Bizonyítandó, hogy egy sikeres férfi mellett/mögött mindig egy céltudatos, erősakaratú, önfeláldozó asszony áll – s ha esetleg nem is így lett volna ez a kezdetek, kezdete óta, de a XVI. században már biztosan így volt –, mi sem bizonyítja jobban, mint Katharina von Bora regényes életútja.
A történelemben Luther Márton feleségeként ismertté vált Katharina, 1499. január 29-én, egy lippendorfi elszegényedett nemesi családban látta meg a napvilágot. Az elszegényedett nemesi családok sokszor úgy oldották meg az anyagi gondjaikat, hogy zárdába adták a „felesleges” kislányokat. Ez történt Katharinával is. A mélyen vallásos Bora család Katharinát a brehnai bencés kolostoriskolában, majd a nimbscheni zárdában tanítatta. Mindössze 16 éves volt, amikor letette fogadalmi esküjét.
Katharina itt hallott először Lutherről és a reformáció tanairól. Rendtársa, Magdalena von Staupitz egyik rokona egyetemi tanárként és az Ágoston-rendi szerzetesek főnökeként Luther lelki és szellemi atyja volt. Valószínű, az 1520-as évek elején rajta keresztül jutottak a kolostor falai közé azok a röpiratok, amelyek a reformáció tanait hirdették, többek között a házasélet Istentől való eredetéről és a szerzetesi fogadalmakról. Katharina is olvasta az „Okolása mindannak, hogy az apácák miért hagyhatják el Istennek tetsző módon a kolostorokat” című művet, s ez meggyőzte őt arról, hogy nem szükséges elvonulnia a világtól ahhoz, hogy felajánlja életét Istennek. A gondolat, hogy a világban asszonyként és feleségként is lehet Istennek tetsző életet élni, annyira felkavarta az apácákat, hogy Katharina vezetésével kilencen úgy döntöttek, kilépnek a rendből. Mivel kérelmüket a rendfőnök elutasította, Lutherhez fordultak mentőövért. Luther a helyi plébános segítségével felbérelte a kolostorba heringet szállító kocsist, aki aztán 1523 nagypéntek éjszakáján az üres heringeshordókban kicsempészte Katharinát és rendtársait.
A szökevények nem mehettek haza szüleikhez, és akkoriban elképzelhetetlen volt egy önálló női egzisztencia megteremtése. Számkivetetté váltak. Az apácaszöktetést megszervező Luther ezért előbb wittenbergi gazdag családok oltalmába helyezte védenceit – Katharinát az udvari festőnél, Lucas Cranachnál szállásolta el –, később pedig a szökevények Luther házába, a néhai Ágostonos kolostorba költöztek. Luther mintegy atyai felelősséget vállalt a volt apácákért, magára vállalva a lányok kiházasítását is. Sikerült is sorban mindeniket, csak egyedül Katharina maradt pártában, pedig közbenjárt szerelmes kérője frigyet ellenző apjánál is a lány érdekében – igaz, sikertelenül.
A lányt elbűvölte Márton egyénisége, ezért kikosarazta az újabb, megnyugtató megélhetést biztosító kérőjét, és kijelentette, csak Luther Mártonhoz hajlandó feleségül menni. Katharina von Bora tehát, a maga korában hihetetlenül bátor volt. Nem elég, hogy huszonévesen megszökik a kolostorból, majd nem megy hozzá ahhoz a férfihoz, akit ajánlanak neki, hanem ő maga keres a saját ízlése szerinti férjet magának – ami a 16. század társadalmában enyhén szólva nem volt szokványos, sőt inkább elképzelhetetlen.
Helyzetét ráadásul az is bonyolította, hogy Luther korábban a szökevény apácák egyikét, Eva von Schönfeldet szemelte ki magának. Katharina szerencséjére azonban Luther tétovázása miatt a lány máshoz ment férjhez... Luther először megijedt Katharina ajánlatától, a házasság gondolatától, pedig mindenkor örömmel üdvözölte pap barátainak házasságkötését, viszont azok kifejezett óhaját, hogy ő is házasodjék meg, még 1524-ben is elhárította. S, ami ilyenkor történni szokott: csak idő kérdése, hogy Mártont hatalmába kerítse Kata szépsége és okossága. Beleszeretett tehát, és mivel Kata továbbra is kitartott házassági ajánlata mellett, végül Luther beadta derekát a nála 17 évvel fiatalabb lánynak, annak ellenére, hogy barátai megpróbálták lebeszélni. Melanchthon például egyenesen „szerencsétlen cselekedetként” értékelte.
A szentírás tanulmányozása alapján mégis úgy döntött, hogy Istentől rendelt helyes út számára is a házasság. Lehet, hogy ebbe az elhatározásba egy kis pimaszság is vegyült, ugyanis amikor megkérdezték tőle, hogy miért veszi el Katharinát, a legenda szerint azt válaszolta, hogyha ez Istennek kedves, akkor örömmel megteszi, de ha még a pápát is bosszanthatja vele, akkor még nagyobb lesz az öröme.
o0o
Marosán Csaba-előadóest a Jelen Házban
Az bArad-Belvárosi Református Egyházközség 2017. november 14-én, kedden 17 órakor a Jelen Ház nagytermében a Szent László- és az Arany János-emlékév alkalmából bemutatja a Kincses Kolozsvár Egyesület ARANYKOR című rövidfilmjét. A filmben Szent László legendáját elmondja Marosán Csaba a Kolozsvári Magyar Színház színművésze, közreműködik a Szalonna és Bandája zenekar, énekel Hetényi Milán.
A reformáció 500. évfordulójára összeállított, a vetítés után sorra kerülő LUTHER ASZTALÁNÁL előadóest célja Luther gondolatvilágán keresztül bemutatni a reformáció születésének és kialakulásának kezdeti időszakát és hangulatát. A monodrámát összeállította és előadja Marosán Csaba színművész.
A rendezvény társszervezője: az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete.
Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!
Hozzászólások