Egy ember kettőnek a munkáját végzi

Az egészségügyben, a sok egyéb súlyos probléma mellett egyre nagyobb gondot okoz a szakszemélyzet hiánya. Ez az állapot kezd kórossá válni. 

Egyre több egészségügyi dolgozó – orvosok, asszisztensek, ápolók egyaránt – hagyja ott állását, vállal külföldön sokkal jobban fizető munkát. Akik pedig a helyükön maradnak, azokra egyre több feladat hárul, ezeknek egyre nehezebben tudnak felelősségteljesen eleget tenni… persze jóval kevesebb pénzért. Érthető, hogy az egészségügyisek elégedetlenkednek, a Sanitas Szakszervezeti Föderáció ismételten felemeli szavát a tarthatatlan helyzet orvoslása érdekében.

Delia Bonca, a Sanitas Arad Megyei Szervezetének elnöke a fokozódó elégedetlenséget mindenekelőtt a fokozódó szegénységgel magyarázza. És már sorolja is, melyek az elszegényedés fő okai:

– A kormányfő megígérte, hogy a közalkalmazottak januártól 15 százalékkal nagyobb fizetést kapnak. Nos, az a 15 százalék valójában alig haladja meg a 13 százalékot, hisz az emelést nem a 25 százalékos fizetéscsökkentés előtti összegre alkalmazták, hanem a 25 százalékkal kisebb összegre. Így lett 15-ből 13 százalék. Ez az egyik. Az egészségügyi dolgozók nálunk hosszú ideje nem kapják az ebédjegyeket, bár a 2004-ben jóváhagyott 115-ös kormányrendelet 41. cikkelyének 1-es számú bekezdése biztosítja azokat számukra. Ez a jogszabály most is érvényben van, nem helyezték hatályon kívül. Viszont a helyhatósági szervek – sem a municípiumi, sem újabban a megyei – nem egyeztek bele, hogy pénzt különítsenek el a kórházakban dolgozók ebédjegyeinek biztosítására… A harmadik súlyos ok: az egészségügyi személyzet számának vészes csökkenése. Erre jó példa a megyei kórház. Az érvényben lévő szabályok által előírt kötelező minimális személyzetszám a felére csökkent. Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy ember kettő munkáját végzi. Ez rövid távon még elmegy valahogy, de hosszú távon dolgozóink kimerülnek, kidőlnek. Aligha kell mondanom, hogy a rengeteg plusz ügyelet, az állandó stressz – hisz beteg embereket ápolunk, gyógyítunk, akik fokozott figyelmet, odaadást igényelnek –, károsan befolyásolja a betegellátás minőségét... Sajnos ezek megoldatlan problémák és egyelőre a távlatok sem biztatóak. Erről folynak most a tárgyalások legfelsőbb szinten.