Arculat-keresés

A klasszikus európai jobboldali pártokat tömörítő Európai Néppárt (EPP) hagyományosan a legnagyobb politikai csoportosulás EU-s szinten, s várhatóan a júniusi EP-választások után is megtartja elsőségét. Pozíciói azonban folyamatosan gyengültek, mondhatni párhuzamosan régi jobboldali elkötelezettsége fokozatos feladásával. Ennek nyomán egyre többen szorgalmazzák a régi elvekhez való visszatérést. Hogyan látszik mindez belülről? Winkler Gyula EP-képviselőt, az RMDSZ júniusi listavezetőjét kérdeztük, az RMDSZ ugyanis az EPP tagja.

– Kelemen Hunor felhívta a szövetséges jobboldali pártok vezetőinek és küldötteinek figyelmét a néppárt márciusi bukaresti kongresszusán, hogy az utóbbi években az EPP annyira feladta korábbi jobboldali pozícióit, hogy lassan már alig lehet megkülönböztetni a szocialistáktól vagy a liberálisoktól. Ezzel pedig elveszíti választóikat, főleg a jobboldali értékeket felvállaló radikálisok javára.

– Valós problémára hívta fel a figyelmet, az identitás-vesztés valós probléma az EPP számára. Korábban az EU legnagyobb pártcsaládjaként elég volt a szocialistákkal szövetséget kötni, hogy meglegyen a többség az EP-ben. Ahogy csökkent mindkét nagy pártcsalád támogatottsága, előbb a liberálisokat, majd 2019-ben a radikálisan baloldali zöldeket is be kellett venni a koalícióba, az EU pedig egyértelműen balra tolódott ezáltal. A nyugati tagpártok nyomására 2019-ben az EPP például a zöld átállást nyilvánította uniós politikája alapjának, ami már csak az elnevezés nyomán is ellentmondásos, hiszen egyértelműen a Zöldekre utal. 2022-ig az EPP meg is szavazta a Zöldek és szocialisták minden ideológiailag túlfűtött kezdeményezését, mit sem törődve azok konkrét hatásaival. Csupán tavaly kezdett kijózanodni, amikor megjelentek a zöld átálláshoz kapcsolódó intézkedések első hatásai, akkor kezdett ráébredni, hogy a Néppárt tulajdonképpen a vállalkozók, az üzleti világ és a polgárság pártja, nem a nyugati klíma-aktivistáké. A zöld átállás kedvezőtlen hatásai ugyanis éppen a jobboldal hagyományos szavazóbázisát és a gazdaságot érintette érzékenyen. Tavaly óta teljesen más a hozzáállás, s ehhez mi, RMDSZ-es EP-képviselők is hozzájárultunk, a többi kelet-európai politikussal együtt. Rengeteg nyugati kollégával beszéltünk, figyelmeztettük őket, hogy nem lehetünk a baloldaliak szekértolója, ki kell tartanunk jobboldali értékeink mellett. Megérte, tavaly óta az EPP sokkal racionálisabban politizál uniós szinten.

– Vissza a hagyományos jobboldali értékekhez, melyeket egyre inkább az EPP-től jobbra álló pártok karolták fel. Ez a szövetség-politikát is befolyásolja?

– A tőlünk jobbra állókat megbélyegzik, beskatulyázzák, lejáratják – a baloldaliak és a liberálisok régóta ezt teszik. Emiatt a Néppárt is tartózkodott együttműködni a tőle jobbra állókkal, manapság viszont volna akarat a velük való szövetkezésre, különösképpen a Reformerek és Konzervatívok csoportjával, amelyben Giorgia Meloni olasz kormányfő és a PiS volt lengyel kormánypárt a hangadók. A Fidesz is velük szövetkezne, oda szeretne belépni. Eleinte a szokásos módon Melonit is demonizálták, Olaszország kormányfőjeként azonban meghatározó politikus Európában, s uniós kérdésekben is jól együttműködött a többi ország vezetőivel, vagyis a velük való szövetkezést már nem ítélik el zsigerből, mint korábban. Ez az EPP-ben is meglátszik, hosszú évek után van hajlandóság a tőlünk jobbra álló pártokkal való szövetségre. Nyilván nem mindenki ért egyet ezzel, sokan továbbra is a balos szövetség hívei, de a jobbra szövetkezés már nem kizárt, mint korában. Sőt, mondhatni, hogy ez a legjelentősebb belső törésvonal a Néppártnál, erről zajlanak a legkomolyabb viták.

