„Büszkék legyenek a Szövetségre, amelyre szavaznak”

Aradi látogatása alkalmával adott interjút a Nyugati Jelennek KELEMEN HUNOR művelődési miniszter, RMDSZ-elnökjelölt.

 

– Politikai pályafutásomat 1997-ben kezdtem az RMDSZ-ben, és 15 esztendő alatt volt alkalmam tapasztalatot gyűjteni a Szövetségről, a politikáról, de ennél sokkal fontosabb, hogy volt alkalmam megismerni a Romániában élő magyar közösségeket, megtudni, miként élnek a magyarok a különböző régiókban és milyen elvárásaik vannak. Ezt a tizenöt éves munkát, tapasztalatot szeretném szövetségi elnökként tovább kamatoztatni, másrészt viszont van elképzelésem arról, miként kell megváltoztatni, megújítani az RMDSZ-t, hogyan kell jobbá tenni, de azt is tudom, hogy a romániai magyar ember mit vár el a Szövetségtől, a politikától. Ezt a két dolgot egymás mellé téve, sok emberrel szóba állva, hallva kollégáim buzdítását, már tavaly augusztusban felmerült bennem, hogy szálljak én is versenybe 2011 februárjában.

– Konkrétan, milyen változtatásokra gondol?

– Amikor eldöntöttem, hogy versenybe szállok, azt képzeltem, úgy tisztességes, ha az elképzeléseimről a megyei helyi szervezetekkel egyeztetek, elmondom, milyen változtatásokat látok szükségesnek, fontosnak. Szükség van a változásra, a Szövetség megújítására, de mindig azt mondtam, olyan változtatásra, megújításra van szükség, amely ésszerű és kiszámítható, amelyet papírra írunk, megbeszélünk a Szövetségben, közvitára bocsátjuk, és közösen döntünk. Szerintem elsősorban nemzedékváltásra, szemléletváltásra, a munkamódszerek megváltoztatására van szükség, hisz az elmúlt 18 évben az RMDSZ működése nagy mértékben az elnök testéhez alakult, ami egyébként teljes mértékben érthető, ez így van minden szervezetben. A szemléletváltásra azért van szükség, mert az elmúlt 18 évben voltak jó, és kevésbé jó dolgok. Az én nemzedékemnek, a negyveneseknek van egy egészen más elvárása, szemlélete, mint az előzőeknek, anélkül hogy azt a nemzedéket bármilyen mértékben megkérdőjelezném, hisz velük dolgoztam, tőlük tapasztaltam és ezt a tapasztalatot továbbra is kamatoztatni kell. Úgy vélem, a döntéshozatalt ki kell szélesíteni, és ehhez alapszabály-módosításokat is javasoltam. Úgy kell kiszélesíteni a döntéshozatalt, hogy érvényesüljön az arányosság, az egyensúly és a szolidaritás. Nem szabad egyetlen közösséget sem kihagyni a döntéshozatalból, mert akkor fogja magáénak érezni a Szövetség a döntéseket, ha ebben mindenki részt vesz, és akkor tudja ezeket a gyakorlatba ültetni, ha az előkészítésnek mindenki része volt.

– Miként módosulna a döntéshozatali mechanizmus?

– Úgy vélem, arányosan kell ezt megtenni, és az arányosságot úgy kell felállítani, hogy a Székelyföldtől a Partiumig, Közép-Erdélytől bármely szórvány megyéig a közösségek arányosan képviseljék magukat. A szolidaritást is meg kell erősíteni a döntéshozatalon belül, mert egyik közösség a másik nélkül sosem fog politikai értelemben sikeres lenni. Ezért én kétlépcsős döntéshozatalt javasolok: legyen egy 17 fős elnökség, amelyben ott ülnek a megyei elnökök, önkormányzat képviselők, az ifjúság képviselői, és legyen egy 25-27 fős Állandó Tanács, amelyben helyet kapnának a platformok képviselői, hisz az ideológiai sokszínűséget be kell hozni a döntéshozatalba, az RMDSZ ernyős jellegét, amely alá mindenki elfér erősíteni kell. De természetesen helyet kap a Regionális Önkormányzati Tanácsoknak az elnöksége, ugyanakkor szerintem ezeket a Tanácsokat, három Regionális Önkormányzati Tanács létrehozásával újra kell alakítani. Így bővítenénk ki a döntéshozatalt azért, hogy a politikai döntésekben mindenki jelen legyen.

