlenség, különböző anyagi érdekek esetleges következményeire.

Ide illik ez a két verssor:

„Irtják az erdőt, az öreg erdőt

Hatalmas vén fák, halottak, némák”’

Nemsokára már csak sivatag marad a parkok helyén (a strandot is elintézték diszkók, büfék tömegével), nem kell aggódniuk a szülőknek. Lesz második Szahara, Kalahári sivatag, ahol lehet majd homokozni bátran, mert nem zuhan le egy egészséges fa a gyerekekre. Csak ne felejtsenek magukkal vinni oxigénpalackot, kalapot, napernyőt, no és vízzel teli kulacsot.

Fuimus Troeas (Csak voltunk trójaiak!), azaz mi is voltunk tüdővel lélegző élőlények, még valamikor a 19. században, úgy 1800 táján.

Ma, 2010-ben pusztítunk mindent magunk körül. A pusztítás, rombolás kevés időt vesz igénybe, elég néhány hónap, egy-két év. Annál hosszabb időre van szükség az újjáépítéshez, a helyrehozatalhoz. Sokszor egy évezred sem elegendő.

Szerény javaslatom az, hogy a jövőben bízzanak mindent szakemberekre, nem irodai tisztviselőkre. Jobban mennének a dolgok! Az embereknek kevesebb okuk lenne a felháborodásra. Mert a természet pusztítását nagyon rossz néven veszi a többség!