Egy kisrégió összetartó szálai

Amint azt előzetesen beharangoztuk, Gyulán kedden emlékkiállítást szerveztek 18 262 napja sípolt utoljára a kisvasút címmel. 

Mivel a jelzett kisvasút 1920-ig az Arad megyei Körösköz néhány településén is rendszeresen közlekedett, népes delegációk társaságában az érintett községek – Nagyzerind részéről Simándi Sándor, Tőzmiske részéről Haász Tibor, míg az Ágyát is magában foglaló Nagyszintye község részéről Erdős Bálint vezetésével – is részt vettek a megemlékezésen. Amint Haász Tibor és Erdős Bálint polgármesterektől megtudtuk, a kiállítás szervezői a részletekre is gondoltak, a Kossuth téren emlékhelyként létrehozott sínpárnál tiszteletadással kezdődött a rendezvény. Beszédeikben Sós Imre szervező, illetve dr. Görgényi Ernő polgármester méltatták az egykori kisvasút fontosságát, amelyik a Gyula központú kisrégió gazdasági fejlődését előmozdította. A könyvtárban megnyílt kiállításon Dézsi János igazgató köszöntötte a megjelenteket. A továbbiakban dr. Katona András címzetes egyetemi docens, a budapesti Közlekedési Múzeum nyugalmazott főigazgatója, Nagy József, a Szegedi Vasúttörténeti Alapítvány titkára, illetve Sós Imre fő szervező részéről olyan érdekes előadások hangzottak el, hogy a résztvevők szinte orrukban érezték a szerelvényt vontató, pöfögő kismozdony füstjét. Ezt nagyban elősegítette a kisvasútról készült fotókiállítás, de a levetített archív film is. A kiállító teremben megtekinthették a kisvasút még meglévő emléktárgyait. Dr. Görgényi Erő polgármester beszédében annak a szándéknak is hangot adott, hogy a kiállítást a Körösközben is szeretnék bemutatni. Ott, ahol szerinte az egyetlen látható maradvány a Fekete-Körösön átívelő híd. Állítását Erdős Bálint azzal egészítette ki, hogy Ágyán, a Tőz-parton még létezik az állomásépület, ami jelenleg erdészházként szolgál. Itt az utolsó állomásfőnök Búzás Antal volt. E tényt Hevesi Mónár Józsefnek a kiállítás résztvevőihez írt levele is alátámasztja, amit Petróczki Zoltán iskolaigazgató olvasott fel a helyszínen. Erdős Bálint azt is elmondta a gyulai polgármesternek, hogy amennyiben a község vissza tudja szerezni az épületet az Erdészeti Hivataltól, ott kiállítótermet, de az előtte lévő téren, faluturizmus számára szükséges létesítményeket is létre lehetne hozni. Olyan elképzelés is van, hogy régi típusú épületekben, hagyományos módszerrel állatokat, többek között sertéseket lehetne nevelni, amelyeket meg lehetne vásárolni, a helyszínen hagyományos módon levágni, feldolgozni. A környéknek vonzata is lenne, hiszen a közelben van a Szent László Kápolna, fotón még bemutatható lenne az egykori fűrésztelep, de az ugyancsak közelben állt Kiss Mihály téglagyára is.

A gyulán elhangzottak, történtek méltó bizonyítékai annak, hogy e kisrégió összetartozása az impériumváltás után több mint 90 évvel is lépten-nyomon tetten érhető, érzékelhető. Ami azt jelenti, az összetartó szálak a közös  múlt, a hagyományok, az anyanyelvű kultúra révén, a bennünket elválasztó országhatár dacára, tulajdonképpen mi, magyarok vagyunk.