„Bármilyen körülmények között érdemes harcolni, tenni azért, hogy szabadok legyünk”

Ünnepi megemlékezésre került sor 2025. október 23-án az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 69. évfordulóján a temesvári Magyar Ház rendezvénytermében. A szép számú jelenlevőt Tamás Péter tb. konzul, a Várbástya Egyesület elnöke köszöntötte, majd ünnepi beszédet mondott Molnár András, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője.

„Az 1956-os hősök, nem a könnyű utat választották, testi épségük és életük kockáztatásával a szabadság eszméjéért harcba indultak az elnyomó hatalom ellen, amikor igazából semmi esélyük nem volt a győzelemre. Mégis felvállalták a harcot, és számunkra ebből az a tanulság, hogy bármilyen körülmények között érdemes harcolni, érdemes felvállalni a harcot, érdemes tenni azért, hogy szabadok legyünk” – mondta Molnár András, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy ma egy demokratikus országban élünk, amely a demokratikus Európához tartozik, de a szabadságunkat másként veszélyeztetik, mint az 1950-es években. A világhálón és a közösségi médián keresztül megpróbálják megmondani nekünk, hogyan gondolkozzunk, hogy mi a jó és mi a rossz, ezáltal veszélyeztetve a szabad gondolkodásunkat, befolyásolva a döntéseinket. „Ez ellen csak úgy tehetünk, hogy mindig magyar nemzeti értékeinket, elveinket tartjuk szem előtt, józan ítélőképességünkre hagyatkozunk, ha az 1848-as, az 1956-os és itt Temesváron az 1989-es hősök eszméit felvállaljuk” – mondta Molnár András.

S ha kiszakad ajkam, akkor is! című verses-zenés összeállításukkal Foltányi Edina és Tóth Dániel, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház ifjú színművészei emlékeztek meg az 1956-os pesti fiatalok hősies harcáról. Babits Mihály Húsvét előtt című versének üzenete ma épp olyan aktuális, mint 1916-ban: „ki először mondja ki azt a szót, / ki először el meri mondani, / kiáltani, bátor, bátor, / azt a varázsszót, százezerek / várta, lélekzetadó, szent, / embermegváltó, visszaadó, / nemzetmegmentő, kapunyitó, / szabadító drága szót, / hogy elég! hogy elég! elég volt! / hogy béke! béke! / béke! béke már! / Legyen vége már!”

A temesvári 1956-os megemlékezés ünnepi koccintással zárult.