Bármi legyen, gazdagít – a mese mint segítő

A mese eredetileg nem a gyermekek műfaja volt: a falusi fonókban, hosszú téli esték társaságában a felnőttek szórakoztatását szolgálta. Hogy mégis bekerült a gyerekszobákba, ez nagyban köszönhető Benedek Eleknek, valamint Rónay György fordításainak és munkásságának.

Ezt az örökséget idézte meg szeptember 30-án Bíró Erzsébet pszichológus, meseterapeuta, a Csiky Gergely Főgimnázium pedagógusa, aki az RMDSZ székházában tartott rendhagyó, mesékkel gazdagon átszőtt előadást. 

Az esemény a székelyföldi Holnemvolt Fesztivál 10. kiadásának részeként, de egyben az Aradi Magyar Napok programjába illeszkedve valósult meg. A legfőbb apropó pedig nem más volt, mint a magyar népmese napja, Benedek Elek születésének évfordulója.

Az est központi témája a Mesei segítők vagy segítők a mesében? kérdéskör volt. Bíró Erzsébet Vlagyimir Propp orosz mesekutató elméletét idézte fel, aki szerint a varázsmesékben, tündérmesékben hét állandó szereplőt találunk: mesehős, álhős, a másik, ellenfél, segítő, útnak indító és adományozó.

A mesék segítői mindig azt adják a hősnek, amire valóban szüksége van, legyen az tárgy, tanács vagy erő. Az is előfordul azonban, hogy a hős saját maga válik a saját segítőjévé.

Az előadás során a közönség nemcsak hallgathatta, hanem különböző formákban át is élhette a meséket. Volt élőszavas mesemondás, diafilmes vetítés, és az előadó bemutatta a Japánból eredő, világszerte népszerű Kamishibai papírszínházat. Ez utóbbi a mesekönyveket mintegy színházzá alakítja: fakeretbe helyezett illusztrált lapok váltogatásával elevenedik meg a történet.

A közönség jól ismert klasszikus és kevésbé ismert mesékkel találkozhatott: Az aranytulipán vagy A tulipánná változtatott királyfi (Benedek Elek gyűjtése nyomán), Az öreg halász és nagyravágyó felesége, A suszter manói, A dzsungel meséje (indiai népmese),  Bőhön, a vadász (burját népmese).

Bíró Erzsébet hangsúlyozta: amikor más népek meséit hallgatjuk, érdemes azok kultúrájába is betekintenünk, hiszen a történetek az adott nép világszemléletének lenyomatai. Például az indiai mesék megértéséhez fontos ismerni India mottóját: „Csak az igazság győzedelmeskedik”. Ez különösen érdekes színben tüntette fel A dzsungel meséje című történetet.

Az előadás bebizonyította, hogy a mesék nem pusztán gyerekeknek szólnak: bennük tükröződik a világ, a kultúrák értékrendje és az emberi lélek mélységei. A mesék segítői pedig – legyenek tündérek, állatok vagy maga a hős – mindannyiunk számára üzennek: az igazi erő abban rejlik, ha megkapjuk, vagy éppen magunkban megtaláljuk azt, amire szükségünk van.

Ahogy Bőhön, a vadász is megmondta: bármi legyen, gazdagít.