Ecce ciconia!

Mi tagadás, a latin címet a figyelemfelhívás okán biggyesztettük e hír elejére. Ha a ciconiát kevesebben is, az eccet (íme, itt van, a bibliai ecce homoból) többen ismerik.

Itt van hát a fotón egy gólya – a hozzáértők felismerik, hogy egy mifelénk közönséges ciconia ciconia, amely tavasszal jön haza, ősz elején távozik (mellesleg, a gólyamese szerint csecsemőket is hoz). No de mit keres itt, ilyenkor, amikor már rég, mintegy két hónapja elment, és még (legalább jó négy hónapig) nem jött vissza?

Ez itt a kérdés, és válaszolunk.

Lapunk hűséges (vatikáni valutával tisztességesen fizetett) madárügyi tudósítója – civilben Czuth András állatorvos – adta kezünkbe az itt látható fotót az éppen lakmározó gólyával. A felvétel egy Borosjenő melletti, lehalászott (azaz télire kiürített, állományától megfosztott) halastó medrében készült – 2025. november 15-én! Olyan időpontban tehát, amikor a gólyának száz kilométerekre délebb, melegebb vidéken lenne a helye.

Szegény, mellesleg védett madarunk azonban egyik szárnyának sérülése miatt nem tudott a többiekkel útra kelni, és (nem kalandvágyból!) itt maradt.

Pillanatnyilag megvan, jól van, a halastó iszapjában még-még talál ott megbújt kisebb halakat – de mi lesz, ha tényleg jön a tél, az egyes meteorológusok által jósolt, az utóbbi évekhez képest keményebb, fehér karácsonnyal kecsegtető tél?

Hát – kérdezzünk valami könnyebbet.

Ha szerencséje van, túlélheti, mondja az ornitológusnak is kitűnő doktor. Volt már rá példa.

Ha nem, akkor jövőre egy kedves, immár felnőtt madarunkkal kevesebb lesz.