Bányásznapi ünnepség a kilátástalan jövő jegyében

Ma, Szent Borbála – a bányászok védő szentje – ünnepsége alkalmával tartották meg a Zsil völgyében a hagyományos bányásznapot.

Az idei ünnepség a kilátástalannak tűnő jövő jegyében zajlott, korántsem volt olyan nagyméretű megemlékezés, mint három évvel ezelőtt, amikor az 1977-es nagy bányászsztrájk 30 évfordulóját ünnepelték. Az akkori, illetve a korábbi, 1929-es sztrájkokról mégsem feledkeztek meg, mivel az EU által szorgalmazott veszteséges kőszénbányák bezárása végveszélybe sodorhatja a Zsil völgyét.

Nagy méretű tiltakozásra nem került sor, noha kereken egy héttel korábban a szakszervezetek fontolóra vették. Először a kormány válaszát várják, s annak tartalmától függően cselekednek, mondta Lakatos Zoltán, a Zsil-völgyi bányászszakszervezetek ligájának elnöke. A szakszervezetek elküldték a Hunyad megyei prefektúrán keresztül álláspontjukat a kormánynak, pontosabban azon követeléseiket, hogy bezárás helyett vegyék be a bányavállalatot – a marosnémeti és parosényi hőerőművekkel együtt – a létrehozandó energetikai holdingba, illetve a bányák technológiai korszerűsítését kérték.

Megmozdulás helyett a pénteki bányásznap megemlékezéssel telt. Reggel a vulkáni bányászszobrot koszorúzták meg, majd a szomszédos Lupényban, a szakszervezeti mozgalom fellegvárában, a bányabejáratnál lévő emlékkeresztet, illetve a város központjában lévő bányászszobrot. Szakszervezeti vezetők, a Zsil-völgyi városok vezetői, valamint a megyei hatóságok képviselői.

Beszédében Dézsi Attila, Hunyad megye lupényi származású prefektusa, a bányászélet közeli ismerőjeként a bányászat szerepét hangsúlyozta a Zsil völgye felemelkedésében, majd fejet hajtott az 1929-es és az 1977-es nagy bányászsztrájkok áldozatai előtt, illetve azon számos bányász előtt, akik az évek folyamán munkabalesetekben életüket vesztették.

Délután a Zsil völgye fővárosának tekintett Petrozsényban került sor hasonló megemlékezésre és koszorúzásra.