Bíztatás a (vén) diák – találkozó előtt

Már a döcögősen szervezett, de remek hangulatúra sikeredett jubileumi ünnepség jelezte, hogy az Alma Mater Alapítvány ébredezik Csipkerózsika-álmából. 

Valójában nem is volt szó álomról, csak az egyesület arculata szorult háttérbe, vagy valamilyen fölösleges kendő takarásába került. Így aztán nem értesültünk a szünet nélkül folyó munka eredményeiről, nem tudtunk a kétségkívül fennálló nehézségekről. Elfogadhatatlan ez abban a világban, amiben a reklám-, az imázsépítés jogos előnyökhöz juttathat.

A XI. diáktalálkozó – bár a XI. nem jubileumi szám – még beleillik a 20 éves évforduló megünneplésébe. Zárójelbe tettem a „vén” szócskát, mert kívánatos lenne, ha az utolsó évek még bőven fiatal végzősei is megjelennének a találkozón. Vannak vidékek, melynek iskolái egyenesen „világtalálkozóként” hirdetik éves vagy tágabb időszakos összejöveteleiket. Így is jelzik, hogy minden nemzedéket, a világ minden tájáról visszavár a „tápláló anya”.

Most van ideje annak, hogy az iskola valamennyi volt diákjához eljusson a hívó szó.

Sajátos módon sajnálom Ady Endrét, amiért remekbeszabott novelláiban csak szomorú szívvel emlékezhetett vissza egykori tanáraira és szívből szánok minden egykori diákot, akiben kellemetlen emlékként él tanítójának, tanárának, osztálytársainak alakja. Segíteni igyekeztem minden olyan diáknak, akit sértettsége, magára erőszakolt kisebbségi érzése tartott távol egy osztálytalálkozón való részvételtől. Szerencsés diák voltam. Tóth Árpádot utánozva sok „Köszönöm”-öt kell beírnom tanítóim és tanáraim „szép könyvébe”. Van egy diplomám, amely ország – világ előtt hírül adja, hogy tulajdonosa 55 év alatt mind a hét egyetemi találkozóján részt vett. Erre én büszke vagyok, és arra kérem a Jóistent, hogy megérjem a 2014-ben esedékes 60 éves jubileumunkat.

Tanárként tagadom, kézből kontrázom a gyakran hangoztatott latin mondást miszerint Quem dii odere, pedadogum fecere. Magyarítva: Akit az Istenek gyűlölnek, azt tanítóvá tették. Ezekkel, a gondolatokkal várom a szeptembervégi találkozót és a 20 év után esedékesnek mondható megújulást. A találkozót bizonyára követi az alapszabályzatban előírt tisztújító közgyűlés is.

Az Alma Mater Alapítvány fennállásának 20 éve alatt kivívta az aradi magyarok megbecsülését. Fejezzük ki megbecsülésünket azzal is, hogy részvételünkkel válaszolunk a hívó szóra.

Ezzel az írásommal semmivé foszlott egy ilyen-olyan okból született fogadalmam, újra írtam az alapítványról. Tettem ezt azért, mert meghatott az Alma Mater ügyvezető elnökének lelkesedése, a találkozó gondolatának felkarolása, ügybuzgalma.