Drámai helyzet

A költségvetési és magáncégekben dolgozó alkalmazottakat egyaránt soraiban tudó Alfa Kartell szakszervezeti szövetség legutóbbi temesvári tiltakozásán főleg a közigazgatási és más állami intézmények (tanügy, gyermekvédelem, stb.), valamint az állami vasutak szakszervezetei képviseltették magukat. Mi a helyzet a magáncégeknél, az ő alkalmazottaiknak nincs okuk a tiltakozásra? – kérdeztük Ştefan Gogoşanutól, az Alfa Kartell helyi szervezetének vezetőjétől.

- A Temes megyei magáncégek többségének már a tavaly komoly gondokat okozott a gazdasági válság, a helyzet az idén sem javult. Tömeges elbocsátások voltak nagy hagyománnyal rendelkező temesvári vállalatoknál mint az Electrotimiş, Tehnomet, Electromotor, UMT, Stimel. A megtartott alkalmazottak egy része is takarékossági okokból csökkentett munkaidővel dolgozik, négy napot hetente vagy napi hat órát, esetleg fizetetlen szabadságra küldik őket. Drámai a helyzet a Mecatim vállalatnál, amelynek a tevékenységét felfüggesztették és csak két alkalmazottat tartottak meg. Aggasztó, hogy semmi esély nincs az elbocsátások leállítására, a gazdasági fellendülésre. Újabb elbocsátási hullám várható. Az fenti vállalatok közül a Stimel és az UMT esetében a fizetésekkel is adósak maradtak az utóbbi két hónaptól fél évig terjedő időszakban.

A magáncégek tulajdonosaira csak bírósági úton tudunk nyomást gyakorolni, ez az egyetlen lehetőségünk. Ezeknél a cégeknél aláírták a kollektív munkaszerződést, amelyet a munkaadó nem tart be, ezt tudjuk peres úton számonkérni. A gond az, hogy a bírósági ítéleteket is sokszor csak a végrehajtóval tudjuk érvényesíteni, mert a nincsen készpénz a vállalatok számláján. A tulajdonosok azt állítják, hogy ők jóhiszeműek, de nincsen miből kifizessék az alkalmazottak járandóságát. Ezeknek az alkalmazottaknak semmi jövedelmük nincs, ezért megtörtént, hogy mi kértük, hogy bontsák fel a munkaszerződésüket, hogy legalább a munkanélkülieknek járó szociális védelemben részesüljenek. A legjobb megoldás a tulajdonosok és az alkalmazottak számára egyaránt az ún. műszaki munkanélküliség, amikor három hónapra felmentik az munkaadót a munkaerő után fizetendő adóktól és illetékektől, az alkalmazott pedig megkapja a fizetését erre az időre. A kormánynak támogatnia kellene azokat a versenyképes vállalatokat, amelyek munkahelyeket biztosítanak vagy újakat hoznak létre, fokozottan védenie kellene a hazai termékeket, véleményem szerint ez lenne a helyes út a gazdasági helyzet javítására.

- Miért nem tiltakoznak a magánvállalatok alkalmazottai a kialakult helyzet ellen?

- Az elbocsátások több mint 80%-a a magánszektorban történt. Jelenleg 800 000 munkanélküli van Romániában és a becslések szerint idén májusra megközelítheti az egymilliót a munkanéküliek száma. A munkahely elvesztésétől jobban félnek a magáncégek alkalmazottai, mint bármi mástól, mert sokan hiteleket vettek fel, adósságokat halmoztak fel. Az alkalmazottak inkább vállalják, hogy minimális bérért dolgoznak, amit feketén fizetett munkával egészítenek ki.

- A túlorázás, a feketemunka túlterheli az alkalmazottakat, legutóbb is volt egy kirívó eset a fővárosban, amikor egy fiatal nő halálra dolgozta magát. Mit tehetnek a szakszerevezetek ehhez hasonló esetekben?

- Ezek a kirívó esetek általában olyan cégeknél fordulnak elő, ahol nem védi szakszervezet az akalmazottak jogait. A munkaidő korlátozását törvény szabályozza Romániában, csak sajnos ezt a törvényt a magáncégek többsége nem tartja be. Ahol jelen vannak, a szakszervezetek számon kérik a törvény betartását, de ahol nincsenek, az alkalmazottak ki vannak téve a munkaadói önkénynek és a kimerülésig dolgoztatják őket. Az alkalmazottak a szegénység határán tengődnek, hajlandóak egy kis plusz pénzért túlorázni, hogy legyen miből kifizessék a rezsit, jusson pénzük élelemre. Ez a jelenség is a feketemunkát erősíti. A nemzeti össztermék 40%-át feketén termelik meg Romániában! A feketemunkásokat zsákmányolják ki a legjobban, ők mégsem mernek feljelentést tenni, mert magukat is kiteszik a munkahelyük elvesztésének.

Egyes munkaadók vissza is élnek a gazdasági válsághelyzettel: elbocsátásokkal fenyegetőznek és azok az alkalmazottak, akiknek bankkölcsönt kell törleszteniük és ellenkező esetben mindet elveszítenének, az utcára kerülnének, hajlandók csökkentett bérekért is dolgozni. Ilyen cégeknél sokszor a szakszervezetek kérik tőlünk, hogy hunyjunk szemet a munkaszerződés be nem tartása felett, inkább dolgoznak szombaton és vasárnap is, anélkül hogy duplán fizetnék őket ezért. Mi csak akkor perelhetjük be a munkaadót, ha az alkalmazott is aláírja a követelésünket! Az emberek már nem bíznak sem az állami intézményekben, sem a szakszervezetekben, annyiszor becsapták őket, hogy nem mernek egy nyilatkozatot aláírni, hogy a védelmükben fellépjünk a munkaadó ellen.

A kis fizetések politikája abszurd helyzetet eredményezett Romániában: több mint egymillió alkalmazott van az országban, akik állami segélyeken is élnek. Miért ne kaphatnának akkora fizetést 8 órai munkájuk után, hogy abból fedezhessék a havi költségeiket? Mindenki tudja, hogy a 700 lejes minimálbér semmire se elég, de szándékosan alacsonyan tartják a fizetéseket és a politikusok nagylelkűen megszavazzák a különféle támogatásokat, mintha tőlük függne az emberek megélhetése. A legtöbb gondot az okozza, hogy minden túlpolitizáltak ebben az országban!