Az összetartozás ünnepe

Szombaton 24. alkalommal került sor a Kárpát-medencei Nemzetiségi Napok, Aratónap rendezvényére a szarvasi (Magyarország) Összetartozás emlékparkjában, amelyben 11 település emlékoszlopa várja évről évre a történelmi Magyarország különböző vidékeiről érkező hagyományőrző csapatokat.

A megnyitón Závoda Ferenc házigazda, a rendezvény fő szervezője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Babák Mihály Szarvas városi polgármester üdvözölte a vendégeket. Dr. Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke elmondta: a szív hangja, a lélek ereje, az összetartozás érzése, a hagyományok tisztelete tesz bennünket képessé arra, hogy immár 24. alkalommal ez a zászló felvonásra kerüljön, a határon inneni és a határon túli honfitársaink találkozzanak, hitet tegyenek amellett, hogy összetartozunk, hogy vigyázunk egymásra, és hiába szaggattatott szét 101 esztendővel ezelőtt az ország, a nemzet talpra állt, Magyarország kitanult gazdaságilag, szellemi központtá vált.

Az emlékparkban elhelyezett üreges betonurnába minden jelenlévő település képviselője egy otthonából hozott maroknyi földet tett, ezzel jelképezve az összetartozást. Romániából Ótelek, Tornya, Pécska, Szentegyháza is elhelyezte a maroknyi földet, az urnát a Túri Török Tibor szobrászművész történelmi Magyarországot jelképező alkotásával fedték le. Ezek után a szarvasi gazdák nemzeti hagyományőrző egyesületének székházában egy Kárpát-medence értékei kiállításra került sor, ahol a résztvevő települések bemutatták helybéli értékeiket, betekintettek településük múltjába.

Az ünnepi rendezvényeket a hagyományőrzéssel folytatták: megünnepelték az aratást, úgy, ahogy nagyszüleink idején, kivonultak a búzatáblára, és elkezdődött a hagyományos kézi aratás. A búzakaszálás egyik titka a kaszaverés, élezés; a reggeli harmatos búzára a kasza pengéjét fentről lefelé kalapálják (később, amikor már szárazabb a búza szalmája-szára, a kaszapengét lentről felfelé kell kalapálni). A bemutató kaszálást és a marokszedést magyarországi és szlovákiai csapatok végezték, míg a lekaszált és kévébe kötött búzát a vajdasági muzslyaiak hordták a veterán cséplőgéphez, amelyet az óteleki csapat töltött fel. A kicsépelt búzaszemek a zsákba folytak: ezeket adományozták a helyszínen elindított Magyarok kenyere gyűjtőprogramba.

A hagyományőrzés egyik fő ága az aratóételek elkészítése: olyanokat kellett bemutatniuk a részvevőknek, melyeket egykor otthon főztek, majd kivitték a határba. A főzőverseny ételeit a gasztronómia ismert személye, Sági Szilárd vezette zsűri-csapat értékelte. Ízletesnek találták az óteleki füstölt disznósonkát, a házi pálinkát, a kaszáslevest, a pécskai hagyományőrző csapat sátra felett meg lehetett csodálni a pécskai kertek bő terméseit, de a hagyományos gasztronómiát a legjobban a tornyai Tóth Piroska örökítette meg, főztjének illata messzire elszállt: ezúttal finom zöldbablevest tálalt az aratóknak, kemencében sütött túrós lepénye talán a rendezvény legfinomabbja volt.

A csapatokat oklevelekkel, serlegekkel, ajándékcsomagokkal jutalmazták, a szervezők meghívták a jelenlévőket a jövő évi jubileumi, 25. születésnapra is.

A rendezvényen egy Nagy Feró-koncerten felidézhették az egykori népszerű slágereket, így megvolt a Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás.