Ami a tudósításból kimaradt

Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó – szól a mondás. Tehát, ha a Nyugati Jelen tegnapi lapszámában azt ígértem, hogy lesz még egy kis „színes”, akkor hát jöjjön!...

Az Arad megyei magyar lakta települések falunapjai az utóbbi időben – mintegy egymást utánozva – el sem képzelhetők fogathajtó és bográcsfőző verseny nélkül. Sokan kissé unottan legyintenek rá, de a mostani Nagyzerindi és feketegyarmati falunapok is igazolták: nemcsak igény van rájuk, de ezek meg is tudnak újulni. És a hangulat – amely nem mentes az őszinte biztatástól a baráti ugratásig – mindig más és más.

A fogathajtó versenyre ezúttal tízen neveztek be – Aradról, Árpádról, Nagyszalontáról, Vadászról és a magyarországi Sarkadról. Szabó Sándor, a Sarkadi Lovasklub vezetője, mivel felkérték a verseny levezetésére, átadta fogatát egy barátjának, aki első hajtásra is szép eredményt ért el. Az akadályhajtást két fordulóban bonyolították le, a dobogón ifj. Farkas Sándor (Nagyszalonta), Milan Milorad (Arad) és Bántó József (Nagyszalonta) végzett, a vadászhajtásban a 13 éves, sarkadi ifj. Kesztyüs Gábor megelőzte felnőtt versenytársait, mögötte Major Imre (Nagyszalonta) és Milan Milorad (Arad) került dobogós helyekre. A nyertesek és helyezettek oklevelet, kupát és díjszalagot kaptak. A különdíjak ezúttal sem maradtak el: Gál Ferenc helybeli hajtó kitartásáért érdemelte ki azt, segédhajtója, Csáky Appolónia a békéssámsoni polgármester, az aradi Milan Milorad a Sarkadi Lovasklub díját kapta meg. A jó hangulatot a verseny közben és az eredményhirdetéskor a versenytársak, a rokonok, barátok és nem utolsósorban az érdeklődők biztosították, akik a hőség ellenére is hűségesen kitartottak – hangos szurkolással, vicces bekiabálásokkal.

Ehhez, persze, az is hozzájárult, hogy a helyszínen, a feketegyarmati focipálya mellett működtek a lacikonyhák, csapolták a sört, az ilyenkor szokásos kirakodóvásáron is kínálták a portékát, és – ha már volt fogathajtó verseny – lószerszámokat is lehetett kapni. Ám – bár volt ugróasztal, műanyag csúszda és akadálypálya – az igazi sikert a gyerekek körében a sarkadiak biztosította sétakocsikázás, valamint az ágyai Zalányi Csaba két pónijának a meglovaglása jelentette. Csabáról nemrég a Nyugati Jelenben kiadós riportot olvashattunk, itt is igazi élményt jelentett, ahogy kisegítőivel együtt – akik közé az élelmesebb helybeli gyerekek is beálltak! – milyen szeretettel foglalkoztak a kicsikkel; még nyolc hónapos apróság is akadt köztük.

Mindez egyáltalán nem zavarta a bográcsfőzőket, akik egymást felüllicitálva magyarázták, miért az ő receptjük az igazi! A Rozmaring csapatának receptjéről már írtam. De a 11 csapat – amelyeknek a községháza a tűzifát és a napszúrás elleni sátrakat biztosította – a saját maga által előteremtett húsból, fűszerekből, zöldségekből, burgonyából és esetenként szárazbabból vagy csipetkéből a legváltozatosabb finomságokat tették le a zsűri elé, valamint kínálták a mind éhesebb közönségnek, amely ezeket, egy adott pillanatban, előnyben részesítette a lacikonyhák ajánlatával szemben. A prímet a báránypörköltek vitték el – az első helyen is a feketegyarmati Komlósi Imre végzett a 33 éve Gyulán élő Nagy József társával együtt hagyományos ízesítésű főztjével – mögöttük dobogóra érdemesnek a bélzerindi Veres–Farkas párost tartotta a zsűri, akik „ősi” simonyifalvi receptet alkalmaztak, a harmadik helyen Vincze és Öcsi végzett. Medve és Zénó babgulyást készített sertéshúsból, a feketegyarmati kötődésű, de Ausztriában élő Higyed Imre és csapata „originál”, marhapörkölt és -leves közti változatába eleve belefőzte a zellert, a petrezselymet és a lestyánt, Prentel Mihály és Higyed Szilárd saját sütésű házi kenyeret ajánlott sertéspörköltje mellé. Közben bizalmasan az egyik szakács megvallotta: sertéspörköltjében van egy kis szarvashús is!...

A falunapok feketegyarmati eseményein – hagyományosan – ezúttal is ott volt az aradi Máltai Segélyszolgálat különítménye, amely a tombolatárgyak mellé fáradhatatlanul sütötte a palacsintát, amelyet nemcsak lekvárosan, hanem üresen is lehetett vinni.

Krízis ide, krízis oda: az emberek a mindennapi munka után szeretnek kikapcsolódni, szeretnek találkozni, jól akarják magukat érezni. A teljesség igénye nélkül: az idei Nagyzerindi és feketegyarmati falunapok ezt jórészt biztosították helybelieknek, a hazalátogatóknak és nagyon sok környékbelinek. Ráadásul csapatmunkával, a lehető legkevesebb anyagi befektetéssel.