Ahol hitet is árulnak, és a hagyomány életre kel

Tavaly novemberben múlt négy éve, hogy Pécska központjában nyílt egy kis kézműves üzlet, akkor még leginkább reményekkel és kérdőjelekkel a jövőt illetően. Nem volt biztos, hogy egy ilyen apró, hagyományokra épülő bolt hosszú távon meg tud maradni, mégis már az első pillanattól akadtak érdeklődők. Volt azonban olyan is, amikor a kirakat előtt állva arról beszéltek: „Nem lesznek itt sokáig nyitva”.

A kis bolt működtetőjét, Faragó Évát ez a kétely nem eltántorította, inkább megerősítette: megszületett a dac, hogy igenis meg kell mutatni, van helye és létjogosultsága annak, amit képvisel. Az idő pedig visszaigazolta ezt az elszántságot. Tavaly márciusban az üzlet kinőtte korábbi helyét, és egy nagyobb térbe költözött. Azóta kialakult egy hűséges vásárlói kör, miközben folyamatosan érkeznek új emberek is, akik most fedezik fel a bolt világát, és örömüket fejezik ki miatta.

Bár a mindennapok nem kötik Évát Pécskához – naponta ingázik Kisiratosról –, az üzlet mégis közösséggé vált. Egy köszönés, egy jó szó, egy „hogy vagy?” kérdés is azt üzeni: sikerült beilleszkedni, elfogadást találni, részévé válni a helyi közösségnek. Ez az interjú egy ilyen útról mesél: alkotásról és kitartásról, hagyományról és hitről, valamint arról a belső világról, amely nap mint nap életre kel a bolt falai között.

Éva két kisgyermek édesanyja. Második gyermeke születése után érezte, hogy hiányzik életéből az önmegvalósítás, melyet aztán a kézműveskedésben talált meg. Időközben az alkotóból vállalkozó is lett.

– A kis bolt megnyitása óta merre billent a mérleg: inkább alkotsz, vagy inkább árulsz az üzletben?

– Napi szinten az üzletben tartózkodom reggel 8-tól délután 5-ig. Az alkotás is sokszor munkaidőben zajlik, tehát mikor időm engedi, a boltban is készülnek a megrendelések vagy akár az újabb, általam megálmodott tárgyak. Mégis inkább azt mondanám, hogy itthon nyugodtabban, koncentráltabban tudok dolgozni az általam kialakított saját kis sarokban, és az sem zavar, ha mindez este, munka után történik. Nem tudnám megmondani, hogy merre billent a mérleg nyelve, hogy inkább csak árulok vagy alkotok, azt mondanám mindkettő, ahhoz mérten, hogy az adott helyzetben melyikre van nagyobb szükség. Mindenesetre azt elmondhatom, hogy nem telik el úgy nap, hogy a saját kis világomra ne szakítsak időt, ha mégis előfordul, hiányérzetem van. 

– Amikor új tárgyakat készítesz, hogyan születik az ötlet? Inkább tervezel, vagy hagyod, hogy az intuíciód vezessen?

– Amikor valami új készül, fejben általában megvan az ötlet, de nálam a kivitelezés tervezéssel párosul, ami azt jelenti, hogy méricskélek, rajzolok előtte, szóval mindenképp van egy vázlat előttem, vizuális típus vagyok. 

– Az Aradi Magyar Napokon nem hiányozhat a standotok. Volt-e olyan vásári pillanat vagy visszajelzés, ami különösen megérintett, és amit a mai napig emlegettek?

– Igen, évente részt veszünk az Aradi Magyar Napokon, s mivel van egy Facebook-oldalunk, ahol a termékeket reklámozom, sokan követnek, viszont személyesen nem ismernek. Volt, aki odajött, és azt mondta, csak miattunk jött ki a térre, mert látta, hogy mennyi jó dolgot árulunk. A visszajelzések szinte mindig pozitívak, remélem ez a jövőben is így marad. Talán mégis a saját munkáimra kapott pozitív visszajelzés az, ami lendületet ad, visz előre és nem hagyja, hogy feladjam, még akkor sem, amikor vannak nehezebb periódusok. Valójában a munkám a hobbim, terápia is egyben, ha ideges vagyok dolgozom, attól mindig megnyugszom.

– A hagyományos magyar motívumokat igyekszel modern, egyedi formában megjeleníteni. Hogyan?

– Még az üzlet megnyitása előtt kezdtem itthon hobbi szinten pirografálni úgy, hogy közben színeztem is a munkáimat, tehát nem csak fekete-fehérben alkottam. Mivel a magyarságtudat, a motívumaink mindig is fontos szerepet játszottak az életemben, valami olyat kerestem, ami nem csak számomra, hanem a körülöttem élőknek is fontos. Elsősorban az önkifejezés volt a cél, viszont mindenképpen olyasmit szerettem volna alkotni, ami mások szívét is melengeti. Amit, ha az ember hazavisz, és az visszaköszön a polcról, vagy a falról, jóleső érzéssel tölti el, és a magáénak tudja érezni. 

– Volt-e olyan megrendelésed, amely különösen nagy kreatív szabadságot adott?

– Legtöbbször személyre szabott megrendeléssel jönnek hozzám, határozott elképzeléssel, de olyan is akad, aki hagyja, hogy kreatívkodjak, aki azt mondja, te jobban tudod, ha te készíted, csak szép lehet. Nemrég volt egy ilyen munkám, megbeszéltük nagy vonalakban, hogy mi az elképzelés, de én osztottam be a teret, egyszóval minden rám volt bízva. Egy 70 éves motorosnak készült az ajándék, mikor a megrendelő meglátta, csak annyit mondott: egy ilyet saját részre is fog kérni. Ezekért a pillanatokért érdemes. 

– Saját alkotásaidon kívül miket árultok még a boltban?

– Vannak kínálatra korondi termékek, kerámia, fából és kerámiából készült kerti díszek, konyhai kellékek, népies viseletek, gyapjú termékek, hagyományos fából készült játékok, magyar társasjátékok. Ezen kívül személyre szabott, nyomtatással előállított ajándéktárgyak is kaphatók, például pólók, bögrék, párnák. 

– Amellett, hogy a termékeidet eladod, mit szeretnél, hogy egy vásárló magával vigyen? Milyen érzést vagy élményt szeretnél „eladni”?

– Egy szóval el tudom mondani, hogy mit szeretnék, hogy magával vigyen a kedves vásárló: hitet. A hitet, hogy megmaradunk.