Búcsúzunk dr. Jancsó Árpádtól (1954–2025)

Életének 71. esztendejében, 2025. április 15-én Temesváron elhunyt dr. Jancsó Árpád építőmérnök, hely- és technikatörténész, az MTA Bánsági Munkabizottságának és a Magyar Mérnöki Kamarának a tagja. 

1954. március 14-én született a bánsági Németbencseken (Felsőbencsek), a mai Romániában, szülei Jancsó Mózes tanító és Andor Ilona tanítónő voltak. Iskoláit Temesváron végezte magyar nyelven, ahol kitűnő eredménnyel érettségizett. 1979-ben a Temesvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kar Vasutak-Utak-Hidak szakán végez. Még abban az évben a Temesvári Tartományi Út- és Hídigazgatóságnál kezdi meg a munkát, ahol nemcsak adminisztratív, hanem építési, valamint karbantartási feladatokat is ellát. A kisebb megszakításokat nem számítva innen vonult nyugdíjba. 

A ‘90-es évekig nagy érdeklődésnek és sikernek örvendő ismeretterjesztő előadásokat tart, amit a temesvári magyar értelmiség Kisenciklopédia néven működtetett. Első írásai diákkorában tudósítások voltak, majd már mérnökként 1996-ban jelenik meg az akkor nagysikerű román–magyar, illetve magyar–román útügyi műszaki szótára.

Sokévi levéltári kutatás és számos archív dokumentáció áttanulmányozása után 1999-ben jelenik meg A temesvári Bega hidak krónikája című könyve, amely a hidak meséjén keresztül egy Temesvár-monográfia szerepét is hivatott volt betölteni. A kiadvány sok téves és pontatlan adatot cáfolt meg, tett helyre, és kiemelte a valós tényeket mind történelmi, mind személyi téren. A román nyelvű értelmiség és újságok is nagyra értékelték, így a nagy érdeklődésre való tekintettel előbb románul, majd angol és német nyelven is megjelenik.

Hídtörténeti könyveinek megírásakor régi Temesvár-ábrázolásokat, metszeteket talál, ezeket összegyűjti, majd rendszerezve több kötetben kiadja (lásd: Temesvár régi ábrázolásai, Iconographia Temesvariensis 1716, Temesvár nyomtatott térképei, Bánáti várak, helységek, helyek ikonográfiája 1595–1800 – I. Metszetek). Ezek a kiadványok egyben művelődés- és építészettörténeti kiskalauzoknak is felfoghatók.

Ipartörténeti és hídépítés-történeti vonatkozású könyvei közül meg kell említenünk a vonórudas vashíd feltalálójáról, a magyar ügy lelkes hívéről, a Bem tábornokot fegyverrel is támogató Maderspach Károlyról írt kötetét (2004). De írt a Béga-csatorna megregulázásáról (A Bega, a Bánság elkényeztetett folyója, 2007), ez a magyar vízügyi mérnökök példaképe volt akkortájt, de foglalkozott Buziásfürdővel (Buziás régen és most, 2007) és a Temesvári zsinagógákkal is (2020). 

2010-ben egy új korszak kezdődik alkotói életében, amikor is az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) Tudomány és technikatörténeti füzetek sorozatában kezd rendszeresen publikálni. Az első együttműködésből jelenik meg a száz éve működő Temesvár vízerőműve története, amit a Bánság vasútvonalaival foglalkozó kötetek megírása követ, éspedig Az Arad–Temesvár vasútvonal története (2012), Az Oravica–Anina hegyi vasút története (2013), Műtárgyak a Jaszenova–Oravica–Anina vasútvonalon (2016), Az Osztrák–Magyar Monarchia első vicinálisa: a Valkány–Perjámos–Varjas-vasútvonal története (2017), Temesvár kilencedik vasútvonala: a Temesvár–Szentandrás–Varjas helyi érdekű vasút története (2018). Majd egy kis kitérő következik A temesvári lóvasút története 1869–1899 (2019) című könyvvel, de folytatódik a sorozat A Temesvár–Lippa–Radna helyi érdekű vasút története (2020), Bánát első vasútja – Az Oravica–Báziás vasútvonal története (2021), a Berobogott Temesvárra a nyugat – A Szeged–Temesvár vasútvonal története (2023), A Temessági Temes-híd (2024) és végül a Vasutat a Dunáig (2024) című kötetekkel. 

Akik ismerték Jancsó Árpádot, jól tudják, hogy milyen alaposan, mekkora igényességgel, odaadással és alázattal nyúlt minden témához. Milyen szépen és milyen részletesen, micsoda hozzáértéssel és beleéléssel tudott írni és mesélni történelmi örökségeinkről. És messze nem csak technikai dolgokról! 

Könyvei olvasása közben sokat megtudhatunk művészetről, levéltári kutatásokon alapuló történelmi tényekről és összefüggésekről, műszaki különlegességekről, hihetetlen teljesítményekről. Sok szép és ritka tervrajzzal, térképpel, metszettel, korabeli és saját készítésű képekkel illusztrált, érdekes történetekkel fűszerezett, mindenki számára fontos adatokkal szolgáló kiadványok ezek a művek. És még legalább 20 könyvre való anyaga van összegyűjtve! A Bánságban húzódó 45 vasútvonal között vannak még rövid, néhány kilométeres, de igen hosszú vonalak is, több völgyhíddal, alagutakkal, műtárgyakkal, sok településen áthaladó szakaszokkal.

Majd’ 30 éves publikációs munkásság állt Jancsó Árpád mögött, amit több kitüntetéssel is elismertek. Ezek közül a legfontosabbak a FIP (Fédération Internationale de la Précontrainte) Magyar Tagozat által adományozott kitüntető oklevél (1996), az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság díszoklevele (2002), a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság Fényes Elek-díja (2008), a Magyar Köztársaság Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztériuma által adományozott Sajó Elemér Emlékplakett (2010), a temesvári Heti Új Szó Baráti Társaság által odaítélt Pesti Frigyes-díj, a Hungaria Nostra Podmaniczky-díja (2012), a Kolozsvári Akadémia Bizottság Tudományközvetítés és a Tudományos Bírálat Díja (2016), valamint a Bánát első vasútja – Az Oravica–Báziás vasútvonal története (2021) című kötetéért az Erdélyi Múzeum-Egyesület Év könyve díja (2022).

Hitvallása és meggyőződése volt, hogy kulturális, egyházi és történelmi műemlékeink mellett ismernünk kell műszaki értékeinket is, hisz ezek kézzelfogható bizonyítékai annak, hogy őseink e földön értékeket teremtettek, nemcsak csoportérdekeket tartottak szemük előtt, hanem a közjót szolgálták, s hoztak érte annyi áldozatot. Könyvei technikatörténeti kordokumentumok, ami egyben fegyver az értelmiség kezében. Ezek megismertetésére szánta fél életét! 

Őrizzük meg emlékezetünkben hihetetlen eltökéltségét, olvassuk könyveit, vigyük tovább hitét!

Dr. Nagy-György Tamás,

Temesvár