Diáktalálkozók kora – 2017

2017. október 9. 16:24 (hétfő) /

Az ünnepi emlékező összejövetelt – „nevelési órát” – Vadász tanár úr, úgy is, mint osztályfőnök, a következő szavakkal fejezte be:

 – Úgy érzem, hogy az Aradi Magyar Napokat és a Véndiák-találkozót a mai, jubileumi, osztályfőnöki órával zártuk be.

A Csiky Főgimnázium Tóth Árpád Termében találkozott az iskola 1967-ben végzett két magyar osztálya, a XI. E és a XI. F.

Az ilyenkor készített statisztikából csak a legszükségesebb adatokat veszem át. A 75 „végzős diákból” – a találkozón részt vettek olyanok is, akik megszakítás után fejezték be az iskolát – majdnem negyvenen jelentek meg. (A „lajstromozást” nem zárták le, délutánra még vártak érkezőket.) Az osztálytársak közül 17 tanulótól nem kérhették számon a hiányzást. Nekik emlékmécsesek világítottak. Az E-ben és F-ben ügyködő 23 tanár közül már csak hárman maradtak. Közülük ketten jelen voltak.

50 éves volt érettségi jubileum! Ez bizony ezzel jár.

A két „karakteres” osztály találkozóját egy nagyon agilis és melegszívű „kemény mag” szervezte, profi módon, hatékonyan. Vadász tanár úr vállalta a felelősséget – a karakteres jelzőt, végül legendásra cserélték ki. Remek volt a találkozó hangulata.

Egy adott pillanatban a színpadon felsorakozott a Csiky énekkarának néhány tagja, a IV. osztályos „unokákkal” kiegészülve. Szabó Csilla zenetanár „intett”: egy csodálatos dalt hallottunk. Az anyanyelvről, a magyarságról énekeltek a jelen levő jubiláns nagyszülők unokái: Budacsek Tímea, Gyarmati Tímea, Somodi Adrien és Roșu Tímea. Igazoltan hiányzott egy unoka: Szabó Patrik.

A hajdani XI. E és XI. F nagyszülővé érett diákjainak 5 unokája ül a Csiky IV. osztályának a padjaiban, és énekel az angyali hangú daloskörben.

A jelen levő diákok beszámolói egyben tisztelgést is jelentettek az alma mater és az egykori tanárok felé. Ne irigyelje ezt el senki Csoszitól, Csulától, Ficustól, Gazsitól, Miska bácsitól, Samutól ezt az 50 év után is melegen áradó szeretetet.

Olyan „huncutság” derült ki az egyik óraközi beszélgetés során Csuláról (Gnandt János tanár úr), ami tovább árnyalja a róla élő, most már könyvbe is foglalt képet.

Scheer Zsuzsanna meséje adalék is lehet az iskola történetéhez:

– Tulajdonképpen én „véletlenül” kerültem ebbe az iskolába. A körzetesítés okán a Fürj-akadémiába írattak be a szüleim, ott is végeztem el az első elemit. A következő tanévben valahogyan becsempésztek a 3-asba, Láng István tanító úr osztályába. Sajnos elég hamar kiderült szüleim huncutsága, mennem kellett vissza régi iskolámba.

Ekkor lépett közbe Scheer nagyapám. Felkereste az iskola frissen kinevezett fiatal igazgatóját, akinek íróasztalára tett egy paksamétát. Nagyapám megőrizte azokat a nyugtákat, amelyeket éveken át bizonyos, elég tekintélyes pénzösszegeknek az igazolására kapott.

Az igazgató, amikor szembesült az iskolaépítést támogató nagyapám áldozatvállalásával, megadta magát, maradhattam Láng tanító úr osztályában.”

Ha valakinek ma kételyei lennének afelől, miként is épült fel az azóta tovább bővített iskolaépület, jegyezze meg jól ezt a kis történetet.

Minden évben vannak jubileumi érettségi találkozók, de a 2017-es év különösen gazdag ezekben, hiszen magába foglalta a hagyományos kétévenként időszerű Véndiák-találkozót is. Volt 70-60-50-40-30 és 25 éves jubileum – e sorok írója legalábbis ezekre figyelt fel –. Bizonyára találkoztak a fiatalabb évjáratú végzősök is.

„Régi hagyomány (…) – És megható és kedves,  szép szokás” az alma materhez való ragaszkodás, a periodikus visszatérés, az érettségi találkozó.

Folytatódjon, ne szakadjon meg a diáktalálkozók kora!

 

R. Váradi Károly

Hozzászólások