– Elképzelhető tehát, hogy az új Európai Parlamentben a magához térő mérsékelt és a feltörekvő markáns jobboldal koalícióra lép?

– A júniusi választások eredményétől függ. Az előrejelzések szerint az EPP most sem tud többséget alkotni csak a szocialistákkal, lehet, hogy a liberálisokkal sem, valószínűleg szükség lesz negyedik partnerre is. Hogy az a Zöldek lesz, vagy a tőlünk jobbra állók, az a parlamenti matematikától is függ, az előrejelzések szerint a legnagyobb visszaesés éppen a radikálisan balos Zöldeknél lesz. Személy szerint én nem támogatnám a Zöldekkel való szövetkezést, politikailag túl gyengék, kormányzásra éretlenek (lásd Németország kormánykoalíciójának belső feszültségeit), ideológiailag viszont túlságosan elszántak. Aligha járulhatnak hozzá a stabilitáshoz, inkább a Meloni megerősödő pártcsoportjával való szövetkezést támogatom. Ilyen viharos világpolitikai helyzetben fontos a stabilitás és a józanság. Erről azonban komoly vita várható, ez szinte borítékolható, a nyugatiak inkább balra húznak, a déliek és kelet-európaiak viszont jobbra.

– Az EPP Ursula von der Leyent támogatja újabb mandátumra az Európai Bizottság (EB) élére. De csak 400 szavazatot kapott a 739 szavazó küldött részéről a néppárt kongresszusán, ami aligha tekinthető diadalnak a tisztségben lévő vezető számára.

– Ursula von der Leyen támogatottsága az EPP-n belüli nézetkülönbségeket tükrözi. Az RMDSZ sem szavazott rá a közös uniós kisebbségi politika ügyének (Minority SafePack) számukra siralmas kezelése miatt. 

– A vezetők nemzetisége is tüskés kérdés, egyre többen róják fel, hogy az EU vezető tisztségeit nyugati politikusok töltik be, a kelet-európaiakat pedig rendszeresen háttérbe szorítják. Ezt Manfred Weber, az EPP elnöke is elfogadhatatlannak tekinti.

– Weber felvetése teljesen jogos, a kelet-európai országok többsége már 20 éve uniós tag, de eddig csak két lengyel, Jerzy Buzek (EP-elnök) és Donald Tusk (EU-tanács elnök) töltött be vezető tisztséget. Hogy valóban komolyan gondolja, az az EP-választások után, a vezetőtisztségek elosztásánál derül majd ki. Jelenleg az EU-ban négy vezető tisztség van, a bizottság elnöke, az EU-s tanács elnöke, az uniós külügyminiszter és a parlament elnöke. A választások után valószínűleg létrehozzák az ötödiket is, az uniós védelmi biztos tisztséget. A választási matematika szerint ezekből az EPP kettőt, jobb esetben hármat szerezhet meg, mert a koalíciós partnerek is igényt tartanak rájuk. Az EB élére az EPP Ursula von der Leyent, az EP elnöki tisztségébe pedig a máltai Roberta Metsolát támogatja, keleti politikus csak akkor kerülhet vezető tisztségbe, ha a politikai erőviszonyok és koalíciós alkuk nyomán az EPP-nek sikerülne megszereznie a harmadik tisztséget is. 

– Sok sikert kívánva a júniusi választáson, köszönöm a beszélgetést!

– Én is köszönöm!