Ég veled, Stenci!

„Passzold már gyorsabban azt a labdát, aztán fuss be az üres területre!!! Nem jó! Nem érted? Mit álldogálsz ott? Fussál már te szerencsétlen!!! – visszhangoztak régebben Stenci hangjától az aradi sportcsarnokok, amikor edzést tartott. Ez volt a fiús hangja, mert ha lányoknak vezetett edzést, nagyon elbűvölő (is) tudott lenni. Sok gyereknek adott a kezébe kosárlabdát, nem véletlenül, hiszen nagy szerelem volt ez kettejük között. Mondhatni első látásra, s ahogy a nagy szerelmek szoktak lenni, az övék is szenvedéllyel, viharokkal, csalódásokkal, még nagyobb összeborulásokkal telitűzdelt kapcsolat volt. Stenci, polgári nevén Steinhübel István nincs többé! Június 16-án nagy hirtelenséggel távozott közülünk, nagy űrt hagyva élete párja, Andrea, lánya, Andika és az aradi kosárlabdás közösség szívében.

A Csiky Gergely Főgimnázium jogelődjének, a 11-es Iparinak korábbi végzőseként még Vadász Ernő és később Dávidházy Imre szerettették meg vele a kosárlabdát. Ahogy kosaras berkekben szokták mondani, nagyon jó keze volt távolról, de a közép-távoli dobások sem hozták zavarba. Aktív pályafutását egy térdsérülés hátráltatta, majd annak következtében kellett abbahagynia kosaras pályáját, de nem szakadt el a sportágtól, edzőként kezdett el tevékenykedni. Stábtagként részese volt az aradi West Petrom felemelkedésének, amikor is bajnoki címet és bajnoki ezüstérmet ünnepelhettek az aradiak, és az utolsók között volt, aki kitartott az anyagi csőd szélére sodródott együttes mellett. Később Békésen vállalt munkát, majd ismét szülővárosában, Aradon foglalkozott tovább gyerekekkel. Tagja volt annak a csapatnak, amely pár éve hamvaiból próbálta újraéleszteni az aradi férfi kosárlabdasportot, mindeközben évtizedek óta játékvezetőként is tevékenykedett. Az aradi amatőr kosárlabda-bajnokság (ABLA) egyik szervezője és a Plumbers csapatának edzőjeként dolgozott.

Stenci, Keke (gimis barátainak), nyugodj békében!

Berki Fláviusz