Másik javaslatom, hogy szervezzük újra az ügyvezető elnökséget. A társadalomszervezésre, a szervezetek működésére, adminisztrációjára kell nagyobb figyelmet szentelnie az ügyvezető elnökségnek, ezért azt mondtam, hogy válasszuk le róla a politikai tevékenységet, hozzunk létre egy politikai alelnöki tisztséget és az ügyvezető elnökség foglalkozzon a megyei, területi szervezetekkel, kampányok előkészítésével, a szükséges háttérmunkával.

– Melyek az elképzelései a kulturális és a területi autonómiával kapcsolatban?

– Azt mondom, az önkormányzati modellt olyan értelemben tovább kell vinnünk, hogy biztosítsuk a közösségeink önrendelkezését. Kulturális uutonómia, területi autonómia, ez a két dolog, amit tovább viszünk, és amelyet én a következőképpen látok megvalósíthatónak. A kulturális autonómia le van írva a kisebbségi törvénytervezetben, s ha lesz politikai akarat, akkor ebben a parlamenti ülésszakban, legrosszabb esetben 2011 végéig el tudjuk fogadtatni. Úgy érzem, létezik hozzá a politikai akarat, elsősorban azért, mert az RMDSZ olyan helyzetben van, hogy ezt a politikai akaratot, nem kikényszeríteni, de meg tudja erősíteni a koalíción belül, és a parlamentben már csak a képviselőházi szavazás maradt hátra.

A területi autonómia hosszabb történet, a fejlesztési régiók átszervezésével az első lépést a Székelyföld számára is meg tudjuk tenni, aztán a kérdés, hogy ehhez mikor tudunk közigazgatási jogosítványokat is hozzáadni.

A szórványprogrammal kapcsolatban azt mondtam, ezt a Szövetségen belül meg kell erősíteni, de van még két olyan történet, amellyel erősíthetjük a szórványképviseletet. Javaslom a helyi választási törvény megváltoztatását több irányba, de én hármat emelnék ki: egyfordulós polgármester-választás, a másik, hogy a polgármesterek is legyenek az önkormányzati testület tagjai szavazati joggal, a harmadik a 3 százalékos küszöb bevezetése. Kiszámoltuk, hogy meg tudnánk erősödni a megyei önkormányzatokban, ahol eddig egyáltalán vagy csak kis mértékben képviseltük magunkat, például, Beszterce, Hunyad, Temes, Fehér megyékben. Mind olyan megyék, ahol háromszázalékos küszöb esetén bekerülnénk a megyei önkormányzatokba. A másik javaslatom a parlamenti választásokat illeti. Az öt százalékos küszöbön én nem változtatnék, bevezetnék viszont egy vegyes rendszert, és ezt már a koalícióban is elmondtam. A mostani, egyéni választókerületes rendszernek sosem voltam a híve, 2007-ben is ellene érveltem, és semmi jót, újat nem hozott a parlamentben, sőt, romlott a színvonal. Az egyéni választókerületes rendszerből nem kellene kihátrálni, de a javasolt vegyes rendszer esetén a mandátumok fele ezekből a választókerületekből, a másik fele az országos listáról érkezne. Egyik  előnye, hogy az arányos képviseletet megtartja, a lista pedig kiegyensúlyozza a választókerületekben elveszett mandátumokat. Ami viszont fontos a mi esetünkben az, hogy a megyékből, ahonnan nem lehet bejuttatni képviselőt, szenátort, az országos listáról jutna be a parlamentbe jó néhány jelöltünk. Ezért a listára a szórványmegyei jelölteket kellene tenni, hisz ezek a szórványközösségek a voksok tízezreivel járulnak hozzá a küszöb eléréséhez, de saját megyéjükből nem tudnak bejuttatni képviselőt. Ha ellenben ők szerepelnek az országos listán, lehet mozgósítani a szavazóbázist, és elmondhatjuk, nem vesznek el szavazataitok, mandátumban látjátok viszont őket.

– Az elmúlt években sokan elfordultak az RMDSZ-től. Őket hogyan hozná vissza?

