Aradi iskolatörténetek

2019. november 18. 18:28 (hétfő) /

Egy érdekes könyvet tartok a kezembe, ami talán nem is egészen könyv, inkább album, hiszen a 40 lapja 50 (régi) fényképet is tartalmaz.

Hallay Ilona matematika szakos tanár immár 30 éve nyugdíjas, de ma is aktív életet él. Barátok gyermekeit tanítja, régi kapcsolatait fenntartja, szívesen fogad látogatókat. Összegyűjtött fényképeket, leírt történeteket, majd a maga költségén harminc példányban megjelentette ezeket Iskoláim és tanítványaim címmel.

Nem igazán iskolatörténetek, de mégis korhű dokumentumok több magyar iskola vagy tagozat belső életéről, olyan események leírása, amelyekre csak a tanárnő emlékezhet, ezek aradi és Arad megyei oktatástörténeti morzsák. Olvashatunk a borosjenői iskola magyar tagozatáról, a zimándújfalui iskoláról, kedvenc munkahelyéről, az aradi Kossuth utcai iskola magyar osztályairól, majd az 1-es Ipari Líceum magyar tagozatáról. Hivatalos nyugdíjba vonulása után még „besegített” a Mosóczy-telepi és a Gáji Neuman Fívérek Iskolába és ismét kisegített Zimándújfalun. Történetek sora, fényképek halmaza, amelyeken ma már több nagymama korú egykori tanítvány felismeri saját magát vagy osztálytársait, de egyben emléket állít sok olyan egykori pedagógus kollégának, akire a régiek talán már csak névleg emlékeznek. 

Amikor osztályfőnökként búcsúzott a Mosóczy-telepi nyolcadikosoktól, azok ballagása egyben a magyar tagozat felső osztályainak a kiballagása is volt. Leírja a Kossuth utcai iskola udvarában a valamivel több, mint százéves gesztenyefa kivágásának és elsiratásának történetét, tisztelettel emlékezik meg pedagógiai mentorára, a város egykori neves tanárára, dr. Sánta Alajos kollégájára. De a borosjenei magyar oktatás is ma már csak emlék – ezért is értékes ez a visszaemlékezés-kötet. Nevezhetnénk akár szubjektív oktatástörténeti pillanatoknak.

Ma Hallay Ilona tanár nevét hallva, több százan tisztelettel emlegetik nevét. De van 15 olyan egykori diák, aki a szó szoros értelmében neki köszönheti életét. 1974. február 20-án a Kossuth utcai iskolában a nyolcadikosok mértan óráján észrevette, hogy a terem melletti építkezés miatt a falon repedés keletkezik, és egyre nő. Nem keltett pánikot, másodpercek töredéke alatt kiküldte a gyermekeket az udvarra, s amikor ő még a küszöbön volt, leszakadt a betonmennyezet. Még a vaslábú padok is összetörtek. Aznap kabát és táska nélkül ment haza a tizenöt tanuló. De életben.

A kötet nem kapható üzletben. Ám akit érdekel, jelentkezhet a tanárnőnél a közösségi hálón, hogy meglátogatja.

 

Matekovits Mihály

 

Hozzászólások