Dakan – Ősi Harcművészetek Szövetsége (I.)

Bücher-Hajas Gábor 1964. április 24-én, Aradon született, a tanulmányait is itt kezdte, majd fogtechnikumot, utána fogorvosi egyetemet végzett. Manapság az Aradi Fogorvosi Karnak az alelnöke, de magánpraxist is folytat. Tanulmányaival párhuzamosan már gyermekkorától sportolt, úszással kezdte, később lövészettel foglalkozott, de evezést is gyakorolt. 15 éves korától komolyan kezdett foglalkozni a karatéval. Arad megyében ő volt az első, aki 1979-ben alapított egy szűk körű karate csoportot, majd felvették a kapcsolatot hasonló temesvári, nagyváradi, kolozsvári, budapesti és bukaresti csoportokkal.

Fejlődésükben nagy segítséget nyújtottak a magyarországi oktatók is, mert náluk akkor már hivatalosan működött karate szakosztály.

Gábornak az érdeklődését már gyermekkorában felkeltették a harci fegyverek, a harci játékok érdekelték. Ehhez később talán az is hozzájárult, hogy a manapság népszerű diszkók elődein, az akkori házibulikon vagy nagyobb összejöveteleken tanultak védekezni a kötekedőkkel szemben. Akkoriban Aradon a cselgáncsot már űzték, de az túl enyhének tűnt nekik, ezért fordultak inkább a karate felé, aminek a gyakorlásába bevonhattak különféle, régen használt kézifegyvereket is. 1981-ben egy ismerőse révén a temesvári karate klubokkal is kapcsolatba kerültek, amelyek már régebben alakultak. Ugyanakkor Gábor kapcsolatba lépett komoly magyarországi és jugoszláviai edzőkkel is, akik vállalták, hogy az aradiakat is bevezetik a karate sport alapjaiba, amelyeket azelőtt csak könyvekből tanulmányozhattak.

Gábor több alkalommal is részt vett híres japán mesterek vezette magyarországi edzőtáborokon, azzal együtt, hogy Romániában már 1978-től létezett egy, a karate sportot tiltó rendelet, aminek az okát nem lehet pontosan tudni. A kommunista rendszer bizonyára ellenezte, hogy a fiatalok önvédelmi módszereket tanuljanak. Az érdeklődés viszont nagy volt, ezért az edzésekre sok fiatal gyűlt össze. Olyan eset is volt, amikor Gábor klubjában 120 fiatal és diák vett részt egyszerre a programon. Sok hazai városban beindult a karate mozgalom, ami zavarta a kommunista rezsimet, amely bizonyára rendszerellenes dolgoktól, valami összeesküvés-félétől tartott.

Az 1978-ban megszületett tendencia 1982-ban hivatalosan kiadott, országos szinten tiltó rendeletté fajult, ezért a karate klubok nem kaphattak helyet a működésükhöz. Azok olyan neveken próbáltak titokban működni, mint judo, aerobic stb.

 

Gábor az első JKA elismerte hazai feketeöves

Mivel Gábor és csapata sok edzést tartott, az 1989-es rendszerváltásig 10 sportteremből utasították ki, ezért nagyon sokat edzettek a szabadban. Semmiféle hivatalos támogatást nem kaptak, noha több külföldi, köztük az első három, Romániába érkezett japán karate nagymester meglátogatta Gábort, hogy edzőtáborokat tartsanak Aradon. Azokat a tiltás és a megfigyelés miatt igen körültekintően, óvatosan kellett megszervezni. Ilyen feltételek között Gábor összesen 21 edzőtábort szervezett, külföldi mesterek meghívásával, több száz helybeli résztvevővel, különböző megyékből. Titokban kellett a táborokat megszervezni, csak személyes kapcsolatok jóvoltából lehetett termeket szerezni, illetve a szabadban kellett edzeniük. Szerencsére a hivatalos megfigyelők Aradon elég elnézőek voltak, mert azzal együtt, hogy tudtak róluk, sok esetben szemet hunytak. Ennek eredményeként abban az időben Aradon nagyjából annyi külföldi mesterek tartotta edzőtábort szervezhettek, mint az egész országban együttvéve. A megszorítások ellenére 1985-ben Gábor volt az első romániai karatés, akinek sikerült a Karate mesteri fekete öv fokozatát megszereznie a híres Japán Karate Association vizsgáján. A Japánban kiállított diplomát két, azokban az időkben leghíresebb nagymester írta alá – Masatoshi Nakayama, a JKA alapítója, vezető instruktora és Miyazaki Satoshi, a szervezet egyik magas rangú, hivatalos vizsgáztatója. Annak az értékét nagyban emelte, hogy a Japán Karate Association az ágazat ,,Oxfordjának” számított. Jelenleg vannak nagyobb szövetségek is, de a JKA volt az első és a legpatinásabb. A vizsga nem itthon, hanem Magyarországon zajlott, egy japán edzőtábor keretében, de a következő évben, Gábor meghívására, Aradra érkezett Miyazaki Satoshi japán mester, és az első JKA elismerte mesteri öv-vizsgákat is megtartottak Románia területén. Utólag ezen az úton hivatalos, Japánból küldött mesteri okleveleket is kaptak, hárman az Aradon vizsgáztatott hazai karatésok közül.

