Az Úristen nagyon szerette és szereti őket

Vasárnap tartották érettségi találkozójukat az 1952-ben az Aradi Pedagógiai Líceumban végzett tanítóképző diákjai, akik azóta is olyan osztálytársak maradtak, akik mindig összetartottak, segítették, szerették egymást. Az akkori végzősök közül még heten részt tudtak venni az évfordulón, ahol tiszteletbeli osztályfőnökükkel, Matekovits Mihállyal és feleségével, Máriával együtt ünnepelhettek. A házaspár tagjai már közel két évtizede vannak jelen az évfordulóiknak a megünneplésén. Az osztályfőnökük, Husztik Katalin ugyanis két évtizeddel ezelőtt, mielőtt elhunyt, Matekovits Mihályt bízta meg a tiszteletbeli osztályfőnöki teendőkkel. Vasárnap a belvárosi római katolikus templomban 10.30 órától megtartott szentmisén p. Kalna Zsolt atya megemlékezett a 70. érettségi találkozójukat ünneplőkről is.

A szertartás után a Jelen Ház teraszán folytatódott a találkozó. A 70 évvel ezelőtt végzett 27 diák közül még 12-en élnek, de Sipos Rozália Németországban, Juhász Erzsébet Ausztráliában, Balogh Judit Angliában lakik. Orczik Vilma Kata Magyarországon él, de nem tudott eljönni, ezért szép üzenetet küldött.

A jelen lévők közül Berecz Katalin az anyaországból, Elekről érkezett, ahol sokáig tanított. Számára mindig jó érzés hazajönni, mert a fiatalkori emlékei ide kötik.

Balogh Erzsébet Aradon él, számára nagyon megható a találkozás, ahol együtt örvendenek egymásnak. Balogh Borbála szintén meghatódva beszélt az újratalálkozás öröméről, és hálát ad Istennek, amiért ebben a korban még együtt lehetnek. Jágyi Jolán is örvend, amiért itt lehet, mert mindkét lábát műtötték, nagyon nehezen tudott eljönni, de mindenképp együtt akart lenni az osztálytársakkal. Utoljára a 65 éves évfordulón találkoztak. Steinné Kukula Olga nagyon boldog, amiért megérte a találkozót.

Tegnap délután, amikor Aradra jött, Scheibert Mária Nagyszalontán megkereste Dánielisz Endre tanár urat, aki három héttel ezelőtt, amikor itt megbeszélték a találkozó részleteit, megígérte, hogy eljön. Közben megtudták, hogy kórházba, majd az idősek otthonába került. Szombaton meglátogatta, éppen a látogatási időben érkezett, csak egy személyt engedtek be hozzá, azt is szájmaszkkal és beöltözve. Amikor a szobája közelébe érkezett, a nővérke bekiáltott neki: Endre bácsi, látogatója van. Amikor elmondta, azért jött, hogy elvigye a találkozóra, sajnálattal közölte: nem tud eljönni, mert elesett, és eltört a vállcsontja. A nővér is meglepődött, amikor tapasztalta, hogy teljesen józanul, barátságosan beszélgetett el a volt diákjával. Később a nővérke megkérte a látogatót: vegye le a szájmaszkot, mert ők is le akarják fotózni az idős tanárt és az ugyancsak idős egykori diákját. A 97 éves Dánielisz Endre az utolsó élő tanáruk, aki bevallotta: készült, hogy a felesége, Kató után menjen, de visszahozták, most várja, hogy bekövetkezzen a vég, és azzal a tudattal megy el, hogy a református püspök fogja eltemetni – mondta el Szabó Mária Anna osztálytárs.

Mózer Istvánné nagyon boldog, amiért második alkalommal lehet jelen a találkozón, ahova a barátnőjét Berecz Katalint kísérte. Gyurkóca Aranka börtönlelkész annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Isten nagy kegyelme, hogy az egykor végzett 27 diákból még 70 év után is 11-en élnek. Ez annak a bizonyítéka, hogy az Úristen nagyon szerette és szereti őket. Egyetlen kívánságuk, hogy egészségesek legyenek mindaddig, amíg őket is vissza nem hívja az örök hazába – tudtuk meg a közösen elköltött ebéd előtt a Jelen Ház teraszán a 70. érettségi találkozójukat ünneplőktől.