Dr. Sárközi Zsuzsa fizikus, egyetemi adjunktus

– Életkor?

– 42.

– Indulás. A családi háttér mivel járult hozzá ahhoz, hogy ma a tudományok doktora?

– Elhitték nekem, hogy képes vagyok. Persze először ez nem a doktoriról szólt, hanem minden kis apró próbálkozásomról. És ha valamit kezdeményeztem, segítettek (ruhatervezés és varrás, lakásberendezés-átrendezés, kerekes válltáska, amikor még senkinek nem volt ilyen Aradon). Volt egy-két érdekes játék a környezetemben – egy optikai szerelős, egy 30 méteres kábellel összekötött házi telefonkészülék, elektromos kutyaugatás kondenzátorral. Édesapám készített egy egyszerű berendezést méhecskék bosszantására elektromos árammal, hogy méhmérget lehessen gyűjteni. Ehhez hasonló apróságokat még sorolhatnék.

Ami szerintem még hozzájárult ahhoz, hogy a tudományok doktora lettem az az, hogy szüleim világnézete mindig is nagyon különbözött, ezért otthon nemegyszer volt alkalmam hosszas érveléseket hallanom egy-egy dolog kapcsán pró és kontra. Ez jó edzés volt.

– Mit köszönhet óvónőinek, tanítóinak, általános és középiskolai tanárainak?

– Türelmes és aranyos óvónőmnek, Doina Boancănak köszönhetem a román nyelvet, azt, hogy játszva tanulhattam, azt, hogy nem fordítok, hanem automatikusan azon a nyelven gondolkodom, amelyen beszélek. De a nyelvek szeretetéért nemcsak neki, hanem az óvodai franciatanárnőmnek és Radó Ágnesnek tartozom köszönettel.

A néhai 1-es számú Általános Iskolában Bognár Piroska, majd az ő nyugdíjazása után Rosenfeld Gabriella – tanítónőim – jó pedagógiai érzékkel úgy adagolták az ismereteket, hogy erőfeszítés nélkül logikus struktúra alakult ki a fejemben, amire később is támaszkodhattam.

Matematikatanáraimnak köszönhetem azt a „flow”-t, amely miatt sohasem kapcsoltam ki magam az iskola szívveréséből. Ők: Pop Gizella, Vágási Márta, Kóri Erich, Péter András és Kapostyák Veronka (utóbbi kettő magánúton).

Laza Éva és Zsíros Anna oltották belém kísérleteiken keresztül a természettudományok szeretetét még az általános iskolában.

Első osztályfőnököm, Matekovits Mária megláttatta, hogy nemcsak azt érdemes tudni, ami a tantervben van, hanem a tanterven kívül még sok érdekes elsajátítandó dolog létezik.

Kilencedik osztályban, a mai Csiky Gergely Főgimnáziumban, az akkori Petróleum Szaklíceumban Réhon József lett az osztályfőnököm, aki pályaválasztásuk kapcsán eléggé „beleszólt” a diákok életébe. Én, szívem szerint, gyógyszerészetire mentem volna, de állítólag az nekem „nem volt való”. Most már értem persze, ő valószínűleg meglátta, hogy nekem nem úgy van huzalozva az agyam, hogy rengeteg elnevezést tudjak megjegyezni, hanem inkább egyszerűsíteni szeretem a dolgokat, logikus struktúrában látni. Én akkor ezt nem tudtam magamról, és véleményét személyes sértésnek vettem. Ebből eredt aztán az a dac, amiért úgy döntöttem, hogy olyan tantárgyból jutok majd be, amit addig a líceumban a legkevésbé értettem (persze nem utáltam a tárgyat, de éreztem, hogy amit tudok, az majdnem semmi). Szerencsés voltam, mert a fizika iránt sokkal kisebb volt az érdeklődés, kisebb volt a konkurencia az egyetemi felvételin. Magánúton tanultam a tárgyat először magyarul Juhász Bélánál, majd románul egy kedves német fizikatanárnővel. Waltrau vezetett rá, hogy még a matematika nyelvezetén is milyen egyszerű és praktikus a fizika.

– Hogyan látja az anyanyelven való tanulás szerepét életében és pályaválasztásában?

