Betiltotta a halált

Ellentmond az alaptörvénynek a helyi választottak különleges nyugdíja, mondta ki a romániai Alkotmánybíróság. A helyhatósági választások közeledtén talán amolyan ajándéknak szánták a kezdeményezők a polgármestereknek, alpolgármestereknek, megyei tanácsi elnököknek, alelnököknek stb. szánt spéci nyugdíjat, amelyet a lakosság nagy többsége valószínűleg nem nyelne le szívesen.

Még akkor sem, ha tudja, hogy némelyik választott kiváló munkájáért többet megérdemelne öregkorában is a mostani járandóságánál. Merthogy – szerencsés esetben jól működő tanácsosi gárdájával – az adott körülmények között már-már valóságos csodát művel a rábízott várossal, községgel, míg mások azt a keveset sem teszik meg, amire pedig lehetőségük volna.

A polgármester persze, bármily rátermett, nem mindenható. Ezért is lepődött meg némileg a világ – az AFP hírügynökség tudósítása nyomán – azon az olasz polgármesteren, aki rendeletben tiltotta meg kisvárosa lakosainak az elhallozást.

Elhamarkodottan döntene azonban, aki a calabriai (Dél-Olaszország) Sellia középkori városka elöljárójának hibbantságát minden további nélkül kimondaná. A polgármester biztosan tudta, hogy a halálnak csak egy nála sokkalta nagyobb úr parancsolhat, de azt is, hogy az életet – az egészséggel való törődéssel, gondos(abb) orvosi ellátással – legalább meg lehet hosszabbítani. Városkájában jó ideje arat a kaszás, lakossága az utóbbi években felére, mintegy ötszáz főre csökkent, s a lelkiismeretes elöljáró mindent megtenne azért, hogy elkerülje az elkerülhetetlennek látszót. Az egykori iskolában, amelyre már amúgy sincs szükség, uniós alapok segítségével egészségügyi központot rendezett be, kötelezővé tette, büntetés terhe mellett, a rendszeres orvosi vizsgálatra jelentkezést – azt követően, hogy az idős emberek már elszoktak az ilyesmitől, már csak azért is, mert ahhoz messzire kellett volna menniük.

A polgármester rendszeresen termálvizes fürdőbe szállítja az öregeket, de másra is gondol: a turizmus fellendítése érdekében, ugyancsak uniós pénzek megpályázásával egy volt farmot kalandparkká alakítana át, hátha az amúgy festői, de félig már lakatlan régi városkát, amelynek több évszázados mutatós kastélya is van, fel tudja éleszteni tetszhalál állapotából, és fiatalokat is odacsábít.

Hogy az uniósokon kívül milyen forrásokból, arról nem tudósítanak.

Magam, ha módomban állna, csupa hozzá hasonló embert választanék polgármesternek néhány hónap múlva. Aki szívén viseli az általa vezetett település sorsát, s a siker érdekében a szinte lehetetlent is megkísérli.