„Álmaitokról soha ne mondjatok le!”

Kicsengettek. Osztályfőnökeik vezetésével ünneplőbe öltözött tizenkettedikes diákok, a hagyományos vándorbottal és kis batyuval a vállukon, énekelve ballagtak végig az iskolán. 

Az alma mater udvarán virágcsokrokat szorongató, meghatott, könnyeiket törölgető szülők, rokonok, ünneplőbe öltözött tizenegyedikes diákok díszsorfala fogadta a fotósok-filmesek kereszttüzébe került végzősöket.

A ballagókat elsőként Virginás Tar Judit iskolaigazgató köszöntötte: „A mai ballagás a Nemzetközi Gyermeknapra esik, mint egy kis ráadás a gyermekkorból frissen kilépő  végzőseink számára – mondta a Bartók Béla Líceum igazgatója, aki útravalóul Albert Schweitzer nemes gondolatát tolmácsolta a ballagóknak: „Csak azok lehetnek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták, hogyan lehet másokat szolgálni!”

Kiss Ferenc földrajztanár, magyar oktatásért felelős tanfelügyelő valamennyi végzős diáktól név szerint vett búcsút, arra figyelmeztetve a végzősöket, hogy őrizzék meg és adják tovább anyanyelvüket, a magyar nyelvet, Bartók Béla szellemében hirdessék a barátságot és a bizalmat, vállaljanak felelősséget szüleikkel és önmagukkal szemben és ami nagyon fontos: ne engedjék el egymás kezét!

A XI. osztályosok nevében Horváth Timea, Varga Erika és Szeles Ildikó köszöntőkkel, Tóth Dorottya és Gergely Krisztina dallal-verssel búcsúztatták a végzős osztályokat. Az elballagók gondolatait Makkai Csilla (XII. Társadalomtudományok), Kolozsi Eszter (XII. Matematika-informatika) és Ciser Tünde (XII. Közgazdaság) tolmácsolták.

„A batyutokból nem hiányozhat Isten bátorító szava – mondta köszöntője során Kovácsné Papp Ibolya református lelkipásztor –, a minden kegyelemnek Istene tegyen titeket tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká, ilyenekké váljatok! Higgyetek benne, hogy jobbak, többek és tisztábbak lesztek, mint bárki más, és erről az álmotokról soha se mondjatok le, vegyetek részt a csodák megvalósításában – mondta Kovácsné Papp Ibolya.

Szilvágyi Zsolt józsefvárosi plébános köszöntőjében Jézus látszólag ellentmondásos szavait idézte: „Aki elveszíti életét, az megtalálja azt”.

– Az ember akkor kerül igazán válságba, ha úgy érzi, nincs miért, nincs kiért éljen – mondta Szilvágyi Zsolt –, akkor lehetünk boldogok, ha élhetünk valamiért és valakiért. Ez a valami a hivatás, ahol kihozhatod magadból az Istentől kapott kincseket.