– Tény, hogy anyanyelven minden gyorsabban sajátítható el, de engem ez a pályaválasztásban egyáltalán nem befolyásolt. Szégyellem, de nem tudtam, hogy Kolozsváron az egyetemen az alaptantárgyakat még az átkosban is lehetett magyarul tanulni a Fizika Karon. Nem ezért választottam Kolozsvárt 1989-ben, hanem a város miatt. A többi kellemes meglepetés volt. Itthon, ha erről esik szó, mindig megkapom, hogy azért mentem Kolozsvárra, hogy ritkán kelljen hazajönni. Volt is ebben egy kis igazság. Most magyarul adok elő, természetesen lényegesen könnyebb, mintha bármilyen más nyelven kellene.

– Az egyetemen mely tanárai terelték arra a szakterületre, amelyen kikötött?

– A „kikötés” tényéről én még nem vagyok meggyőződve. Nem vagyok azok között, akik ráálltak egy szűk témára és abban nagyot alkottak. Viszont azon szerencsések között tudhatom magam, akik több témára is ráláthatnak.

Negyedévesen szilárdtestfizika szakosodást választottam. Dr. Néda Árpád vezetése mellett hőtannal kapcsolatos vizsgálatokat végeztem, aztán mesteri alatt dr. Burzo Emil egyetemi tanár irányítása alá kerültem és mágneses anyagokkal kísérleteztem. Ekkor egy grenoble-i ösztöndíj által sikerült a vezető laboratóriumok áhított világába is belelátni. A doktori dolgozatom címe: Ritkaföldfém-átmeneti fém ötvözetek egyes fizikai tulajdonságai.

Aztán megint itthon, dr. Darabont Sándor csoportjában szén nanocsövekkel foglalkoztam egy ideig, míg ki nem derült, hogy kísérleti téren a világgal ritmust tartani rengetegbe kerülne.

– Miért azt a témát választotta doktori téziséül, amelyiket?

– Úgy éreztem, a mesteri témáját érdemes folytatni, bővíteni, s az újabb ösztöndíjlehetőség sem volt érdektelen. Sőt, még az az esély is megvolt, hogy idővel hasonló laboratórium Kolozsváron is ki fog kialakulni. Ez megtörtént, de később, már nélkülem.

– Mi újat adott eddig a művelt tudományának, és milyen kifutást jósol témaválasztásának?

– Ha röviden megfogalmazható volna a válasz, akkor már valószínűleg valami díjat is kaptam volna érte. Elégedjünk meg most annyival, hogy a fizika részterületein részletkérdéseket tisztáztam. Aki esetleg tudományos cikkekre kíváncsi, annak ahttp://sarkozi.adatbank.transindex.ro/oldalt ajánlom figyelmébe.

– A doktorin kívül mi az, amit fontosnak tart eddigi tevékenységéből?

– Csak remélni merem, hogy nem hiába tartottam laboratóriumi gyakorlatot, szemináriumot és előadást.

– Milyennek ítéli közéleti érzékenységét?

– A politika egyáltalán nem érdekel, viszont van egy vesszőparipám, az, hogy a természettudományos műveltség is a kultúra része, azt is ápolni kell, megszerettetni már kisgyermekkorban. Ennek érdekében most már több éve tudományos játszóházakat szervezek, ahol a gyermekek interaktív kísérletek által ismerkednek a természet törvényeivel.

– Pillanatnyilag mivel foglalkozik?

– Oktatok, néha kutatok, szakkollégiumot, szakmai gyakorlatot szervezek a fizikus hallgatóknak. Ezen kívül egy tudománynépszerűsítő egyesületnek vagyok egyik alapító tagja: EmpirX Egyesület – www.empirx.ro. Ennek a rendezvényeit – mint már az előbbi kérdése kapcsán is említettem – tudományos játszóházait szervezem.

– Mit nem kérdeztem meg, de fontosnak tartaná, hogy elmondja?

– A szülőket és pedagógusokat már említettük. Nem csak nekik tartozom köszönettel. Volt osztálytársaimat nem hagyhatom ki azok sorából, akiktől sokat tanultam, akiknek a viszonyulásából ismertem meg önmagamat, s akikre mindig szeretettel gondolok. Nem akarok neveket sorolni, tudják ők.

Nagy István