Büdös, de ártalmatlan

Legalábbis az emberre nézve. Nem terjesztenek kórokozókat az ilyenkor tömegesen megjelenő és a lakásokat is ellepő vándorpoloskák és a márványospoloskák – állítják a szakemberek.

Több éves jelenség, hogy így ősszel poloskainvázióval kell megküzdeni az egész országban, de Magyarországon is nagyon elterjedt jelenség a poloskák „támadása”.

A legnagyob baj ezekkel a bogarakkal az, hogy egyelőre nincsenek természetes ellenségeik, ajánlatos tehát minél előbb és minél nagyobb számban elpusztítani őket. Ha bejut a lakásba és elbújik, az ott telelő példányokból lesznek a következő évi populációk.

Szakemberek megfigyelése szerint kétféle poloska, a zöld vándorpoloska és az ázsiai márványospoloska (barna) egyedei lepték el az országot. Egyikük sem őshonos nálunk, a kétezres években hurcolták be őket Afrikából, illetve Ázsiából.

És hogy miért van belőlük ilyen sok? Valószínűleg kedvez az elszaporodásuknak az egyre melegedő éghajlat, de egyéb, eddig ismeretlen okok is közrejátszhatnak. Az enyhe telekkel is nő a számuk, kevés a természetes elhullás, mert nincs eléggé hideg.

Bár az emberre nézve teljesen veszélytelenek (inkább az a gond velük, hogy undort keltenek és hogy veszély esetén átható bűzt árasztanak magukból, ami akár az egész lakásban érezhető), de mivel mindkét poloskafajta növényi nedveket szívogat, elsősorban zöldségfélékben, kiskertekben, szántóföldi növényeken, de a gyümölcsösökben is jelentős károkat okoznak.

Védekezni ellenük úgy lehet, ha megakadályozzuk, hogy a házunkba, lakásunkba bejussanak. Ha mégis betévednek a lakásba, nejlonzacskóval fogjuk meg, aztán a zacskóban tapossuk össze őket, így elkerülhetjük, hogy az egész szoba tőlük bűzölögjön.

Jó hír viszont, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontja már dolgozik a hatékony poloskacsapdán.  A Növényvédelmi Intézet kutatói egy környezetbarát gyérítési módszer kidolgozásával foglalkoznak. Azt a jelenséget igyekeznek kihasználni, amellyel az utóbbi hetekben rengetegen szembesültek: ezek a fajok együtt, nagy számban vonulnak el telelni. A kutatók modellezik a jellegzetes telelőhelyeket, mégpedig azért, hogy egy könnyen és egyszerűen megsemmisíthető csapdát fejleszthessennek ki. „A csapdákkal sajnos nem fogjuk tudni teljesen kiirtani ezeket a kártevő rovarokat, de az egyedszámukat remélhetőleg jelentősen visszaszoríthatjuk majd” – nyilatkozta az MTA ATK Növényvédelmi Intézet igazgatója.

Összeállította: Takáts Ágnes