Brüsszellel egy időben indult útjára a temesvári lóvasút!

145 évvel ezelőtt, 1869. július 8-án indították útjára a temesvári lóvasutat, amely a mai Románia területén közlekedő első városi közszállítási jármű volt. A korabeli temesvári lóvasút-kocsin lévő emléktábla szerint a világon elsőként New Yorkban közlekedett lóvasút (1832), Európában először Párizsban (1854), majd az angliai Birkenhead-ben és Londonban (1860–61) közlekedett a ló vontatta jármű. (Tudomásunk szerint az első lóvasút Dél-Londonban indult 1801-ben, majd szintén ott 1803-ban a Surrey Iron Rail nevű társaság használta először menetrendszerinti személyszállításra – szerk. megj.) Magyarországi viszonylatban Pest (1863) és Buda (1867) után harmadikként Temesváron vezették be a lóvasutat 1869-ben, Brüsszellel egy időben!

A temesvári lóvasút pályáját egy svájci származású mérnök, Baader Henrik vezetésével építették ki 1869-ben, Küttel Károly polgármestersége idején. A ló vontatta jármű a belvárosi Szent György tér és a gyárvárosi Angol Királynő vendéglő között közlekedett. Az 1869-ben Bécsben készült lóvasút-kocsi, amelynek élethű másolata ma is megcsodálható a Közszállítási Vállalat (RATT) udvarán, 4,3 méter hosszú, 1,9 méter széles és mindössze 16 ülőhely van benne. A kocsiszekrény fából készült és csak az alváza, a kerekei és a felfüggesztése van fémből.

A lóvasút elindításának 145. évfordulójára, a RATT-székházba meghívták a Vándorok (Peregrinii) gyermekzenekart, amely XIX. századi kosztümökben hangulatos régizene koncerttel örvendeztette meg a vállalat személyzetét. A hattagú, 7-12 éves gyerekekből álló gyermekzenekar, amely az utóbbi időben rengeteget fejlődött, lóvasút-korabeli zenét játszott egy nosztalgia-villamos teraszán. A Vándorok zenekar repertoárját olyan zeneszámokból válogatták össze, amelyekkel illusztrálhatók Temesvár történelmének különböző szakaszai. A zenekar irányítói a Bánság nemzeti sokszínűségéről sem feledkeztek meg: az évfordulós koncerten Rózsa Sándor balladáját és a szerb Hej, Jánó, Jánó című népdalt is megtapsolhatta a közönség. A Népművészeti Iskola zeneszakán tanuló gyerkőcök sokféle hangszeren játszanak, a zongorától a dorombig. A zenekart irányító rádiós-apuka, Sergiu Galiş a lóvasút kezdeteiről szóló történetekkel szórakoztatta a hallgatóságot, amelyekből azt is megtudtuk, hogy annak idején 5 krajcárba került egy „villamosjegy”, miközben a fiáker viteldíja ötször annyiba, 25 krajcárba került. A lóvasút annyira népszerű volt a maga idejében, hogy a gazdag polgárok is igénybe vették, mert olcsóbb és gyorsabb volt a fiákernél – mondta Sergiu Galiş. A hangulatos régizene-koncertet és a szórakoztató történeteket nagy tapssal jutalmazta a hálás közönség.