Az édesanyák a mennyországból is üzennek

Vasárnap az arad-ségai Kis Szent Teréz-plébániatemplomban a reggel 8.30 órai szentmisén az Aurel Vlaicu Általános Iskola magyar alsó tagozatos kisdiákjai Horga Mónika és Nagy Andrea tanítónők irányításával, illetve Balta Emese aligazgató, egyben tanítónő vezetésével köszöntötték az édesanyákat és a nagymamákat. A 10.30 órai szentmisén a Predeal utcai Barátság Óvoda magyar tagozatos óvodásai Farkas Éva Ágnes óvónő vezetésével énekekkel, szívhez szóló szavalatokkal köszöntötték a nagyszámban megjelent édesanyákat és nagymamákat, valamint a híveket.

A Szűzanya közös édesanyánk

A szentmisékre történt ünnepélyes bevonulást követően ft. és ns. Király Árpád főesperes-plébános köszöntötte a hívekett. Ezt követően elmondta: „…ma különleges vasárnap van, amikor az óvodásokkal és a kisiskolásokkal közösen köszöntjük az édesanyákat. Ugyanakkor fel kell tekintetünk, és köszöntenünk kell égi édesanyánkat, a Szűzanyát is (…), mert úgy, ahogyan a földi édesanyák mindennap szeretik, megölelik, megpuszilják a gyermekeiket (…) ugyanúgy a Szűzanya mindnyájunkra vigyáz, kitárja felénk az Ő ölelő és védő karjait. Mindig azon gondoskodik, hogy Jézusra figyeljünk, általa legyünk testvérei egymásnak. A gyermekek családban növekedjenek és gyarapodjanak kedvességben és bölcsességben, a családban mindig meglegyen az egységes szeretet és az igaz hit.”

A szentleckéből a hívek, Szent János Evangéliumából Baum Péter diakónus olvasott fel, majd gitárkísérettel a gyerekek énekeltek, illetve pedagógusaik vezetésével az édesanyákhoz szóló verseket szavaltak. 

Szívbemarkoló vallomás

Ezt követően ft. és ns. Király Árpád főesperes-plébános bejelentette, hogy ő is szeretne elmondani egy verset. „Ha végignézek a jelen lévő híveken, közöttük sokan vannak olyan sorban, mint jómagam, akinek már nincs földi édesanyja. Ti, gyermekek, illetve mindazok, akiknek él az édesanyjuk, őt nagyon becsüljétek meg és szeressétek! Azok nevében köszöntöm az édesanyákat, akik valahol, itt a földön becsületesen megtették a csodálatos hivatásukat, de már nem lehetnek közöttünk. Biztosra veszem azonban, hogy a mennyországból is egyengetik útjainkat, az onnan kiáradó szeretettükkel végigkísérnek egész életünkön.” Vallomása végén a főesperes-plébános felolvasta Aranyosi Ervin Megkésett köszöntő című költeményét, amellyel könnyeket csalt a hívek szemébe.