Beszédmódok között – az erdélyi magyar színház történetei

2018. október 17. 16:29 (szerda) /

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színháztudományi tanszékcsoportjának tanárai 2010 őszén indították el a Magyar nyelvű felsőfokú színészképzés Marosvásárhelyen című kutatási projektjüket. A kutatás a marosvásárhelyi színészképzés történetét a kolozsvári előzményektől a kilencvenes évek elejéig követi nyomon, célként tűzve ki annak az 1950–1991 közötti időszaknak a vizsgálatát, amelyet az azonos intézménynév fémjelez: a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet ugyanis a mai Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem jogelődjének tekinthető, a főiskolai intézmény négy évtizede fontos része az egyetem történetének. A három kötetre tervezett sorozat első könyve 2011-ben jelent meg.* A bevezető tanulmányok sajátos részterületeken igyekeztek feltárni az 1946-ban induló hazai magyar nyelvű felsőfokú színészképzés jellegzetességeit, ezek alakulását. A kötet ezt követő második része a vizsgált időszak meghatározó tanáregyéniségeinek portréit tartalmazta, s az összterjedelem közel egyharmadát a mellékletek teszik ki. Azonos címmel és szerkezeti beosztással, ugyanazon szerző- és szerkesztőcsapat munkájaként jelent meg folyó év nyarán a monografikus munka újabb, második kiadványa, amely a marosvásárhelyi magyar színészképzés 1962–1976 közötti időszakával foglalkozik 360 oldal terjedelemben.

A kötet megjelenése és szakmai bemutatása alkalmából ez a szerzői-kutatói csapat 2018. október 5-ére műhelykonferenciát hirdetett. A műhelykonferencia kiindulópontja a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet történetére irányuló kutatási projekt eddigi eredményeinek módszertani problematizálása, a továbblépés lehetőségeinek feltérképezése volt. Ez leginkább azért tűnt szükségesnek, mert a szokásos, intézménytörténeti jellegű, illetve alkotói életpályákra orientált megközelítések mellett új szempontú elemzési módszerek, tágabb értelmezési keretek, általánosabb elméleti – módszertani felvetések jelentek meg a kötet több tanulmányában. Ezeket – a könyv szakmai közönség elé tárásának alkalmát kihasználva – a műhelykonferencia szervezői meg szerették volna osztani az adott témák meghívott szakértőivel, hasonló kutatásokkal való összevetés és továbbgondolás céljából. A konferencia felhívásában a szervezők kiemelték: reményeik szerint ez a színháztörténeti beszédmódok közötti, tapasztalat-megosztó párbeszéd segít újrakeretezni eddigi intézménytörténeti eredményeiket.

A meghívásos rendszerű konferencia megbeszéléseit négy tematikus panel keretébe tagolták a szervezők. Ezeket itt csak címszószerűen van lehetőségünk felsorolni: 1.) Az írásbeli- és beszéd-műfajok a történeti dokumentumok, adatok feldolgozásában (oral-history, napló, vallomás, beszélgető-könyv, kritika, interjú, emlékkönyv); 2.) Az előadás mediálisreprezentációi (fotó, film, rádió, tévé, weboldalak); hatalmi stratégiák; 3.) Korszakolás: fennmaradó és eltűnő struktúrák – intézménytörténet, korszakokhoz tartozó módszertanok; 4.) Az adatok rendszerezése az archívum kora után: módszertan és felhasználhatóság.

Minden panelben témafelvezető referátum és koreferátum vezette fel az előzetesen feliratkozott résztvevők hozzászólásait. Számokba sűrítve a részvételt és az elhangzottakat: a konferencia szervezőit is ideszámítva 14 helybéli, illetve 13 máshonnan érkezett (aradi, budapesti, debreceni, kolozsvári, nagyváradi, sepsiszentgyörgyi, zalaegerszegi) meghívott vett részt a konferencia munkálatain. A jó hangulatú szakmai beszélgetéseken és vitákon sok más egyéb mellett olyan fontos témák kerültek napirendre, mint az oral history interjú változó szerepe a színháztörténet-írásban, az intézményileg támogatott emlékezetpolitika a Nagyváradi Szigligeti Színházban, a digitális forrásgyűjtés és a digitalizáció hatása a színháztörténet-írás lehetőségeire, illetve a hagyományos, nem digitális források elérhetősége a (szakmai) nyilvánosság számára. Ez utóbbi témát az aradi magyar színjátszás kutatásának tanulságai alapján fejtette ki Piroska Katalin és Piroska István, akiknek a hozzászólása lehetőséget teremtett kétkötetes színháztörténeti adattáruk (pontosabban a nemrég megjelent 2. kötet) jobb megismertetésére. Hasonlóan jelentős színháztörténészi teljesítményt kísérelt meg összefoglalni Nászta Katalin hozzászólása is: hatvanhat erdélyi színésszel, még a nyolcvanas években készült műhelybeszélgetései, az ezekből összeállított, tavaly megjelent interjúkötet értékőrző szakmai-emberi dokumentuma a korszak erdélyi magyar színházi és színészi életének.

 

Lázok János

* A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet történetei 1954–1962, I., szerk. Lázok János, Ungvári Zrínyi Ildikó, UArtPress, Művészeti Egyetem Kiadója, Marosvásárhely, 2011. 320 oldal. (Magyar nyelvű felsőfokú színészképzés Marosvásárhelyen, 1. kötet). Albert Mária, Balási András, Csép Zoltán, Kovács Levente, Lázok János, Ungvári Zrínyi Ildikó tanulmányai.

Hozzászólások