– Amennyiben engem választanak szövetségi elnöknek, akkor márciusban elindítjuk az erdélyi magyar konzultációt, minden közösséget megkeresünk, felmérjük a reális problémákat, ezekre pedig hihető és megvalósítható válaszokat kell adnunk, mert ezzel adjuk vissza a Szövetség hitelességét és azt, hogy az emberek büszkék legyenek a Szövetségre, amelyre szavaznak. Ahogy a család büszke a gyerekre, a közösség büszke a soraiból kikerülő jó teljesítményt nyújtó személyekre, úgy a magyar emberek is büszkék lehetnek arra a Szövetségre, amelyre szavazatukat adják. De ezért a Szövetséget meg kell újítani, nyitott Szövetséget akarnék építeni, vezetni, vissza kell hívni azokat az embereket, akik ilyen vagy olyan ok miatt elmentek tőlünk, és befogadóvá kell tenni az RMDSZ-t. A fiatalokat kell megszólítani, akik majdnem érdeklődtek a közéleti dolgok iránt, de nem kaptak lehetőséget, hogy hallassák a szavukat.

 

– Milyen stratégiát alakítana ki a román pártokkal, magyar–magyar viszonyban?

– A román–magyar viszonnyal kapcsolatban úgy vélem, nekünk egyetlen szövetségesünk van, a romániai magyarság, ezért is „Szövetség a magyarokért” a programom címe. A román pártok fele való tárgyalóképességünket, nyitottságunkat meg kell tartani, és legfontosabb cél, hogy 2012-ben is bejussunk a parlamentbe. Utána, ha van elég eszünk, elég erős frakciónk, akkor a politikai képviseletünket akár a kormányzatban is megerősíthetjük. A magyar–magyar viszonnyal kapcsolatban el szeretném mondani, hogy le kell ülni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, Tőkésékkel, és ha úgy hozza az élet, akkor a 2012-es választások előtt meg kell egyezni velük. Mi is, ők is, a közösség parlamenti képviseletét alapvető értéknek tartjuk. Ha ezt kimondtuk, akkor csak az eszközöket kell megtalálni. És ahogy 2009-ben hosszas tárgyalásokat követően megtaláltuk a megegyezés lehetőségét, biztos vagyok benne, hogy 2012-ben is megtaláljuk, mert nem veszélyeztethetjük a parlamentbe jutást. A 2008–2009-es tárgyalásokat én vezettem, ismerem a kollégákat, dolgoztunk együtt, és biztos vagyok, hogy képesek leszünk egyezséget kötni.

A magyarországi pártokkal kapcsolatban annak vagyok a híve, hogy a kormányzó párttal a viszonyunkat rendezni kell, szorosra húzni, azt a hát hadd mondjam úgy, hűvös viszonyt, amely ebben a pillanatban meghatározza az RMDSZ–Fidesz kapcsolatot. Az én tizenöt éves politikai pályámon nem volt olyan mozzanat, ami ezt az egyezséget, tárgyalást, közeledést megterhelné. A viszonyom jó a Fidesz vezetőivel, és úgy gondolom, a kongresszus után nagyon rövid időn belül meg tudjuk beszélni dolgainkat. Ne feledjük, az RMDSZ-nek volt egy óriási erénye: az a fajta önállóság, amely Bethlen Gábor politikájának a XX–XXI. századi megjelenítése. Szerintem ezt az erényünket meg kell őrizni, és ezt minden tisztességes partner, tetszett neki, vagy sem, elfogadta az elmúlt huszonegy év alatt, és ezután is elfogadja. Ezért mondtam, hogy lesz, amit tovább viszünk, de lesz, amit változtatnunk kell a Szövetség életében. Hiszek abban, hogy a közös munkának, az együtt meghozott döntéseknek mindig megvolt az eredménye, és meglesz ezután is. Sokszor azt mondják, hogy én a folytonosságot képviselem. Bizonyos mértékben így igaz, de legalább olyan mértékben a megújulást is. Ha engem választanak meg a kongresszuson, azon leszek, hogy mind az ellenjelöltek, ellenfelek, mind azok, akik mást támogatnak, a Szövetségen belül megtalálják a helyüket, dolgozhassanak a közös célokért.