Az identitás megőrzésének szolgálata

Nehéz négy év áll mögöttünk, hisz Cziszter Kálmán kollégámmal, előzőleg Pénzes Gyulával, úgy kellett képviselnünk az aradi magyarság érdekeit a helyi tanácsban, hogy gyakorlatilag ketten álltunk szembe 21 román szavazattal. 

A hat ellenzéki tanácsos (szociáldemokrata, liberális, parasztpárti) általában, tisztelet a kivételnek, de rendre a magyarság céljai ellen foglalt állást, szerencsénk volt viszont, hogy Aradon azért sikerült többséget biztosítani célkitűzéseinkhez.

Az együttműködéshez azért állandó egyeztetésre volt szükség, enélkül az eltelt négy év során biztos nem épült volna meg a város pénzéből (is), a kormányzati, parlamenti erőnket is latba vetve a Csiky Gergely Főgimnázium új épületszárnya hat osztályteremmel, díszteremmel, könyvtárral, nem sikerül megoldani a tulajdonos Püspökség mentesítését az adófizetés alól, a Kamaraszínház bezárhatta volna kapuját, a templomaink nem kapják meg a költségvetésből az egyházaknak szánt összeg 15 százalékát, nincs Szent Gizella terünk, nincs restaurált Szentháromság-szobrunk Újaradon, nem kapnak közpénzt a civilszervezeteink, nincsenek Szántay Lajos-, Liszt Ferenc-, Tóth Árpád-emléktáblák, és sorolhatnám szinte vég nélkül a csak így elérhető eredményeket. Megértem, hogy az aradi magyarság számára ezek természetesek, hisz itt élünk évszázadok óta, itt vannak eltemetve őseink, itt fizetünk adót, jár nekünk egy tisztességes rész a város költségvetéséből, csakhogy ez Románia, és Arad sem svájci kisváros, ahol az alpolgármesternek a fő problémája, hogy milyen árnyalatúra fessenek egy középületet.

Nekünk egy olyan többségi románság között kell élnünk, kiverekedni jussunkat, akik számára a mi történelmi emlékeink semmit sem jelentenek, ezért már az is eredménynek számít, hogy a HistUrban és Vito történelmi belvárosok rehabilitációs programján belül elkészült 78 épület homlokzati felújításának terve, sikerült kieszközölni a kormányrendeletet, hogy az aradi várat visszakapja majd a város, de letettünk számtalan közös magyar–román pályázatot, mi, a két RMDSZ-es erőltettük a testvérvárosi kapcsolatok életben tartását, fejlesztését Gyulával, Hódmezővásárhellyel és Péccsel.

A június 10-i helyhatósági választások eredményétől függ, sikerül-e az elkövetkező négy évben is elegendő pénzforrást kiharcolni az aradi magyarság identitásának, kultúrájának megőrzésére, és természetesen a városfejlesztési tervekre, amelyek minden magyart is érintenek.

Bognár Levente,

az RMDSZ Arad megyei Szervezetének elnöke,