 

Hazai gyökerű harcművészet

Gábor több mint 40 éve tart karate és önvédelemi edzéseket, számtalan edzőtáborban, vizsgán és versenyen vett részt. Jelenleg 9 danos mesteri fokozattal rendelkezik, de manapság nem az ázsiai harcművészetet akarja népszerűsíteni. Immár 8 éve megszületett benne a terv egy hazai gyökerű harcművészet kialakítására! A nálunk létező 15-20 ázsiai eredetű harcművészetet tömörítő sportszövetségnek egy része állami, míg mások magán alapon működnek, és sok ezer gyermek és fiatal űzi az ázsiai harcművészeteket. Gábor azonban átgondolta, hogy a harcművészeteket miért csak a japánok vagy a kínaiak fejlesztették ki? Azokat most több tízmillió ember gyakorolja világszerte, de miért ne léteztek volna európai vagy nemzeti harcművészetek is? Elkezdte tanulmányozni az európai harcművészeteket, és rájött: léteztek nagyszámú helyi jellegű harci módszerek, különféle fegyverekkel, amelyeket a történelem folyamán használtak. Megérett benne a gondolat, hogy tanulmányozva a történelem során az ország területén űzött harci folyamatokat, azokból alkotni lehet egy olyan harcművészetet, amely kifejlesztve versenyképes lehet a japán, a kínai vagy bármelyik népnek a harcművészetével. Egy szűk körű csoporttal elkezdték tanulmányozni az akkoriban ismert legrégebbi hazai forrásokat, amelyek a dák korra vonatkoztak. Azért azt, mert a dák korból származó (Rómában lévő) Traianus-oszlopon, illetve a dobrudzsai Adamclisi Trophaeumon nagyon sok dák figurát faragtak ki olyan fegyverekkel együtt, amelyeket csak a mostani Románia területén használtak. A jól ismert görbe kardok (falx), amelyeket két kézzel vagy egy kézzel használtak, illetve a sicának nevezett görbe tőr. Gábor sok, a Traianus oszlopáról – amelyen 2500 figuránál több látható – készített fényképet aprólékosan megvizsgált. Egy részük egykezű, görbe dák karddal és pajzzsal ábrázolt, de az Adamclisi Trophaeumon is sok dák harcos látható, kétkezű, görbe kardokkal. Ugyanakkor tanulmányozták a múzeumokban található leleteket, különféle fegyvereket, amelyeket a régészek találtak Sarmisegethuza vagy más dák erődítményben, illetve azok környékén. A fegyvereknek természetesen csak a fémrészük maradt meg, de az emlékműveken látható fegyverekből rekonstruálták az eredetieket. Szintén figyelmesen tanulmányozták az emlékműveken megörökített harci állásokat. Azokból Gábor kigondolta, mit jelenthetnek egyes harcállások, és abból, ahogyan tartják a fegyvereket, mit akartak azokkal tenni, hogyan lehetne őket felhasználni a dákok harcművészetének a rekonstruálásához. Ilyen könyv ugyanis nem létezik, de többéves tanulmányozás eredményeként kifejlesztett egy olyan mozgási és fegyverhasználati módszert, ami működik. Nagyjából rekonstruálták az akkori fegyvereknek a használati módszereit és a harcállásokat, amelyek alapul szolgáltak a ,,Dacan” (magyarul Dakan) harcművészet kidolgozásához.

A dákok által használt görbe kardokat az indokolta elsősorban, hogy a római légiósok nagyon jól fel voltak szerelve: hatalmas pajzsuk, sisakjuk és lábvédőik voltak, amelyek mögé nagyon nehéz volt bejutni. A görbe kardokat azért készítették, mert azokkal oldalról vagy felülről bejuthattak a pajzs vagy a páncél mögé.

Mivel Gábornak megalapozott tapasztalatai vannak a harcművészetek terén, elég tisztán megértette, mit jelentenek egyes harcállások, illetve a fegyvereknek a tartás-formái, vagyis hogy a harcosok mit akartak velük tenni.

Tanulmányai utólag kibővültek, mert a dák rész csak egy részét képezi az országban használt harcművészetnek. Nem is akartak csak a dák résszel foglalkozni, hanem elkezdték tanulmányozni az összes harcművészetet, amit az ország jelenlegi területén űztek. Az új harcművészetnek Gábor a ,,Dacan” nevet adta. Fontos viszont tudni: ez messzemenően nem azt jelenti, hogy kizárólag dák harci technikákkal foglalkoznak. Inkább arra vonatkozik, hogy a régi Dacia területén létezett összes harcművészetet összehozzák. Mert Románia neve viszonylag újkori, miközben a Dák Birodalom 2000 évvel ezelőtt nagyjából a mostani Románia területének felelt meg, egy ideig. A tanulmány folytatásával eljutottak a korai középkorba, amikor kialakult Erdély, Moldva és Havasalföld. Mindhárom országrésznek a története mellett megvannak a sajátos harci módszerei. A Dakánban nagyon fontos és kiterjedt része van azoknak a magyar eredetű harci módszereknek is, amelyek Erdély területén voltak használatosak. Erdélyben igazi lovagok is léteztek, akik különféle lovagrendeknek a tagjai voltak.

 

A Sárkányrend

A Sárkányrend 1408-ban 24 alapító tagot számlált. Későbbi tagjai között volt hat erdélyi fejedelem, de olyanok is, mint Arad ispánja, Stibor Stiborici, illetve Pippo Spán temesvári várkapitány. A Sárkányrend az egyik legfontosabb lovagrend volt, amely Erdélyben is működött, vezetője a Nagyváradon eltemetett Luxemburgi Zsigmond, Magyarország és Németország királya volt. A lovagrendbe később mások is beléptek, példának okáért Vlad Țepes apja, Vlad Dracul is.

Erdélynek harcművészeti téren igen gazdag története van, az egykori dák főváros is Erdély területén található.

(folytatjuk)

 

A fotón: Bücher-Hajas Gábor, a Miyazaki Satoshi japán mester és a JKA révén Romániában elismert első mesteriöv-vizsgának japán nyelvű oklevelével